2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Szótlanul pörög

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Szótlanul pörög

Rózsák, Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka. Szerbhorváth György kritikája (NOL):

Hálátlan szerep a kritikusé, ha egy olyan színdarabról kell írnia, amelyben összesen pár mondat hangzik el a darab elején, és a bő egy órában is csak pár nyögés. Nehéz hát felfejteni, miről szól Urbán András új darabja, a Rózsák. Ha a színház honlapján nem írnák, hogy ez valójában egy korábbi előadás mozgásszínházas verziója, csak zavarba esve nézünk, hogy hová is akar kifutni a mű. Szóval a Rózsák egy Urbán-darabnak az „átirata”, Tolnai Ottó Kisinyovi rózsájának újabb verziója, ám szöveg nélkül.

Ha pedig Tolnai, akkor természetesen a Vajdaságban járunk, bár Kisinyov onnan elég messze esik. Ahogy a Vajdaság is egyre messzebb esik mindentől, még nem egy Szibéria, de nem véletlen, hogy Puskint sem oda, hanem Kisinyovba száműzte a cár. Talán a Rózsák megértéséhez ez a lehetséges út, a száműzetés, az otthontalanság vagy a sehol nem levés, és persze a hazátlanság metaforái körül tehetünk egy kört (amire az alkotók joggal mondhatnák, hogy „gondolta a fene”). Egy szerencsénk van: Tolnai világában azért otthon lehet lenni, és végül még szeretni is fogjuk. Persze nem a világot, hanem magát a darabot.

Mert ennyire görcsbe rándult gyomorral előadást még nem néztem végig. Nagyon óvatosan merem csak megfogalmazni, hogy ez a szavaktól mentes darab a vajdasági rögvalóságról szól egy nagyon kifinomult nyelven – mert ugyan mit lehetne még mondani? –, és jobb bele se gondolni, hogy azt állítja-e: ennyi volt. Lehet ezt ragozni, hogy a vajdasági magyaroknak annyi-e, vagy Szerbiának, ám ha valaki, akkor Urbán és a Kosztolányi Dezső Színház képes arra, hogy a camus-i egzisztencializmust átültesse a bácskai prérire.

A magyarországi recepcióban nem ritka, hogy e társulatot Pintér Béláéhoz hasonlítják. Van ebben valami, hiszen ha van szöveg, e szabadkai csapat is kegyetlenül kivesézi, ami Szerbiában, illetve a volt Jugoszláviában vagy a magyar–magyar viszonylatokban folyik. De a KDSZ ezzel az előadásával újabb csavart vitt be az egyébként a délszláv térségben „angazsált színháznak” hívott szcénába, mert szó nélkül beszél az agresszióról. Tudom, hogy túlzás (ám maga a színház is túlzás), de amikor a darabban baseballütőkkel verik az agyagot, nem tudtam másra gondolni, mint hogy ez utalás az úgynevezett magyarverésekre (amelyek többnyire szimpla kocsmai verekedések). Ugyanakkor itt megvan az a kellő distinkció, hogy ne átpolitizáltan, ne csak és kizárólag az etnikai prizmán át nézzük mindezt.

Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a szabadkai bemutatón mellettem szerbek ültek, de ugyanúgy lélegzetüket visszafogva nézték a darabot, és a pazar látványon ugyanúgy meghökkentek, mint bárki más. Ez az előadás egyszerűen pompás, félek kimondani, de gyönyörű. Ahogyan felépül a látvány, végül már fáj. Egy szimpla kórházi ággyal indul, matrac nélkül, és plüsszebrákkal végződik, és megjelennek a Tolnai-féle motívumok: az agyag, a kolibrik, a festék, a cintányérokra pedig pörög az égből a só.

Miközben brutális jelenetek sorjáznak, a finom humor mégis ad egy kis enyhírt a nézőnek. Az meg főképp, hogy a színészek is magasan szárnyaltak, ha egy iróniával telített darabot egyáltalán lehet így dicsérni. Mivel mindenkit úgysem lehet kiemelni, tegyük meg ezt most egyikükkel, Béres Mártával. Jegyezzék meg a nevét.

Ahogyan arra az érdekességre is felhívnánk a figyelmet, hogy Urbán Andrást idén Nagybecskereken az Avantgárd Hagyománya díjjal tüntették ki. Avantgárd és hagyomány? Paradoxonnak tűnik, de ma már nem az.

2014. január 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább