2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Megnyugvás

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Megnyugvás
(creatyves fotója)

Ritka jó érzés támad az emberben, amikor megkezdődik az igazi választási kampány. Legalábbis itt, Szerbiában. Persze azokban, akik odafigyelnek mindarra, amit a politikusok ígérnek ilyenkor hőn szeretett népüknek. Mert kiderül, hogy lesz itt minden jó, piros alma, mogyoró, munkahely, iskola, igazságos szociális rendszer meg rend, olyan példás rend, hogy a bűnözők nem csak az országot, hanem a kontinenst is elhagyják. Az itteniek persze. Ezt eddig is tették. Nem csak azért, mert megijedtek az itteni igazságszolgáltatástól, esetleg a rendfenntartó erőktől. Hanem mert busás nyereségüket vagy külföldön alapított cégeik révén szerezték, itt, Szerbiában és mentették ki ugyancsak külföldre, innen, Szerbiából, meg azért mert onnan szállították ide meg máshova a kábítószert meg egyebeket.

Tehát rend lesz, nyugalom lesz, munkahelyek lesznek. Ez olyannyira biztos, hogy az itteni politikai élet egyik veterán élharcosa, aki még azokból az időkből való, amikor más frontokon is lehetett jeleskedni, olimpiai lángot lobbantott, amely addig fog égni, amíg egyetlen munkanélküli sem marad az általa vezetett pálmaárnyas városban. Ahogy fogalmazott, cselekedetével szimbolikusan megnyitotta az ipari olimpiát. Minden karika egy-egy épülő gyárat szimbolizál. Mire megépülnek – aminek nem ad többet 2 évnél – egyetlen állástalan sem marad a környéken. A megrögzött munkakerülők kivételével – tette hozzá a tapasztalt politikus bölcsességével. Hát nem megnyugtató?

Mondom, ritka jó érzés tölti el az embert a választási kampány megkezdése után. Azé a hivatalos kezdet utánié. De csak azokon uralkodik el ez a lelkesedés, akik a pozitív energia elkötelezett hívei. Belőlük pedig meglepően sok van. Az egyik közvélemény-kutatás szerint ugyanis a polgárok majd 60 százaléka részt fog venni a márciusi rendkívüli parlamenti választáson. Pontosabban 58 egész 9 tized százaléka. És csupán 13 százalékuk jelezte, hogy távol marad. Mert nem ez lesz ám az egyedüli az idén, mondják most már nem csak azok, akik eddig is állították, hogy Vajdaságban is meghirdetik a rendkívüli választást. Szinte biztos vagyok abban, hogy március 17-én egyesek már azt is pontosan tudják, hogy mikor. Csak egy pillantást kell vetni az itt elért eredményekre és eldöntetik, hogy kiíratik vagy sem. A módját már nem is olyan nehéz megtalálni. Most, miután az eddig legerősebbnek számító ellenzéki párt 2 részre szakíttatott. De térjünk egy kicsit vissza a statisztikához, ami – ugye – mindig többféleképpen magyarázható, de ez esetben sokat mond az a tény is, hogy az imént említett majd 60 százalékos biztos szavazó mellett valamivel több, mint 14 százalék gondolja úgy, hogy valószínűleg voksolni fog. Ha csak felük dönt így, akkor már a 70 százalékhoz közelít a megjelenési arány, ami egyfajta csúcs lenne. De a tapasztalat arra tanít bennünket, hogy a közvélemény-kutatások adataival óvatosan kell bánni. Egyrészt, mert az emberek ingatagok, másrészt, mert a kutatók némi ösztökélésre hajlandók egy-két százalékkal módosítani az adatokon. Igaz, hogy az említett felmérést egy magát függetlennek mondó RTV és egy magát tárgyilagosnak bemutató ügynökség végezte, de az ember sohasem tudhatja. Annyi meglepetés érte már az életben…

Szóval! Olyanok is akadnak, akiket nem az optimizmus, a szebb, boldogabb, derűsebb jövőbe vetett hit érzése önt el, amikor az idei előrehozott köztársasági választásról hallanak. Akik azt mondják, hogy gyakorlatilag semmi sem változott, hogy a kínálat ugyanaz, hogy a politikusok most is csak ígérgetnek, hogy becsapnak bennünket, hogy nem érdemlik meg sem bizalmunkat, sem bizalmatlanságunkat. Ezek azok a visszahúzó, retrográd, antidemokratikus erők, amelyek nem hogy nem akarnak szavazni, hanem minket, optimistákat is el próbálnak téríteni a helyes útról. De hiába ám, hiszen az embert ritka jó érzés tölti el egy választási kampány megkezdése után. Hiszen eddig minden megméretés beváltotta a hozzá fűzött reményeket!

2014. február 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább