Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Megnyugvás
Öreg Dezső
Ritka jó érzés támad az emberben, amikor megkezdődik az igazi választási kampány. Legalábbis itt, Szerbiában. Persze azokban, akik odafigyelnek mindarra, amit a politikusok ígérnek ilyenkor hőn szeretett népüknek. Mert kiderül, hogy lesz itt minden jó, piros alma, mogyoró, munkahely, iskola, igazságos szociális rendszer meg rend, olyan példás rend, hogy a bűnözők nem csak az országot, hanem a kontinenst is elhagyják. Az itteniek persze. Ezt eddig is tették. Nem csak azért, mert megijedtek az itteni igazságszolgáltatástól, esetleg a rendfenntartó erőktől. Hanem mert busás nyereségüket vagy külföldön alapított cégeik révén szerezték, itt, Szerbiában és mentették ki ugyancsak külföldre, innen, Szerbiából, meg azért mert onnan szállították ide meg máshova a kábítószert meg egyebeket.
Tehát rend lesz, nyugalom lesz, munkahelyek lesznek. Ez olyannyira biztos, hogy az itteni politikai élet egyik veterán élharcosa, aki még azokból az időkből való, amikor más frontokon is lehetett jeleskedni, olimpiai lángot lobbantott, amely addig fog égni, amíg egyetlen munkanélküli sem marad az általa vezetett pálmaárnyas városban. Ahogy fogalmazott, cselekedetével szimbolikusan megnyitotta az ipari olimpiát. Minden karika egy-egy épülő gyárat szimbolizál. Mire megépülnek – aminek nem ad többet 2 évnél – egyetlen állástalan sem marad a környéken. A megrögzött munkakerülők kivételével – tette hozzá a tapasztalt politikus bölcsességével. Hát nem megnyugtató?
Mondom, ritka jó érzés tölti el az embert a választási kampány megkezdése után. Azé a hivatalos kezdet utánié. De csak azokon uralkodik el ez a lelkesedés, akik a pozitív energia elkötelezett hívei. Belőlük pedig meglepően sok van. Az egyik közvélemény-kutatás szerint ugyanis a polgárok majd 60 százaléka részt fog venni a márciusi rendkívüli parlamenti választáson. Pontosabban 58 egész 9 tized százaléka. És csupán 13 százalékuk jelezte, hogy távol marad. Mert nem ez lesz ám az egyedüli az idén, mondják most már nem csak azok, akik eddig is állították, hogy Vajdaságban is meghirdetik a rendkívüli választást. Szinte biztos vagyok abban, hogy március 17-én egyesek már azt is pontosan tudják, hogy mikor. Csak egy pillantást kell vetni az itt elért eredményekre és eldöntetik, hogy kiíratik vagy sem. A módját már nem is olyan nehéz megtalálni. Most, miután az eddig legerősebbnek számító ellenzéki párt 2 részre szakíttatott. De térjünk egy kicsit vissza a statisztikához, ami – ugye – mindig többféleképpen magyarázható, de ez esetben sokat mond az a tény is, hogy az imént említett majd 60 százalékos biztos szavazó mellett valamivel több, mint 14 százalék gondolja úgy, hogy valószínűleg voksolni fog. Ha csak felük dönt így, akkor már a 70 százalékhoz közelít a megjelenési arány, ami egyfajta csúcs lenne. De a tapasztalat arra tanít bennünket, hogy a közvélemény-kutatások adataival óvatosan kell bánni. Egyrészt, mert az emberek ingatagok, másrészt, mert a kutatók némi ösztökélésre hajlandók egy-két százalékkal módosítani az adatokon. Igaz, hogy az említett felmérést egy magát függetlennek mondó RTV és egy magát tárgyilagosnak bemutató ügynökség végezte, de az ember sohasem tudhatja. Annyi meglepetés érte már az életben…
Szóval! Olyanok is akadnak, akiket nem az optimizmus, a szebb, boldogabb, derűsebb jövőbe vetett hit érzése önt el, amikor az idei előrehozott köztársasági választásról hallanak. Akik azt mondják, hogy gyakorlatilag semmi sem változott, hogy a kínálat ugyanaz, hogy a politikusok most is csak ígérgetnek, hogy becsapnak bennünket, hogy nem érdemlik meg sem bizalmunkat, sem bizalmatlanságunkat. Ezek azok a visszahúzó, retrográd, antidemokratikus erők, amelyek nem hogy nem akarnak szavazni, hanem minket, optimistákat is el próbálnak téríteni a helyes útról. De hiába ám, hiszen az embert ritka jó érzés tölti el egy választási kampány megkezdése után. Hiszen eddig minden megméretés beváltotta a hozzá fűzött reményeket!
Következő cikk: Megint a vesztes oldalra álltunk
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >
Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása
Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >
Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku
Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >
Bekezdések az előválasztásról
Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy >
Szembenézni a tényekkel!
Ha valamiben „konszenzus van”, akkor abban, hogy „a kulturális autonómiának becézett Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem >
A vörös vonal
Nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne lépjem át a „vörös vonalat” és ne váljak nacionalistává, mert >