2019. december 16. hétfő
Ma Etelka, Aletta, Adelaida névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kokain és belpolitika

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Kokain és belpolitika
Kudarc (Julie-de-Waroquier illusztrációja)

„A haladók a magyarokat, vagyis a VMSZ-t fogják partnernek választani, éppen csak hogy neve legyen a koalíciós gyereknek.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Miközben a szerbiai közvélemény ezekben a napokban azt találgatja, hogy kit ránt bele a sárba az ismert politikusok közül a múlt héten letartóztatott Darko Šarić, a választásokon vesztes pártok a kudarc okait mérlegelik.

A március 16-ai választás ugyanis nemcsak rendkívüli volt, hanem rendhagyó is a tekintetben, hogy a Szerb Haladó Párt (SNS) valóságos kiütéses győzelmet aratott, több patinás formáció pedig hosszú évek után a cenzus alá került. Egyes pártvezetők pályáját a rács mögé került kokainkirály vallomása törheti ketté, mások a rosszul sikerült választási kampány miatt búcsúzhatnak a politikai porondtól. (…)

A létbizonytalanság keseríti meg a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) vezérkarának életét is ezekben a napokban. Hiába hozták eddigi formájukat és kerültek be a szkupstinába 45 mandátummal nyugdíjas párti szövetségesükkel együtt, másodikként a SNS mögött, jövőjük oly bizonytalan, mint az emírségek dollármilliói, amitől Szerbia felvirágzását reméljük. Ivica Dačić már vagy tucatszor mondta el a választások óta, hogy mi mindent köszönhetünk kormányának és a haladókkal való gyümölcsöző koalíciózásuknak, a győztes Vucic viszont mindeddig egy szóval sem említette, hogy újra a szocikkal kíván kormányozni. És itt jön a képbe ismét a kokainkirály: ha ugyanis bármi bizonyíték is felmerül SPS-es funkcik és a Šarić-klán együttműködésére vonatkozóan, akkor brüsszeli megállapodás ide, uniós csatlakozási dátum oda, Ivica is veheti a kalapját. Arra mérget vehetünk, hogy Aleksandar Vučić nem kockáztatja népszerűségét egy kétes múltú szoci politikussal való szövetkezéssel, amikor annyi a jelentkező a koalíciózásra, hogy Szávát lehetne velük rekeszteni. Vagy akár egyedül is kormányozhatnak. Egyes belgrádi elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy a haladók a magyarokat, vagyis a VMSZ-t fogják partnernek választani, éppen csak hogy neve legyen a koalíciós gyereknek.

Dačićék ellen már korábban is felmerült, hogy néhány emberük kapcsolatban állt az egész országot behálózó Šarić-bandával, és információkkal látta el nyomozási ügyekben. Branko Lazarević például a belügyminiszter Dačić kabinetfőnöke volt azokban az években, amikor az óriási pénzeket forgató maffiózó sorra vásárolta a milliós ingatlanokat, a privatizált állami cégeket, és közben rendre kudarcba fulladtak az ellen kiadott elfogatási parancsok. Maga Dačić pedig találkozott Misa Radulovictyal, a dúsgazdag montenegrói származású üzletemberrel, akiről kiderült, hogy óceánjáróin úgy csempészték a Šarić által forgalmazott kokaint Latin-Amerikából Európába, hogy banánszállítmány közé rejtették. A szoci vezető állítólag nem tudott Radulović üzelmeiről, de attól a gyanútól nehezen szabadulhat, hogy valami köze volt a drogkereskedelemhez. Sokat elárul az a körülmény, hogy Šarić múlt heti letartóztatási akciójából kihagyták a szerb rendőrséget, az egészet a Vučić felügyelete alá tartozó biztonsági-tájékoztatási ügynökség, a BIA bonyolította le.

Olyan találgatások is olvashatók azonban, hogy a szocialistáknak maga Vlagyimir Putyin a védnöke, és Moszkva azt szeretné, ha a leendő szerb kormányban is szerepet kapnának. Gondoljunk csak arra, hogy az orosz kormány mennyire támogatta Slobodan Miloševićet, és menedéket nyújtott özvegyének, Mirjana Markovićnak is, dacolva a belgrádi kormány kiadatásai kérelmével. Kiszivárgó hírek szerint a múlt héten Vučić is Dačić bizalmas látogatást tett Putyinnál, és nyilván a kormányalakítás is szóba került. Moszkva állítólag jobban megbízik a szoci politikusban, mint Vučićban, akit túlságosan Brüsszel-pártinak tartanak. Az orosz vezető valószínűleg magyarázatot adott a belgrádi vezetőknek a Krím és Koszovó közti párhuzamról tett kijelentéséről is, ami elég sok kételyt keltett szerb vezetői körökben. Nem kis megdöbbenést keltett ugyanis az orosz elnöknek az a vélekedése, hogy az önrendelkezési jog a krimi oroszokat is megilleti, ha már a koszovói albánok ezen az alapon szakadtak el Szerbiától. Csak nem azt jelenti ez, hogy Putyin igazat ad a koszovói albánoknak? A külügyminiszter rémálmaiban már biztosan megjelent a közlemény, amelyben Moszkva elismeri a független Koszovó Köztársaságot...

Nem árt tehát az óvatosság a nagy testvérrel szemben. Ezért is az a nagy tapintat, amellyel a krimi konfliktust kezelik Belgrádban. Egyrészt nem szabad elítélni őket Krím annektálásáért, az orosz nemzet egyesítése címén, mert oda a barátság, másrészt Kijevnek is igazat kellene adni, mert elcsatolták tőlük tartományukat. Igen jellemző volt ilyen tekintetben a lemondásban levő Ivan Mrkić külügyminiszter minapi nyilatkozata: „az ukrán diplomácia képviselőivel folytatott megbeszéléseinkről a médiában megjelent találgatások kapcsán szeretném hangsúlyozni, hogy Szerbia álláspontja az ukrajnai eseményekről ismert és változatlan”. Csak éppen azt nem fejtette ki, hogy melyek ezek a változatlan álláspontok.

Ilyen esetekben mondták valamikor az öntudatos szövetkezeti tagok a tévékamera előtt, hogy „nagy dolog a kombájn”. A diplomáciai mellébeszélés is nagy dolog, kár, hogy Mrkić már nem sokáig gyakorolhatja: ahogy hírlik, nem kap helyet a következő kormányban.

2014. március 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?

A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >

Tovább

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább