2021. október 25. hétfő
Ma Blanka, Bianka, Mór névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Béres Márta: Egy szabadkai lány show-ja

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Béres Márta: Egy szabadkai lány show-ja
Béres Márta (forrás: nol.hu)

„Szabadkán játszik, még csak harmincéves, de sokan az egyik legnagyobb magyar színésznőnek tartják.” Szerbhorváth György írása (Népszabadság):

Béres Márta szabadkai színésznő Radnóti-előadásra készül, így hogy Pesten játszottak, belopódzott a Pozsonyi úti Radnóti-házba, s a padlásföljárónál furcsa mondatot vett észre: „Ne átkozd a sötétséget, gyújts világot!” Az újvidéki református lelkész lányát szíven ütötte, azóta szinte mottójává vált e mondat (amit Buddhának, de a dalai lámának is tulajdonítanak).

Szíven ütötte édesapja halála is, kétszer járta meg az El Caminót. Nem vallásos, de hisz. A színházban is. A kritikát nem szereti, mármint olvasni, mert ha pozitív, még hiúbbá tesz, ha negatív, összetör. Miközben a szabadkai Bódis-cukrászdában beszélgetünk, számtalanszor elhangzik a sírás és az őszinteség szó, és hogy mi igaz, mi nem abból, amit mond. Veszélyes szakmának tartja a munkáját: a művész bánt és őt is bántják. Néha maga sem tudja, mi van, de szeretne egyszerűen fogalmazni, és úgy, hogy ne nevessék ki. – A közhelyek is lehetnek igazak, nem? – kérdi, állítja. Például az ő Istene csupa agyoncsépelt, de igaz dologról szól: az elfogadásról, a szeretetről. Ennyi. Nem elég? A legrangosabb vajdasági magyar színészdíjat úgy köszönte meg, hogy szeretne minden évben jobb színész és jobb ember lenni. Sokan kinevették.

Zavarba ejtő ezzel az egyszerűségével, nyíltságával, és ahogyan mondja, talán nem az az érdekes, mi történt vele, hanem hogy miről fantáziál. Nem az, mi volt, hanem hogy mi lehetne? Vagy az előbb idézet jelmondatot „lefordítva”: ne csak a rosszat lássuk, hanem a jót is. E szentenciákra általában cinikusan reagálnak, arra is, ha a színházat missziónak tartja. Amikor bement a felvételire az újvidéki színművészeti akadémián, megkérdezték, mert annyira látszott rajta, hogy minek örül. Hát erre várt egész életében, így ő, hogy itt legyen, és biztos benne, hogy felveszik.

Addig szerelemből csinálta, azóta feladatok vannak és a félelem a kudarctól. Nyolc éve került Szabadkára a Kosztolányi Dezső Színházba, amely Urbán András vezetésével nemcsak a magyar, de a délszláv térség egyik legmarkánsabb „angazsált” színháza. A társadalmi problémákat boncolgatva provokál, kérdez, hol szóban, hol csak mozgással, képekben. (Poszt)avantgárd, alternatív, radikális. De mára elismert, sőt kultikus.

Ő sem panaszkodhat: besöpörte az ifjú színészeknek járó díjakat Szerbiában, Magyarországon, így a POSZT-on is. One-Girl Show című monodrámájával végigtájolta a vajdasági falvakat, ezerarcúan játssza el saját magát és valaki mást. Az apa haláláról, a Szent Jakab-útról, a megzsarolt színésznőkről, hogy mit jelent „trianoni” magyarnak lenni. Az Urbán rendezte darab nem lóg ki a Kosztolányi repertoárjából, a falvak népe mégis (?!) jól fogadta: az előadások után ugyanúgy megnyíltak előtte az „egyszerű” emberek, ahogyan ő is az előadásban, még ha részéről színdarab csak, s ki tudja, mi belőle a valós. Az emberek el akarják mesélni, mi van velük, ő meg kinyitja a csapot a show-val. Igazi közege a Vajdaság, sosem vágyódott el, ez élteti. Megjárta a Vígszínházat Desdemona szerepéért, de ő sem nem szerencsétlen, sem nem veti meg más nemzet fiait, és inkább hazajött.

A vele készült interjúkat olvasva feltűnt, a színészek javával ellentétben sosem nyilatkozik hülyeséget, a bulvárt pláne kerüli. Pedig már sokak szemében sztár. Ám semmiféle allűrt sem lehet rajta észrevenni. Visszafogott, szerény és pontos. Vagy inkább hallgat, ha nincs mit mondani és gondolkodik. Így most nehéz kiismernem, hány Béres Márta van? A színházában – ahol sosem dolgoznak szövegkönyv alapján – szerepei gyakran agresszívak és cinikusak, gonosz, rossz embereket játszik, ő is a szemünkbe vágja, kik és mik vagyunk. Most viszont arról beszél, mennyire más az ő generációja. Az idén lesz harminc, és most engem üt szíven azzal, hogy a mi háborús nemzedékünkről fogalmaz úgy, bár megértően, hogy „dühösek, haragosak vagytok, elmentetek a falig, belevertétek a fejeteket”.

De most ők jönnének, mással és másként. Van egy jó kis szabadkai társaságuk, rendező, költőnő, filmes. Szó sincs arról, hogy ne szorulna össze a gyomor, ne lenne fájdalom, szenvedés, ne a közegből indulnának ki, az ő posztháborús nemzedékük mégis optimista, tisztulási folyamatot látnak, élni akarást a káoszban is. Pedig pár perce még arról beszélt, hogy a Pass-port trilógiára készülve 15-16 éves középiskolásokkal beszélgettek, hogyan érzik magukat a határ menti városban, mit várnak az EU-tól, mik a terveik: és úgy ment haza, ha már a kamaszok ennyire borúlátók és kilátástalannak látják az életüket, nem tehet mást, és felköti magát.

Újvidéki származású, mondják, hogy az ottani magyar lányok sudárak, könnyedek és vagányak, nagyszájúak és kacérak: a színpadon ilyennek tűnik ő is. Társaságával hisz abban, a művészettel ugyan nem fogja megváltoztatni a világot, de ha magukat a műveik révén jobbá teszik, talán e kis koncentrikus körök kiterjednek másokra is: jobbak lesznek.

2014. február 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Ilka, írta: 2014. március 2. 16:33:18

Erre szoktam mondani...nagy eszmék, ha találkoznak, hiszen az egyik jól játszik, a másik jól ír.

(jegyzem meg, volt szerencsém Béres Mártát színpadon látnom játszani, azon szerencsések közé tartozom)
Név: Francisco, írta: 2014. február 27. 20:40:27

Ez jó volt Gyurikám...

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az értelmiségi hivatásról

A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >

Tovább

Pártszínház

Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >

Tovább

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább