2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kokain és belpolitika

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Kokain és belpolitika
Kudarc (Julie-de-Waroquier illusztrációja)

„A haladók a magyarokat, vagyis a VMSZ-t fogják partnernek választani, éppen csak hogy neve legyen a koalíciós gyereknek.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Miközben a szerbiai közvélemény ezekben a napokban azt találgatja, hogy kit ránt bele a sárba az ismert politikusok közül a múlt héten letartóztatott Darko Šarić, a választásokon vesztes pártok a kudarc okait mérlegelik.

A március 16-ai választás ugyanis nemcsak rendkívüli volt, hanem rendhagyó is a tekintetben, hogy a Szerb Haladó Párt (SNS) valóságos kiütéses győzelmet aratott, több patinás formáció pedig hosszú évek után a cenzus alá került. Egyes pártvezetők pályáját a rács mögé került kokainkirály vallomása törheti ketté, mások a rosszul sikerült választási kampány miatt búcsúzhatnak a politikai porondtól. (…)

A létbizonytalanság keseríti meg a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) vezérkarának életét is ezekben a napokban. Hiába hozták eddigi formájukat és kerültek be a szkupstinába 45 mandátummal nyugdíjas párti szövetségesükkel együtt, másodikként a SNS mögött, jövőjük oly bizonytalan, mint az emírségek dollármilliói, amitől Szerbia felvirágzását reméljük. Ivica Dačić már vagy tucatszor mondta el a választások óta, hogy mi mindent köszönhetünk kormányának és a haladókkal való gyümölcsöző koalíciózásuknak, a győztes Vucic viszont mindeddig egy szóval sem említette, hogy újra a szocikkal kíván kormányozni. És itt jön a képbe ismét a kokainkirály: ha ugyanis bármi bizonyíték is felmerül SPS-es funkcik és a Šarić-klán együttműködésére vonatkozóan, akkor brüsszeli megállapodás ide, uniós csatlakozási dátum oda, Ivica is veheti a kalapját. Arra mérget vehetünk, hogy Aleksandar Vučić nem kockáztatja népszerűségét egy kétes múltú szoci politikussal való szövetkezéssel, amikor annyi a jelentkező a koalíciózásra, hogy Szávát lehetne velük rekeszteni. Vagy akár egyedül is kormányozhatnak. Egyes belgrádi elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy a haladók a magyarokat, vagyis a VMSZ-t fogják partnernek választani, éppen csak hogy neve legyen a koalíciós gyereknek.

Dačićék ellen már korábban is felmerült, hogy néhány emberük kapcsolatban állt az egész országot behálózó Šarić-bandával, és információkkal látta el nyomozási ügyekben. Branko Lazarević például a belügyminiszter Dačić kabinetfőnöke volt azokban az években, amikor az óriási pénzeket forgató maffiózó sorra vásárolta a milliós ingatlanokat, a privatizált állami cégeket, és közben rendre kudarcba fulladtak az ellen kiadott elfogatási parancsok. Maga Dačić pedig találkozott Misa Radulovictyal, a dúsgazdag montenegrói származású üzletemberrel, akiről kiderült, hogy óceánjáróin úgy csempészték a Šarić által forgalmazott kokaint Latin-Amerikából Európába, hogy banánszállítmány közé rejtették. A szoci vezető állítólag nem tudott Radulović üzelmeiről, de attól a gyanútól nehezen szabadulhat, hogy valami köze volt a drogkereskedelemhez. Sokat elárul az a körülmény, hogy Šarić múlt heti letartóztatási akciójából kihagyták a szerb rendőrséget, az egészet a Vučić felügyelete alá tartozó biztonsági-tájékoztatási ügynökség, a BIA bonyolította le.

Olyan találgatások is olvashatók azonban, hogy a szocialistáknak maga Vlagyimir Putyin a védnöke, és Moszkva azt szeretné, ha a leendő szerb kormányban is szerepet kapnának. Gondoljunk csak arra, hogy az orosz kormány mennyire támogatta Slobodan Miloševićet, és menedéket nyújtott özvegyének, Mirjana Markovićnak is, dacolva a belgrádi kormány kiadatásai kérelmével. Kiszivárgó hírek szerint a múlt héten Vučić is Dačić bizalmas látogatást tett Putyinnál, és nyilván a kormányalakítás is szóba került. Moszkva állítólag jobban megbízik a szoci politikusban, mint Vučićban, akit túlságosan Brüsszel-pártinak tartanak. Az orosz vezető valószínűleg magyarázatot adott a belgrádi vezetőknek a Krím és Koszovó közti párhuzamról tett kijelentéséről is, ami elég sok kételyt keltett szerb vezetői körökben. Nem kis megdöbbenést keltett ugyanis az orosz elnöknek az a vélekedése, hogy az önrendelkezési jog a krimi oroszokat is megilleti, ha már a koszovói albánok ezen az alapon szakadtak el Szerbiától. Csak nem azt jelenti ez, hogy Putyin igazat ad a koszovói albánoknak? A külügyminiszter rémálmaiban már biztosan megjelent a közlemény, amelyben Moszkva elismeri a független Koszovó Köztársaságot...

Nem árt tehát az óvatosság a nagy testvérrel szemben. Ezért is az a nagy tapintat, amellyel a krimi konfliktust kezelik Belgrádban. Egyrészt nem szabad elítélni őket Krím annektálásáért, az orosz nemzet egyesítése címén, mert oda a barátság, másrészt Kijevnek is igazat kellene adni, mert elcsatolták tőlük tartományukat. Igen jellemző volt ilyen tekintetben a lemondásban levő Ivan Mrkić külügyminiszter minapi nyilatkozata: „az ukrán diplomácia képviselőivel folytatott megbeszéléseinkről a médiában megjelent találgatások kapcsán szeretném hangsúlyozni, hogy Szerbia álláspontja az ukrajnai eseményekről ismert és változatlan”. Csak éppen azt nem fejtette ki, hogy melyek ezek a változatlan álláspontok.

Ilyen esetekben mondták valamikor az öntudatos szövetkezeti tagok a tévékamera előtt, hogy „nagy dolog a kombájn”. A diplomáciai mellébeszélés is nagy dolog, kár, hogy Mrkić már nem sokáig gyakorolhatja: ahogy hírlik, nem kap helyet a következő kormányban.

2014. március 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább