2020. szeptember 24. csütörtök
Ma Gellért, Gerda, Mercédesz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szobornyelv

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Szobornyelv
Szoboravatás Szabadkán

„Ha ő ma szeretve gyűlölt szülővárosába vetődne, ledöntené a saját szobrát.” Szerbhorváth György (NOL.hu):

Nem tudjuk, Orbán olvasta-e a Nero, a véres költőt. Reméljük, nem, mert még inspirálná. De az biztos, hogy amikor meghívták Szabadkára felavatni az új Kosztolányi-szobrot, nem házi kiskönyvtárában találta a benyögött idézetet: „Kosztolányi azt írta, hogy a szobor legtöbbször jóvátétel, elégtételadás és bocsánatkérés valakitől, akit az élet bántott meg, vagy mi bántottunk meg.” Nosza, tessék akkor most úgy nyolcmillió magyarnak is szobrot állítani.

Pénteken kultúrsokkot kaphatott a kormányfő, mert nem stadionba vagy pálinkázni vitték, hanem zsinagógába és a Vajdasági Magyar Képtár megnyitójára. A képtár amúgy fontos, a szobor szép (is lehetne, hasonlít az alkotó másik kurzusmunkájához a csúrogi áldozatokról), de a Fidesztől mindent eltanuló Vajdasági Magyar Szövetségnél annyira átpolitizálják a kultúrát, a magyarországi kampány részévé teszik, hogy Kerényinek és Feketének tőlük kellene leckét vennie.

„Amíg lesz magyar szó Szabadkán, addig Kosztolányi emléke is élni fog” – így az új Desiré-szakértő. Csak hát éppen ez az. A gimnazisták évente versenyeznek belőle (idén épp a Neróról vitatkoztak, amit ott a sajtó következetesen Nérónak ír), a szobor alkotója pedig megszólalt a vajdasági tévének.

A szabadkai születésű, ötvenéves Szarapka Tibor Újvidéken járt Akadémiára, s ezt hallottuk tőle, némileg finomított átiratban: „Azt akartam egy kicsit, hogy mivel o’an fiatal vót, fiatal Kosztolányi, még kicsit o’an slank, o’an szabad. Nem olvastam tőle addig semmit se. No akkor elkezdtem olvasni róla, és akkó... s így megismertem egy kicsit azér’, hogy egy kicsit o’an, hogy egy kicsit o’an slankos... egy kicsit o’an... nem is tudom... nem olyan egyszerűs gyerek.”

Szarapka mondatai úgy rántják le a leplet a szabadkai kultuszról, ahogy Orbán a szoborról. Kiderül, hogy egy szabadkai művész egy sort sem olvasott a város magáénak vallott írójától.

Igaz, nem kell tudni lovagolni egy lovas szobor megkomponálásához se. Az a rémisztőbb, hogy Szabadkán ez az élő magyar szó. Mert ez nem tájszólás, szabadkai nincs is. Ez közönséges nyelvromlás. Ráadásul a fiatalok egy része szerbül nem tanul meg, Szabadkán angolul kéri a kávét. Magyarul meg úgy tud, ahogy – nem Kosztolányi szintjén. Ha ő ma szeretve gyűlölt szülővárosába vetődne, ledöntené a saját szobrát – ha valaki küzdött a jövevényszavak ellen is, az ő volt, a nyelvi igényesség első számú élharcosa.

Hogy oly sok az érvénytelen szavazat a külhonban feladottak között? Hát tetszettek volna világosan fogalmazni, hogy az is értse, mit hová kell írni, akinek Kosztolányi nem csak szobor, amely fölé repül a galamb, hanem előtte vannak Esti Kornél sorai: „Gyerekkorom, mindig téged kereslek / ha járom a poros-boros Szabadkát.” Amit már, érzékelve a nyelvi állapotokat, 1990-ben így figurázott ki egy poéta: „ha járom a vinyakos-prasnya Suboticát”.

2014. április 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább