2021. január 22. péntek
Ma Vince, Artúr névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Politikai hárem

Végel László
Végel László
Politikai hárem
(Zhen-Yang illusztrációja)

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi körben jelent meg):

Elit és csőcselék

Ledöbbenve olvasom Mirko Kovač esszéjét, az elitről és a csőcselékről. „Az elit rosszabb, mint a csőcselék”, fakadt ki a tavaly elhunyt író. Napjainkban nagyon kevés értelmiséginek van mersze  leírni ilyesféle gondolatokat a hatalomhoz felelőtlenül simuló elitről. A diktatúrában vagy a fél diktatúrában az érdemiségi hallgatása messzire hangzik, a többpártrendszerű demokráciában azonban baljós hangsúlyt kap, hiszen ki meri állítani, hogy ebben a rendszerben a szabadság, az igazságosság ügye rendben van. Csakhogy manapság az elnyomás, az igazságtalanság ravaszabb. Erről beszélt Jancsó Miklós az ÁTV 2010-ben készített, hosszabb, a halála napján sugárzott interjújában. A diktatúrában ismertek voltak a játékszabályok tudnivaló volt, hogy ki az üldözött, ki az üldöző, állapította meg Jancsó, ám a többpártrendszerben a szerepek zavarosak, tehát a független alkotó értelmiségi sokkal nehezebb találja fel magát, mert még abban sem lehet biztos, hogy melyik oldalról érkezik a megtorlás, az elmarasztalás, a politikai pletyka. Egy dolog azonban biztos, a szabadságot csak az sértheti, aki a hatalommal rendelkezik. Így volt ez az egypártrendszerben és így van ez a többpártrendszerben is. Aki ezt nem veszi tudomásul, az akaratlanul is a represszió cinkosává válik.

Tanulság

Orvos. Két évvel ezelőtt specializáción volt Hollandiában. Hívják egy belgrádi magánklinikára, de ő inkább Újvidéken marad. Ahogy látom, tájékozott a magyarországi politikai és kulturális kérdésekben. Az internetnek hála, mondja, gyakran beleolvas a budapesti napilapokba, a szerb nyelvű újságokat pedig megvásárolja. Évente négyszer-ötször Budapestre látogat, továbbá gyakran megfordul Szegeden, ahol magyar könyveket vásárol. Kiderül azonban, hogy nem ismeri a vajdasági magyar irodalmat. Miért olvassam, válaszolj, ha önök sem becsülik saját magukat, kérdi. Arra gondolok, hogy a politikusok hányszor támadtak, becsméreltek egy-egy írót, s az írótársak mélyen hallgattak.

A rezignáció jegyében

Márciusban előrehozott választások lesznek Szerbiában. A szakértők rövid és durva kampányra számítanak, de nem tudom felfogni, hogy miért a durvaság, hiszen – legalább is erről szólnak a közvélemény kutatók adatai - a győztes már-már ismert, a szerbiai ellenzék pedig saját magát lehetetleníti el.  Boris Tadić a Demokrata Párt volt elnöke, majd tiszteletbeli elnöke kilépett a pártjából, s valamiféle párttömörülésben indul a választásokon. Nem lep meg a hír, hiszen Tadič mégsem Djindjić.  2000 után abban reménykedtünk, hogy lesznek majd olyan választások, amikor nem valami ellen, hanem valami mellett voksolunk. A remények nem váltak valóra. A jelenlegi választások létjogosultságát legfeljebb ez azzal igazolható, hogy a Szerb Haladó Párt az elmúlt két évben nem azzal a programmal kormányzott, mint amivel megnyerte a választásokat. Érthető, hogy verifikálni kívánja új programját. Csak éppen ezt nem mondja ki nyíltan, mert nem akarja kiábrándítani híveit. A közvélemény kutatók adatai szerint többség azt mondja, rendben van, legyenek előrehozott választások. A gondok tényleg nagyok, az akadályok felmérhetetlenek. A kilencvenes évek számláját még sokáig kell törleszteni. Sokan még reménykednek a gyors megoldásban, ám sokan teljesen reményvesztettek, és latolgatják, hogyan menekítsék külföldre a gyermekeiket. Nincs kormányváltó hangulat, a közéletet, a tömegeket inkább a beletörődés jellemzi. A sajtó hangneme mégis a szakértőket igazolja, a hangnem napról napra durvább, a politikusok egymást szinte minősíthetetlen jelzőkkel illetik, miközben a kormánypárti és az ellenzéki programok nem különböznek túlságosan. Akkor miért a durvaság? A beletörődés rajtam is erőt vesz. Kezdem magamat kárhoztatni tanácstalanságom miatt. Ismerősökkel találkozom, őket faggatom. Ma délután beszélgettem egy ismert független újságíróval, egy muzeológussal és egy informatikussal, s kiderült, hogy ők is hasonló gondokkal vívódnak, mint én. Vigasztalom magam, nem vagyok egyedül. Ki kell tartani az elszigeteltségben, ez az egyetlen esély, hogy többet és jobban lássak. Ebben a helyzetben belátom, hogy nem új választásokra lenne szükség, hanem új eszmékre. Azokról pedig szó sincs. Jobbulás, de hogyan? Munkahelyteremtés, de hogyan? Reformok, de milyenek? Nincs pontos, szakszerű válasz.

