2020. április 8. Szerda
Ma Dénes, Valér, Valter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Hazánkfia

Pohárköszöntő Végel László Hazám-díjának alkalmából

Radics Viktória
Radics Viktória
Hazánkfia
Végel László

Végel László: Harcos. Rég volt, hogy Carlos Castanedát olvastam, ám most indián értelemben használom a „Harcos” rangjelzést, amellyel az ő Don Juanja azokat illette, akik, ha jól emlékszem, túl merészeltek tekinteni a három dimenzión, és ezáltal olyan erkölcsi, szellemi összeszedettségre tettek szert, mely rendkívüli erővel ruházta fel őket, már-már röpülni is képessé váltak, látásuk, hallásuk kiélesedett, és láthatatlan lényekkel társalkodtak.

A mi Lacink szellemi ereje is elég bámulatos: húszéves kora óta szinte nap mint nap roppant lélekjelenlétet tanúsítva trappol ezen a földön, annyifélét olvas, mint akinek a kelleténél több szeme van, és ami kész csoda, hogy mindig hiperreagens, a közéleti kérdésekre és fordulókra azonnal válaszol és visszavág, őt nem érte el az a mísz korhangulat, a defetizmus átka avagy a mindközönséges depresszió, mely legtöbbünkben meg sem engedi foganni a választ, hiszen már a kérdések is elkenődnek, mint a lekvár.

Végel igazi politikus maradt, tehát – a fogalmat tisztázni szükséges – aktív és beleszólós tagja a társadalomnak, aki nem hagyja, hogy kilökjék a nyeregből, aki komolyan veszi a híres emberi jogokat meg az úgynevezett demokráciát, s nem átallja a politikán (azaz közös dolgaink rémes állapotán) járatni az agyát.

Szerintem csodálatra méltó dolog ma, ha egy értelmiségi író ember nem fárad bele abba, vagyis ha van szíve hozzá, hogy napra nap kritikus szemmel vizsgálja ami szűkebb-tágabb pátriájában történik, ráadásul maga is lankadatlanul lelkiismeretvizsgálatot tartson, és ráadásul még különleges figyelemmel legyen az övéire. 

Harcos az, aki nem dobta sutba az eszméit s az eszményeit (a fogalmait, mondják ma csupaszon), és az egyetemesben szituálja a hazáját, vele maga-magát. Az előbbi talán még nagyobb felelősséggel jár, mint az utóbbi. Aki az értelmezésbe, tehát a vonatkoztatásokba -- a hon tágításába -- belefárad, az alighanem az életbe is beletrottyan.

Egyvalamiben téved a mi Végelünk: hogy ő hontalan volna. Szerintem folyton a haza foglalkoztatja. Igaz, hogy ez nem az a haza, amit a jól fizetett hivatásos hazafik vernek nagydobra, hanem az a haza, melyben az indiánok gondolkodnak. Méghozzá kafkai hátszéllel. A végeli sóvárgás – a libidó, mely erőt és lendületet ad neki --, úgy sejtem, nem más, mint a vágy, hogy indiánok lehessünk: „Ha indiánok lehetnénk! mindig pattanásig feszülten, és a vágtató lovon, beledőlve a levegőbe, mindig újra meg-megremegve a reme­gő földön, amíg már sarkantyú sem kellene, hiszen hol volt itt a sar­kantyú, és a gyeplőt is elengednénk, hiszen hol volt itt gyeplő, és a tájat sima sörényű pusztának látnánk, már ló nyaka, ló feje nélkül.” (Tandori Dezső for­dítása)

Á, Laci, dehogy vagy te „fattyú”! Mindig is dacoltam ezzel a metaforáddal. Már hogy lennél egyedül! Van neked otthonod az indiánképzeletűek közt, indiánföldön, ahol a vágyak – nézd csak Kafka mondatát! – egy apró szövegcse energiája révén megváltoztatják a világot s benne minket, egy pillanatra, melynek nincs naptári ideje, mégis benne van a történelemben.

Végeltől kedvet kap az ember írni, olvasni, a fejét törni és jelen lenni e lelappadt világban. Ha nem is Szerbiában, ha nem is Magyarországon, hát valahol – otthon. Lehet, hogy a végén még arra a belátásra jutunk, hogy az embernek a hazáját nem tehetik tönkre. Csak, úgy nézem, nagyon kell vigyázni rá.

2013. november 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elment a halk emberünk

Nemes Pistával a nyolcvanas évek legelején hozott össze a sors. Persze addig is tudtunk egymásról, hiszen >

Tovább

Büntetés vagy gondoskodás

A politikusnak kötelessége a feltételek biztosítása, ezért adókedvezményben részesíti azokat az üzletláncokat, amelyek nem reklámfogásból ígérik >

Tovább

A farkas és a huncut kismalac

Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >

Tovább

Bizalmi válság?

Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >

Tovább

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább