2020. augusztus 12. Szerda
Ma Klára, Hilária, Diána névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Napi ajánló

Sajtószabadság

Öreg Dezső
Öreg Dezső

Tehát a szakma diadalmaskodik a politika felett. Itt még ilyen követelés sem formálódott meg, nemhogy gyakorlat. Sem a többségi, sem a kisebbségi közösségben. Öreg Dezső jegyzete:

Kiderült, hogy Szerbiában szabad az újságírás. Viszonylag. Legalábbis a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró jogvédő szervezet felmérése szerint. Nem kerültünk ugyan a legjobb 50 közé sem, de a 180 országban végzett kutatás alapján elfoglalt 54. hely majdnem az előkelő középkategóriának számít. Attól függ, ki mennyire igényes. Mert van, aki direkt szereti, ha korlátozzák a szabadságát. Akkor érzi magát biztonságban. Természetesen csak az újságíró társadalomról beszélek. A korlát fogódzó is. Afféle szemellenző, nehogy más irányba forduljon tekintete.  Belekapaszkodik az újságíró ember, lecsapja a fejét és járja a kitaposott utat. Kissé unalmas foglalkozás, igavonó fajtának való, de nemigen lehet eltévedni. Főleg, ha a zablát is lazán tartja a szájában. Hogy könnyen irányítsák.

Szóval Szerbia 54-ként megelőzte Horvátországot, amely a 65. és Bosznia-Hercegovinát, amely a 66. helyet foglalta el. Közvetlenül előttük, a 64. helyre sorolták be Magyarországot. És toronymagasan vezet Montenegró meg Macedónia előtt. Az előbbi csupán a 114., az utóbbi pedig a 124. A volt jugoszláv tagköztársaságok közül csak Szlovénia jár előttünk a média szabadságát illetően. Az ottani kollégák a 34. helyet érdemelték ki a világon. Nem véletlen ez a kiérdemlés kifejezés, mert a sajtónak bizony harcolnia kell a szabadságáért. Másképpen ráteszik az újságíróra meg az újságra is azt a bizonyos szemellenzőt.

Érdekes pillantást vetni a legjobbakra, illetve a legkevésbé szabadnak minősítettekre is. Akárcsak a korábbi években, Finnország, Hollandia és Norvégia továbbra is a sajtószabadság Mekkájának számít. A médiát teljes mértékben ellenőrző diktatórikus rendszer pedig ezúttal is Szíria, Türkmenisztán, Észak-Korea és Eritrea. Egyébként nem mellékes a jelentésnek az a része sem, amelyben kiemelik, hogy az oknyomozó újságírókat és az állami szervekből adatokat kiszivárogtató forrásaikat már az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is majdnem terroristaként kezelik. Általános jellemzője a 2012 decembere és 2013 októbere között végzett felmérésnek, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hátráltatják az újságírók munkáját. Már amelyikét - tegyük hozzá malíciózusan. Az sem érdektelen, milyen módszerekkel dolgozik a Riporterek Határok Nélkül. Több tényezőt mérlegel. Az egyik a médiával való visszaélés. A másik a pluralizmus foka, a médiumok függetlensége, a környezet és az öncenzúra, a jogi keret – mármint amelyik a sajtószabadságot szavatolja és nem utolsó sorban az átláthatóság, valamint a műszaki felszereltség. És az sem mellékes, hogy a listát kérdőíves adatgyűjtés alapján állítják össze. Újságírókat kérdeznek, újságíró szervezetek, médiakutatók és jogászok véleményét kérik ki. Mondjuk a média gazdasági meg jogi helyzetéről, az újságírókra nehezedő nyomásról.

Nem ismeretes, hogy vizsgálta-e a Riporterek Határok Nélkül a kisebbségi újságírás sajátos helyzetét egyik vagy másik országban. Pedig bizony nem ártana egy ilyen felmérést elvégezni. Hogy a kisebbségi jogok gyakorlásán belül mennyire kerülhet a politika befolyása alá a sajtó. Különösen az új európai demokráciákban, ahol a nemzeti érdekek örve alatt szépen rá lehet tenyerelni a médiára is. Ha már a nagyok (USA, Nagy Britannia) megtehetik. Egyébként is, ki az ördögöt érdekel mondjuk néhány tíz- vagy százezer  kisebbséginek a sajtószabadságra való joga? Ha egyáltalán van ilyen elvárás, megfogalmazott, jól artikulált, a nemzeti közösség valós érdekeit szem előtt tartó követelés. Pedig kellene, hogy legyen. Mindenek előtt a kisebbségi sajtó képviselői, a kisebbségi nyelven tájékoztató újságírók részéről. Hogy a többségi nemzet szemében is természetes követelménnyé váljon. Mint mondjuk abban a Finnországban, amely a legutóbbi kimutatás szerint is az első a sajtó szabadságának tiszteletben tartása szempontjából. Mint ahogy a budapesti finn nagykövetség honlapján olvasható: „Finnország a világ egyik legdemokratikusabb országa, melynek kormánya tiszteletben tartja a mindenkit megillető szólásszabadságot.” Továbbá, hogy: „A finn sajtó a kiadók és az újságírók önszabályozó folyamataként működik.” Tehát a szakma diadalmaskodik a politika felett. Itt még ilyen követelés sem formálódott meg, nemhogy gyakorlat. Sem a többségi, sem a kisebbségi közösségben. 

2014. február 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Morális forradalom

A belorusz nép fölkelt a zsarnokság ellen. Ez a lényeg. Szorongó szívvel, de nagy szeretettel és >

Tovább

Péterrévei vízgondok

Az ilyen dolgokkal, amelyek ellehetetlenítik a mindennapi élet, a jelek szerint, senki sem törődik. A ház- >

Tovább

Az orvosok lázadása

A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >

Tovább

Párbeszéd és petíció

A sajtószabadság ügye a kelet-európai újdemokráciák neuralgikus pontja. Olyan, mint a lázmérő: jelzi, hogy súlyos kór >

Tovább

Vírus álarcban

Még csak néhány hónapja tart a vírusjárvány, de az már világosan látható, hogy az emberek milyen >

Tovább

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább