2021. április 22. csütörtök
Ma Csilla, Noémi, Kájusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hazánkfia

Pohárköszöntő Végel László Hazám-díjának alkalmából

Radics Viktória
Radics Viktória
Hazánkfia
Végel László

Végel László: Harcos. Rég volt, hogy Carlos Castanedát olvastam, ám most indián értelemben használom a „Harcos” rangjelzést, amellyel az ő Don Juanja azokat illette, akik, ha jól emlékszem, túl merészeltek tekinteni a három dimenzión, és ezáltal olyan erkölcsi, szellemi összeszedettségre tettek szert, mely rendkívüli erővel ruházta fel őket, már-már röpülni is képessé váltak, látásuk, hallásuk kiélesedett, és láthatatlan lényekkel társalkodtak.

A mi Lacink szellemi ereje is elég bámulatos: húszéves kora óta szinte nap mint nap roppant lélekjelenlétet tanúsítva trappol ezen a földön, annyifélét olvas, mint akinek a kelleténél több szeme van, és ami kész csoda, hogy mindig hiperreagens, a közéleti kérdésekre és fordulókra azonnal válaszol és visszavág, őt nem érte el az a mísz korhangulat, a defetizmus átka avagy a mindközönséges depresszió, mely legtöbbünkben meg sem engedi foganni a választ, hiszen már a kérdések is elkenődnek, mint a lekvár.

Végel igazi politikus maradt, tehát – a fogalmat tisztázni szükséges – aktív és beleszólós tagja a társadalomnak, aki nem hagyja, hogy kilökjék a nyeregből, aki komolyan veszi a híres emberi jogokat meg az úgynevezett demokráciát, s nem átallja a politikán (azaz közös dolgaink rémes állapotán) járatni az agyát.

Szerintem csodálatra méltó dolog ma, ha egy értelmiségi író ember nem fárad bele abba, vagyis ha van szíve hozzá, hogy napra nap kritikus szemmel vizsgálja ami szűkebb-tágabb pátriájában történik, ráadásul maga is lankadatlanul lelkiismeretvizsgálatot tartson, és ráadásul még különleges figyelemmel legyen az övéire. 

Harcos az, aki nem dobta sutba az eszméit s az eszményeit (a fogalmait, mondják ma csupaszon), és az egyetemesben szituálja a hazáját, vele maga-magát. Az előbbi talán még nagyobb felelősséggel jár, mint az utóbbi. Aki az értelmezésbe, tehát a vonatkoztatásokba -- a hon tágításába -- belefárad, az alighanem az életbe is beletrottyan.

Egyvalamiben téved a mi Végelünk: hogy ő hontalan volna. Szerintem folyton a haza foglalkoztatja. Igaz, hogy ez nem az a haza, amit a jól fizetett hivatásos hazafik vernek nagydobra, hanem az a haza, melyben az indiánok gondolkodnak. Méghozzá kafkai hátszéllel. A végeli sóvárgás – a libidó, mely erőt és lendületet ad neki --, úgy sejtem, nem más, mint a vágy, hogy indiánok lehessünk: „Ha indiánok lehetnénk! mindig pattanásig feszülten, és a vágtató lovon, beledőlve a levegőbe, mindig újra meg-megremegve a reme­gő földön, amíg már sarkantyú sem kellene, hiszen hol volt itt a sar­kantyú, és a gyeplőt is elengednénk, hiszen hol volt itt gyeplő, és a tájat sima sörényű pusztának látnánk, már ló nyaka, ló feje nélkül.” (Tandori Dezső for­dítása)

Á, Laci, dehogy vagy te „fattyú”! Mindig is dacoltam ezzel a metaforáddal. Már hogy lennél egyedül! Van neked otthonod az indiánképzeletűek közt, indiánföldön, ahol a vágyak – nézd csak Kafka mondatát! – egy apró szövegcse energiája révén megváltoztatják a világot s benne minket, egy pillanatra, melynek nincs naptári ideje, mégis benne van a történelemben.

Végeltől kedvet kap az ember írni, olvasni, a fejét törni és jelen lenni e lelappadt világban. Ha nem is Szerbiában, ha nem is Magyarországon, hát valahol – otthon. Lehet, hogy a végén még arra a belátásra jutunk, hogy az embernek a hazáját nem tehetik tönkre. Csak, úgy nézem, nagyon kell vigyázni rá.

2013. november 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Rudiban volt minden reménysége…”

„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >

Tovább

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább