2021. október 22. péntek
Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Negyven

Gerold László
Gerold László
Negyven
Újvidéki Színház: Szentivánéji álom

„Boldog születésnapot Újvidéki Színház!“ Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):

„Köszöntünk új színház!” – írta a Magyar Szó 1974. január 27-én, az első, Örkény István Macskajáték című műve bemutatásának napján. Köszönve sokunk nevében, hogy hosszas vajúdás után (ennek végső szakaszában, 1969-től, a lap többször interjú- és cikksorozatban segítve-sürgetve foglalkozott az Újvidéki Színház megalakításának fontosságával) 1973. június 1-én a város közgyűlése Újvidék történetében először állandó magyar színház megalakításáról határozott. (...)

Legyen SZÍNHÁZ.

És lett?

Hogy lett, azt itthoni és messze hangzó sikerei tanúsítják a Play Strindbergtől, amely második bemutatóként már díjat kapott Szarajevóban a rangos kis- és kísérleti színházak fesztiválján egészen az utolsó évad díjözönével Opera ultimáig. De említhető lenne a Mockinpott úr, a Nem félünk a farkastól, a Csehov-trilógia, a Psyché, a Tangó, a Játék a kastélyban az első tíz évből, amit a konstituálódás fázisának nevezhetünk, majd a folytatást, a gondolatébresztő, szellemi izgalmat nyújtó és a szórakoztató előadások közötti egyensúlyt kereső évekből a Tóték, a Liliom, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Woyzeck, a Paripacitrom. Továbbá a nyolcvanas évek végétől az egyre aggasztóbb jugoszláv változásokra reagálva politikai színházként aposztrofálható előadások (A hazaáruló, Károly, Kurázsi mama), illetve a miloševići korszak bukásával zárult évek új irányvételét, az egyéni és közösségi érvényesülést, azonosságkeresést példázó remek előadásokat (Szelídítések, Pác, Cselédek, Hat szereplő szerzőt keres, Emigránsok, Az öngyilkos, Pisti a vérzivatarban. S végezetül az utóbbi tíz év bemutatói közül a művészszínház felé való tájékozódásra utalókat (Médeia-körök, Éjjeli menedékhely, Bernarda Alba háza, Vérnász, Cyrano de Bergerac), illetve a létértelmezés kérdéseit, dilemmáit felvető, megvalósítás tekintetében kiemelkedően magas színvonalú művészszínház beérését jelentő kiváló produkciók (Az ember tragédiája, a Marat/Sade, a Fanny és Alexander, a Berzsián és Dideki, a Rosmersholm, s mindenekelőtt az Opera ultima. Hogy (csak a hely szűke miatt) a szerintem legjelentősebbeket említsem, nem szólván a zenésszínházi produkciók közül a Chicagóról, a Hairről vagy a West Syde Storyról, illetve a vajdasági szerzők műveiről, kivált a Via Italiáról. S mindazok, akikben ezek a címek emlékeket idéznek, tudják, hogy mindegyik időszak és az egyes előadások mögött jelentős rendezők és színészek álltak. Harag György, Radoslav Dorić, Ljubomir Draškić, Székely Gábor, Babarczy László, Tompa Gábor, Kokan Mladenović, Anca Bradu, Alföldi Róbert, és természetesen a hazaikra, Soltis Lajos, Vajda Tibor, Hernyák György, László Sándor, Puskás Zoltán, Mezei Kinga, illetve a kezdettől fogva kivételes csapatmunkát nyújtó színészek, akik között korszakonként olyan kiváló tandemeket láttunk, mint Romhányi Ibi és Fejes György, Soltis Lajos és Bicskei István, Mezei Kinga és Szorcsik Kriszta vagy Balázs Áron és Elor Emina. Hogy az utóbbi évtizedben a jó emlékű múlt folytatásaként országosan és magyar viszonyok között egyaránt kiemelkedő helyen jegyzett magyar színház van Újvidéken, amely a szerb közönséget vonzza, az rendezők és színészek mellett a társulatot vezető Vicsek Károly, László Sándor és Gyarmati Kata felbecsülhetetlen érdeme.

Ez volt, nagy vonalakban, ez van, ugyancsak nagy vonalakban, hogy mi lesz, az a jövő zenéje, a legtöbb, amit tehetünk, hogy türelmesek leszünk. Egy ilyen jelentős évforduló napján, ennél többet, nem feledkezve meg a gyanús előjelekről, nem tehetünk.

2014. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább