2024. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Negyven

Gerold László
Gerold László
Negyven
Újvidéki Színház: Szentivánéji álom

„Boldog születésnapot Újvidéki Színház!“ Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):

„Köszöntünk új színház!” – írta a Magyar Szó 1974. január 27-én, az első, Örkény István Macskajáték című műve bemutatásának napján. Köszönve sokunk nevében, hogy hosszas vajúdás után (ennek végső szakaszában, 1969-től, a lap többször interjú- és cikksorozatban segítve-sürgetve foglalkozott az Újvidéki Színház megalakításának fontosságával) 1973. június 1-én a város közgyűlése Újvidék történetében először állandó magyar színház megalakításáról határozott. (...)

Legyen SZÍNHÁZ.

És lett?

Hogy lett, azt itthoni és messze hangzó sikerei tanúsítják a Play Strindbergtől, amely második bemutatóként már díjat kapott Szarajevóban a rangos kis- és kísérleti színházak fesztiválján egészen az utolsó évad díjözönével Opera ultimáig. De említhető lenne a Mockinpott úr, a Nem félünk a farkastól, a Csehov-trilógia, a Psyché, a Tangó, a Játék a kastélyban az első tíz évből, amit a konstituálódás fázisának nevezhetünk, majd a folytatást, a gondolatébresztő, szellemi izgalmat nyújtó és a szórakoztató előadások közötti egyensúlyt kereső évekből a Tóték, a Liliom, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Woyzeck, a Paripacitrom. Továbbá a nyolcvanas évek végétől az egyre aggasztóbb jugoszláv változásokra reagálva politikai színházként aposztrofálható előadások (A hazaáruló, Károly, Kurázsi mama), illetve a miloševići korszak bukásával zárult évek új irányvételét, az egyéni és közösségi érvényesülést, azonosságkeresést példázó remek előadásokat (Szelídítések, Pác, Cselédek, Hat szereplő szerzőt keres, Emigránsok, Az öngyilkos, Pisti a vérzivatarban. S végezetül az utóbbi tíz év bemutatói közül a művészszínház felé való tájékozódásra utalókat (Médeia-körök, Éjjeli menedékhely, Bernarda Alba háza, Vérnász, Cyrano de Bergerac), illetve a létértelmezés kérdéseit, dilemmáit felvető, megvalósítás tekintetében kiemelkedően magas színvonalú művészszínház beérését jelentő kiváló produkciók (Az ember tragédiája, a Marat/Sade, a Fanny és Alexander, a Berzsián és Dideki, a Rosmersholm, s mindenekelőtt az Opera ultima. Hogy (csak a hely szűke miatt) a szerintem legjelentősebbeket említsem, nem szólván a zenésszínházi produkciók közül a Chicagóról, a Hairről vagy a West Syde Storyról, illetve a vajdasági szerzők műveiről, kivált a Via Italiáról. S mindazok, akikben ezek a címek emlékeket idéznek, tudják, hogy mindegyik időszak és az egyes előadások mögött jelentős rendezők és színészek álltak. Harag György, Radoslav Dorić, Ljubomir Draškić, Székely Gábor, Babarczy László, Tompa Gábor, Kokan Mladenović, Anca Bradu, Alföldi Róbert, és természetesen a hazaikra, Soltis Lajos, Vajda Tibor, Hernyák György, László Sándor, Puskás Zoltán, Mezei Kinga, illetve a kezdettől fogva kivételes csapatmunkát nyújtó színészek, akik között korszakonként olyan kiváló tandemeket láttunk, mint Romhányi Ibi és Fejes György, Soltis Lajos és Bicskei István, Mezei Kinga és Szorcsik Kriszta vagy Balázs Áron és Elor Emina. Hogy az utóbbi évtizedben a jó emlékű múlt folytatásaként országosan és magyar viszonyok között egyaránt kiemelkedő helyen jegyzett magyar színház van Újvidéken, amely a szerb közönséget vonzza, az rendezők és színészek mellett a társulatot vezető Vicsek Károly, László Sándor és Gyarmati Kata felbecsülhetetlen érdeme.

Ez volt, nagy vonalakban, ez van, ugyancsak nagy vonalakban, hogy mi lesz, az a jövő zenéje, a legtöbb, amit tehetünk, hogy türelmesek leszünk. Egy ilyen jelentős évforduló napján, ennél többet, nem feledkezve meg a gyanús előjelekről, nem tehetünk.

2014. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szabadkai városvezetést nem érdekli a falusiak nyomora

Szégyen és gyalázat. Ez testvérek között is azt jelenti, hogy a VMSZ és a várost vele >

Tovább

OKTATÁSI ÜRÖMÖK

A legújabb PISA teszt szerint „a szerbiai tanulók eredményei 50 ponttal alacsonyabbak, mint a Gazdasági Együttműködési >

Tovább

Magyar mozgalom – A vég kezdete

Mozgalmat mozgalommal lehet legyőzni. Az orbáni populista mozgalommal szemben most egy magyari populista mozgalom áll. Az >

Tovább

Egyre lejjebb a lejtőn

A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >

Tovább

A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA

A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >

Tovább

Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?

Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >

Tovább

A halálnál is rosszabb: a szolgaság

Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >

Tovább

Állítsuk meg Pásztor Bálintot!

Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >

Tovább

„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”

A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >

Tovább

Alaptalan önreklámozás

Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >

Tovább

„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás

Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >

Tovább

Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?

Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >

Tovább