Szabadulás

Ha ismerjük balsikereinket, nem leszünk megtévesztettek. Ez a feltétele annak, hogy megszabaduljunk attól a szereptől, amelyet nekünk szántak.

Nincs időm

Napok óta viharos erejű, jeges szél csapkodja az ablakot. A Vajdaságban hótorlaszok, útlezárások.  Az emberek kinn rekednek az autóúton, várják a segítséget. Szenttamásról telefonál gyermekkori barátom Pulai Jani. Óbecse felé lezárták az autóutat. Szabadka felé is. Kérdem mikor volt ehhez hasonló ítéletidő? 1984-ben válaszolja. Nem emlékszem rá, pedig ugyanebben a lakásban laktam, mint ma. A keletre néző szobában nem tudok dolgozni, átvonulok egy másokba s takaró alatt olvasom Czeszlaw Milosz esszéit. Egyre inkább kerülöm az okoskodó, tudálékos szövegeket és a semmitmondó irodalmat. Erre már nincs időm.

Bartók példája

Tanulságosnak ígérkező vita lehetősége nyílt meg a szlovákiai magyarság körében. A kérdés az, hogy a gazdasági fellendülés miképpen befolyásolja a magyar kisebbség asszimilációját. Az Igaz szó cikkírója (Horbulák Zsolt) szerint kisebbségi területi autonómia nélkül a gazdasági fejlődés végzetes lehet. Ha ez így igaz, akkor végzetes ellentmondás előtt találjuk magunkat, hiszen a területi autonómiáig, ha az egyáltalán lehetséges, hosszú út vezet. De ha netán sikerül kivívni, akkor is – gondolok a Vajdaságra - csak a kisebbség egy részét ölelné fel.  Ennél is bonyolultabb a képlet, ha a kisebbség és az urbanizáció függvényében  vesszük górcső alá a kérdést Kisebbségkutatók számtalan esetben kimutatták, hogy az urbanizáció is felgyorsítja az asszimilációt. A kisebbségi polgár a faluból a városba kerülve fokozatosan elveszti nemzeti identitását, s az a gyanúm, hogy először a nemzeti kulturális identitása sérül, ezt követi az asszimiláció. Ha megelégszünk ezzel a leírással, akkor egy fatális folyamat kellős közepében találjuk magunkat. Az urbanizáció feltartóztathatatlan. A szociológusok felmérése szerint 100 kilométeres körzetben kialakul egy-egy nagyváros, ezek köré sorakoznak fel a lakóhelynek számító kistelepülések. A lakosság mobilitása egyre nagyobb, a gyökereket állandóan fel kell számolni, tehát a néhai falusi kisközösségeket lehetetlen megőrizni. Bárhogyan is közelítem meg a jelenséget, csakis abban látom a kivezető utat, hogy a kisebbségi polgárok kulturálisan is felkészüljenek a modern világ befogadására és értelmezésére, ami viszont az eddiginél sokkal modernebb kultúrát igényelne. Sajnos, a kisebbségben még mindig  túlságosan bíznak a folklórban, a hagyományok ilyesféle ápolásában, amit már a két világháború közötti népi írók is bíráltak. A hagyományt természetesen ébren kell tartani. Ébren kell tartani, de nem konzerválni. Időnként meg kell újítani és újra kell értelmezni. Őrizni kell, és megújítani, ahogyan ezt Bartók Béla tette.  Rá hivatkoznék, ha szabad emlegetni a Horthy elől emigráló Bartók Béla nevét. Aki nem ismeri a múltat, mondják, nem ismeri a jelent sem. Helyes, de csak akkor, ha egy másik gondolattal párosul. Aki nem képes kritikusan szemlélni a jelent, az képtelen megismerni a múltat.

Otthon és idegenben  

Az egyik távoli rokonom fiát várja a németországi munkahely. Azt mondja, nem bírja tovább a megaláztatást. Miféle megaláztatás, kérdem. Az, hogy hallgatásra kényszerítenek, válaszolja. Ha már hallgatni kell, akkor hallgassak idegenben. Akár író is lehetne belőle, gondolom, de szerencséjére jobb pályát választott. Építészmérnök.

A hűségről

Hűség. Ez azt jelenti, hogy vállalom a száműzetést.

Találgatások

A Neue Zürcher Zeitungban szellemes jegyzet Max Frischről, a „barátságtalan íróról”, aki rombolta a svájci önképet. A Danas mai számában olvasom, hogy a VMSZ a Szerb Hatalmi Párt győzelme esetén kormányzati pozícióra számít. Az egyik fiatal belgrádi elemző telefonon arról faggat, hogy hiteles-e a hír. Fogalmam sincs, válaszolom, s Márait idézem, aki naplójában azt találta lejegyezni, hogy mindezt, ami van és lesz, közönnyel kell elviselni. „De az is igaz, hogy a közönybe bele lehet halni”, tette hozzá sajátos öniróniával.

Politikai hárem

Ivica Dačić a Szerbiai Szocialista Párt elnökségi ülésén arról beszél, hogy a választások után sok pártvezér szeretne Aleksandar Vučić menyasszonya lenni. Végre akad valami szórakoztató is az idei a választási kampányban.  Lehet, hogy egész hárem áll majd a haladó párt elnökének rendelkezésére.   

2014. február 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább