2020. október 1. csütörtök
Ma Malvin, Teréz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hazánkfia

Pohárköszöntő Végel László Hazám-díjának alkalmából

Radics Viktória
Radics Viktória
Hazánkfia
Végel László

Végel László: Harcos. Rég volt, hogy Carlos Castanedát olvastam, ám most indián értelemben használom a „Harcos” rangjelzést, amellyel az ő Don Juanja azokat illette, akik, ha jól emlékszem, túl merészeltek tekinteni a három dimenzión, és ezáltal olyan erkölcsi, szellemi összeszedettségre tettek szert, mely rendkívüli erővel ruházta fel őket, már-már röpülni is képessé váltak, látásuk, hallásuk kiélesedett, és láthatatlan lényekkel társalkodtak.

A mi Lacink szellemi ereje is elég bámulatos: húszéves kora óta szinte nap mint nap roppant lélekjelenlétet tanúsítva trappol ezen a földön, annyifélét olvas, mint akinek a kelleténél több szeme van, és ami kész csoda, hogy mindig hiperreagens, a közéleti kérdésekre és fordulókra azonnal válaszol és visszavág, őt nem érte el az a mísz korhangulat, a defetizmus átka avagy a mindközönséges depresszió, mely legtöbbünkben meg sem engedi foganni a választ, hiszen már a kérdések is elkenődnek, mint a lekvár.

Végel igazi politikus maradt, tehát – a fogalmat tisztázni szükséges – aktív és beleszólós tagja a társadalomnak, aki nem hagyja, hogy kilökjék a nyeregből, aki komolyan veszi a híres emberi jogokat meg az úgynevezett demokráciát, s nem átallja a politikán (azaz közös dolgaink rémes állapotán) járatni az agyát.

Szerintem csodálatra méltó dolog ma, ha egy értelmiségi író ember nem fárad bele abba, vagyis ha van szíve hozzá, hogy napra nap kritikus szemmel vizsgálja ami szűkebb-tágabb pátriájában történik, ráadásul maga is lankadatlanul lelkiismeretvizsgálatot tartson, és ráadásul még különleges figyelemmel legyen az övéire. 

Harcos az, aki nem dobta sutba az eszméit s az eszményeit (a fogalmait, mondják ma csupaszon), és az egyetemesben szituálja a hazáját, vele maga-magát. Az előbbi talán még nagyobb felelősséggel jár, mint az utóbbi. Aki az értelmezésbe, tehát a vonatkoztatásokba -- a hon tágításába -- belefárad, az alighanem az életbe is beletrottyan.

Egyvalamiben téved a mi Végelünk: hogy ő hontalan volna. Szerintem folyton a haza foglalkoztatja. Igaz, hogy ez nem az a haza, amit a jól fizetett hivatásos hazafik vernek nagydobra, hanem az a haza, melyben az indiánok gondolkodnak. Méghozzá kafkai hátszéllel. A végeli sóvárgás – a libidó, mely erőt és lendületet ad neki --, úgy sejtem, nem más, mint a vágy, hogy indiánok lehessünk: „Ha indiánok lehetnénk! mindig pattanásig feszülten, és a vágtató lovon, beledőlve a levegőbe, mindig újra meg-megremegve a reme­gő földön, amíg már sarkantyú sem kellene, hiszen hol volt itt a sar­kantyú, és a gyeplőt is elengednénk, hiszen hol volt itt gyeplő, és a tájat sima sörényű pusztának látnánk, már ló nyaka, ló feje nélkül.” (Tandori Dezső for­dítása)

Á, Laci, dehogy vagy te „fattyú”! Mindig is dacoltam ezzel a metaforáddal. Már hogy lennél egyedül! Van neked otthonod az indiánképzeletűek közt, indiánföldön, ahol a vágyak – nézd csak Kafka mondatát! – egy apró szövegcse energiája révén megváltoztatják a világot s benne minket, egy pillanatra, melynek nincs naptári ideje, mégis benne van a történelemben.

Végeltől kedvet kap az ember írni, olvasni, a fejét törni és jelen lenni e lelappadt világban. Ha nem is Szerbiában, ha nem is Magyarországon, hát valahol – otthon. Lehet, hogy a végén még arra a belátásra jutunk, hogy az embernek a hazáját nem tehetik tönkre. Csak, úgy nézem, nagyon kell vigyázni rá.

2013. november 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább