2020. június 3. Szerda
Ma Klotild, Cecília, Károly névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Sajtószabadság

Öreg Dezső
Öreg Dezső

Tehát a szakma diadalmaskodik a politika felett. Itt még ilyen követelés sem formálódott meg, nemhogy gyakorlat. Sem a többségi, sem a kisebbségi közösségben. Öreg Dezső jegyzete:

Kiderült, hogy Szerbiában szabad az újságírás. Viszonylag. Legalábbis a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró jogvédő szervezet felmérése szerint. Nem kerültünk ugyan a legjobb 50 közé sem, de a 180 országban végzett kutatás alapján elfoglalt 54. hely majdnem az előkelő középkategóriának számít. Attól függ, ki mennyire igényes. Mert van, aki direkt szereti, ha korlátozzák a szabadságát. Akkor érzi magát biztonságban. Természetesen csak az újságíró társadalomról beszélek. A korlát fogódzó is. Afféle szemellenző, nehogy más irányba forduljon tekintete.  Belekapaszkodik az újságíró ember, lecsapja a fejét és járja a kitaposott utat. Kissé unalmas foglalkozás, igavonó fajtának való, de nemigen lehet eltévedni. Főleg, ha a zablát is lazán tartja a szájában. Hogy könnyen irányítsák.

Szóval Szerbia 54-ként megelőzte Horvátországot, amely a 65. és Bosznia-Hercegovinát, amely a 66. helyet foglalta el. Közvetlenül előttük, a 64. helyre sorolták be Magyarországot. És toronymagasan vezet Montenegró meg Macedónia előtt. Az előbbi csupán a 114., az utóbbi pedig a 124. A volt jugoszláv tagköztársaságok közül csak Szlovénia jár előttünk a média szabadságát illetően. Az ottani kollégák a 34. helyet érdemelték ki a világon. Nem véletlen ez a kiérdemlés kifejezés, mert a sajtónak bizony harcolnia kell a szabadságáért. Másképpen ráteszik az újságíróra meg az újságra is azt a bizonyos szemellenzőt.

Érdekes pillantást vetni a legjobbakra, illetve a legkevésbé szabadnak minősítettekre is. Akárcsak a korábbi években, Finnország, Hollandia és Norvégia továbbra is a sajtószabadság Mekkájának számít. A médiát teljes mértékben ellenőrző diktatórikus rendszer pedig ezúttal is Szíria, Türkmenisztán, Észak-Korea és Eritrea. Egyébként nem mellékes a jelentésnek az a része sem, amelyben kiemelik, hogy az oknyomozó újságírókat és az állami szervekből adatokat kiszivárogtató forrásaikat már az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is majdnem terroristaként kezelik. Általános jellemzője a 2012 decembere és 2013 októbere között végzett felmérésnek, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hátráltatják az újságírók munkáját. Már amelyikét - tegyük hozzá malíciózusan. Az sem érdektelen, milyen módszerekkel dolgozik a Riporterek Határok Nélkül. Több tényezőt mérlegel. Az egyik a médiával való visszaélés. A másik a pluralizmus foka, a médiumok függetlensége, a környezet és az öncenzúra, a jogi keret – mármint amelyik a sajtószabadságot szavatolja és nem utolsó sorban az átláthatóság, valamint a műszaki felszereltség. És az sem mellékes, hogy a listát kérdőíves adatgyűjtés alapján állítják össze. Újságírókat kérdeznek, újságíró szervezetek, médiakutatók és jogászok véleményét kérik ki. Mondjuk a média gazdasági meg jogi helyzetéről, az újságírókra nehezedő nyomásról.

Nem ismeretes, hogy vizsgálta-e a Riporterek Határok Nélkül a kisebbségi újságírás sajátos helyzetét egyik vagy másik országban. Pedig bizony nem ártana egy ilyen felmérést elvégezni. Hogy a kisebbségi jogok gyakorlásán belül mennyire kerülhet a politika befolyása alá a sajtó. Különösen az új európai demokráciákban, ahol a nemzeti érdekek örve alatt szépen rá lehet tenyerelni a médiára is. Ha már a nagyok (USA, Nagy Britannia) megtehetik. Egyébként is, ki az ördögöt érdekel mondjuk néhány tíz- vagy százezer  kisebbséginek a sajtószabadságra való joga? Ha egyáltalán van ilyen elvárás, megfogalmazott, jól artikulált, a nemzeti közösség valós érdekeit szem előtt tartó követelés. Pedig kellene, hogy legyen. Mindenek előtt a kisebbségi sajtó képviselői, a kisebbségi nyelven tájékoztató újságírók részéről. Hogy a többségi nemzet szemében is természetes követelménnyé váljon. Mint mondjuk abban a Finnországban, amely a legutóbbi kimutatás szerint is az első a sajtó szabadságának tiszteletben tartása szempontjából. Mint ahogy a budapesti finn nagykövetség honlapján olvasható: „Finnország a világ egyik legdemokratikusabb országa, melynek kormánya tiszteletben tartja a mindenkit megillető szólásszabadságot.” Továbbá, hogy: „A finn sajtó a kiadók és az újságírók önszabályozó folyamataként működik.” Tehát a szakma diadalmaskodik a politika felett. Itt még ilyen követelés sem formálódott meg, nemhogy gyakorlat. Sem a többségi, sem a kisebbségi közösségben. 

2014. február 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább

Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é

A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >

Tovább

A hallgatás ideológusai

A pandémia után veszélyes idők következnek, az „óvatos radikálisok” azonban gondtalanul büszkélkednek az önkéntes szellemi karanténjukban. >

Tovább

Pásztorból polgármester?

Az egyetlen dolog talán, ami az írással kapcsolatban felkeltette a figyelmemet, a lehetséges polgármester kijelentése, miszerint >

Tovább

Szabadka súlya

A VMSZ részéről a közelgő júniusi választás fényében, úgy tűnik, rendkívüli stratégiai pontnak számít Szabadka „megszerzése“. >

Tovább

Sikertelen politikus eredménytelen karrierje

Csaknem másfél évtizedes egyeduralma alatt Pásztornak nem sikerült a magyar közösség egyetlen lényeges problémáját sem megoldani. >

Tovább

Miért ne írjunk Trianonról

Több megtisztelő fölkérést kaptam, hogy különféle összeállításokba – köztük kettő különösen tekintélyt parancsoló – adjak írást >

Tovább