2022. október 1. szombat
Ma Malvin, Teréz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hazánkfia

Pohárköszöntő Végel László Hazám-díjának alkalmából

Radics Viktória
Radics Viktória
Hazánkfia
Végel László

Végel László: Harcos. Rég volt, hogy Carlos Castanedát olvastam, ám most indián értelemben használom a „Harcos” rangjelzést, amellyel az ő Don Juanja azokat illette, akik, ha jól emlékszem, túl merészeltek tekinteni a három dimenzión, és ezáltal olyan erkölcsi, szellemi összeszedettségre tettek szert, mely rendkívüli erővel ruházta fel őket, már-már röpülni is képessé váltak, látásuk, hallásuk kiélesedett, és láthatatlan lényekkel társalkodtak.

A mi Lacink szellemi ereje is elég bámulatos: húszéves kora óta szinte nap mint nap roppant lélekjelenlétet tanúsítva trappol ezen a földön, annyifélét olvas, mint akinek a kelleténél több szeme van, és ami kész csoda, hogy mindig hiperreagens, a közéleti kérdésekre és fordulókra azonnal válaszol és visszavág, őt nem érte el az a mísz korhangulat, a defetizmus átka avagy a mindközönséges depresszió, mely legtöbbünkben meg sem engedi foganni a választ, hiszen már a kérdések is elkenődnek, mint a lekvár.

Végel igazi politikus maradt, tehát – a fogalmat tisztázni szükséges – aktív és beleszólós tagja a társadalomnak, aki nem hagyja, hogy kilökjék a nyeregből, aki komolyan veszi a híres emberi jogokat meg az úgynevezett demokráciát, s nem átallja a politikán (azaz közös dolgaink rémes állapotán) járatni az agyát.

Szerintem csodálatra méltó dolog ma, ha egy értelmiségi író ember nem fárad bele abba, vagyis ha van szíve hozzá, hogy napra nap kritikus szemmel vizsgálja ami szűkebb-tágabb pátriájában történik, ráadásul maga is lankadatlanul lelkiismeretvizsgálatot tartson, és ráadásul még különleges figyelemmel legyen az övéire. 

Harcos az, aki nem dobta sutba az eszméit s az eszményeit (a fogalmait, mondják ma csupaszon), és az egyetemesben szituálja a hazáját, vele maga-magát. Az előbbi talán még nagyobb felelősséggel jár, mint az utóbbi. Aki az értelmezésbe, tehát a vonatkoztatásokba -- a hon tágításába -- belefárad, az alighanem az életbe is beletrottyan.

Egyvalamiben téved a mi Végelünk: hogy ő hontalan volna. Szerintem folyton a haza foglalkoztatja. Igaz, hogy ez nem az a haza, amit a jól fizetett hivatásos hazafik vernek nagydobra, hanem az a haza, melyben az indiánok gondolkodnak. Méghozzá kafkai hátszéllel. A végeli sóvárgás – a libidó, mely erőt és lendületet ad neki --, úgy sejtem, nem más, mint a vágy, hogy indiánok lehessünk: „Ha indiánok lehetnénk! mindig pattanásig feszülten, és a vágtató lovon, beledőlve a levegőbe, mindig újra meg-megremegve a reme­gő földön, amíg már sarkantyú sem kellene, hiszen hol volt itt a sar­kantyú, és a gyeplőt is elengednénk, hiszen hol volt itt gyeplő, és a tájat sima sörényű pusztának látnánk, már ló nyaka, ló feje nélkül.” (Tandori Dezső for­dítása)

Á, Laci, dehogy vagy te „fattyú”! Mindig is dacoltam ezzel a metaforáddal. Már hogy lennél egyedül! Van neked otthonod az indiánképzeletűek közt, indiánföldön, ahol a vágyak – nézd csak Kafka mondatát! – egy apró szövegcse energiája révén megváltoztatják a világot s benne minket, egy pillanatra, melynek nincs naptári ideje, mégis benne van a történelemben.

Végeltől kedvet kap az ember írni, olvasni, a fejét törni és jelen lenni e lelappadt világban. Ha nem is Szerbiában, ha nem is Magyarországon, hát valahol – otthon. Lehet, hogy a végén még arra a belátásra jutunk, hogy az embernek a hazáját nem tehetik tönkre. Csak, úgy nézem, nagyon kell vigyázni rá.

2013. november 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább