2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Negyven

Gerold László
Gerold László
Negyven
Újvidéki Színház: Szentivánéji álom

„Boldog születésnapot Újvidéki Színház!“ Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):

„Köszöntünk új színház!” – írta a Magyar Szó 1974. január 27-én, az első, Örkény István Macskajáték című műve bemutatásának napján. Köszönve sokunk nevében, hogy hosszas vajúdás után (ennek végső szakaszában, 1969-től, a lap többször interjú- és cikksorozatban segítve-sürgetve foglalkozott az Újvidéki Színház megalakításának fontosságával) 1973. június 1-én a város közgyűlése Újvidék történetében először állandó magyar színház megalakításáról határozott. (...)

Legyen SZÍNHÁZ.

És lett?

Hogy lett, azt itthoni és messze hangzó sikerei tanúsítják a Play Strindbergtől, amely második bemutatóként már díjat kapott Szarajevóban a rangos kis- és kísérleti színházak fesztiválján egészen az utolsó évad díjözönével Opera ultimáig. De említhető lenne a Mockinpott úr, a Nem félünk a farkastól, a Csehov-trilógia, a Psyché, a Tangó, a Játék a kastélyban az első tíz évből, amit a konstituálódás fázisának nevezhetünk, majd a folytatást, a gondolatébresztő, szellemi izgalmat nyújtó és a szórakoztató előadások közötti egyensúlyt kereső évekből a Tóték, a Liliom, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Woyzeck, a Paripacitrom. Továbbá a nyolcvanas évek végétől az egyre aggasztóbb jugoszláv változásokra reagálva politikai színházként aposztrofálható előadások (A hazaáruló, Károly, Kurázsi mama), illetve a miloševići korszak bukásával zárult évek új irányvételét, az egyéni és közösségi érvényesülést, azonosságkeresést példázó remek előadásokat (Szelídítések, Pác, Cselédek, Hat szereplő szerzőt keres, Emigránsok, Az öngyilkos, Pisti a vérzivatarban. S végezetül az utóbbi tíz év bemutatói közül a művészszínház felé való tájékozódásra utalókat (Médeia-körök, Éjjeli menedékhely, Bernarda Alba háza, Vérnász, Cyrano de Bergerac), illetve a létértelmezés kérdéseit, dilemmáit felvető, megvalósítás tekintetében kiemelkedően magas színvonalú művészszínház beérését jelentő kiváló produkciók (Az ember tragédiája, a Marat/Sade, a Fanny és Alexander, a Berzsián és Dideki, a Rosmersholm, s mindenekelőtt az Opera ultima. Hogy (csak a hely szűke miatt) a szerintem legjelentősebbeket említsem, nem szólván a zenésszínházi produkciók közül a Chicagóról, a Hairről vagy a West Syde Storyról, illetve a vajdasági szerzők műveiről, kivált a Via Italiáról. S mindazok, akikben ezek a címek emlékeket idéznek, tudják, hogy mindegyik időszak és az egyes előadások mögött jelentős rendezők és színészek álltak. Harag György, Radoslav Dorić, Ljubomir Draškić, Székely Gábor, Babarczy László, Tompa Gábor, Kokan Mladenović, Anca Bradu, Alföldi Róbert, és természetesen a hazaikra, Soltis Lajos, Vajda Tibor, Hernyák György, László Sándor, Puskás Zoltán, Mezei Kinga, illetve a kezdettől fogva kivételes csapatmunkát nyújtó színészek, akik között korszakonként olyan kiváló tandemeket láttunk, mint Romhányi Ibi és Fejes György, Soltis Lajos és Bicskei István, Mezei Kinga és Szorcsik Kriszta vagy Balázs Áron és Elor Emina. Hogy az utóbbi évtizedben a jó emlékű múlt folytatásaként országosan és magyar viszonyok között egyaránt kiemelkedő helyen jegyzett magyar színház van Újvidéken, amely a szerb közönséget vonzza, az rendezők és színészek mellett a társulatot vezető Vicsek Károly, László Sándor és Gyarmati Kata felbecsülhetetlen érdeme.

Ez volt, nagy vonalakban, ez van, ugyancsak nagy vonalakban, hogy mi lesz, az a jövő zenéje, a legtöbb, amit tehetünk, hogy türelmesek leszünk. Egy ilyen jelentős évforduló napján, ennél többet, nem feledkezve meg a gyanús előjelekről, nem tehetünk.

2014. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább