Ma József, Bánk névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Semmi sem az, ami
„Azt követően, hogy a második vendéget is megborotválja, felveszi kabátját, kalapját és – távozik, bezárja az ajtót, s többé nem tér vissza.” Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):
(…) S ezzel el is érkeztem jegyzetem igazi céljához, Tolnai Ottó egykor nagysikerű színpadi játékának, a Végeladásnak sajátos változatához. Tudjuk, remélem, igen, mert illene, az alapszöveg Csömöre bácsi viszontagságos életének története, de egyben majd egy évszázad története is, ahogy ezt egy észak-bácskai ember saját bőrén, Szibériától Adorjánig vezető élettörténete során megtapasztalta, hogy végül – mintegy életének lezárásaként – hosszú évtizedek alatt gyűjtött mindennapi kincseinek végeladásával búcsúzzon a földi élettől. Ezt a szívszorító, de líraian szép történetet dolgozta át a borbély – ki egykor Csömörét is borotválta – egyszemélyes színházává Imre Zoltán és a számos részletet előadássá szervező rendező, Hudi László. Ahhoz, hogy a többszemélyes darab monodrámaként működjön, természetesen jelentős változtatásra volt szükség. Mivel a történet egyetlen szereplőre íródott, a borbély szükségszerűen hol mesélőként, hol saját történetének előadójaként szólal meg. Mesélőként a Csömöre bácsival történeket mondja el, de – hogy ehhez közvetlenebb viszony fűzze – ezeket saját apja történeteként adja elő. Ezzel szinkrónban beszél önmagáról. Míg az előbbi vonatkozásban a történelemnek az egyes ember életébe történő zavart, bajt okozó beavatkozásáról értesülünk, addig – olvasatom szerint – az előttük szorgoskodó figaró története arról a magányról szól, amely ellen mindenki saját stratégiáját kidolgozva védekezik. Ő például azzal, hogy kuncsaftjaival nem fizetteti meg a borotválást, inkább saját és apja gyűjteményéből ad oda valamit (gyúródeszkát, borosüveget, felesége aranyfogait, ruháit stb.), hogy ennek fejében a frissen borotvált vendég még tizen-huszonvalahányszor kötelességének érezze, hogy hozzá újból betérjen. Újabb alkalom lesz az számára, hogy magányát oldja.
Így formálódik az eredeti mű részleteit megszüntetve/megőrizve a Katona József Színház és a hozzácsatlakozó társulatok által létrehozott színházi előadás, melynek színhelye – Pesten, a Kossuth Lajos utcai Puskin mozi mellett – stílusosan erre az alkalomra berendezett borbélyműhely. Itt borotvál a kiváló színész, Bán János miközben társalog a mintegy ötven főnyi közönséggel vagy éppen a borbélyszékben ülő alkalmi vendéggel, akit pálinkával kínál és különféle mulatságos történetekkel traktál, illetve olykor az utcán elhaladó, a látványra kíváncsian megálló járókelőkkel folytat némabeszédet ebben megannyi apró részletre kiterjedő, jó ritmusú, mindvégig közvetlen hangnemű, tartalmasan szórakoztató, életepizódokat felvillantó és a magányt ügyesen érzékeltető/leplező előadásban. Csak azt sajnálhatjuk, hogy tapssal nem köszönhetjük meg a Bán János szép teljesítményét, mert azt követően, hogy a második vendéget is megborotválja, felveszi kabátját, kalapját és – távozik, bezárja az ajtót, s többé nem tér vissza. Mi meg ott ülünk egy-egy félénken csattanó tapssal próbálkozva némán, míg néhány percnyi tanácstalan várakozás után az ügyelő ki nem szabadít bennünket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mindenki feleljen a saját tetteiért!
A fotón (Nyilas) mögött jól látszik, a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >
Hátha nem lesz csendes
Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >
Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban
Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >
Vigyázz, jön a vonat!
De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >
Hátha!
Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >
Pásztort választott magának a VMSZ nyája!
Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >
Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!
A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy valamiféle >
Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”
“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >
„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?
Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >
Lovas Ildikó “bukása” kapcsán
Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >
Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?
Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >
„Hallatni a másik oldal hangját”?!
A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >