Ma Ildikó, Emil, Gusztáv névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
A bűvös bárpeszédről
Radics Viktória
A párbeszéd vagy a párbeszédre való fölhívás színlelése a demokrácia színlelésével egyenlő. Mindenki úgy tudja – ha nem is mondja –, hogy veszélyesen közelítünk a kvázidemokrácia állapotához.
Úgy hajtogatjuk a „párbeszéd” szót, mintha náthásak volnánk, és orrcsöppre szorulnánk. A fertőzés „memetikus” (és mimetikus) eredetű: valószínűleg ez a demokrácia korának legragadósabb szava, mely széltében-hosszában elterjedt, akár a vírusok influenza idején. Nem csoda, hogy egymást utánozva nyakra-főre szajkózzuk, hiszen, ugye, a dialógus lenne a „demokrácia” nevezetű társadalmi rend kardinális jellemzője. Ebben a rendszerben nem egy párt, egy csoport, nem egy kiváló ember mondja meg, hogy mi az ábra, hanem az ábra egy puzzle, melyet, nemegyszer tévedve, valamennyien rakosgatunk. Egy demokratikus ország nem lehet pártállam, s nincs ez másként kisebbségi körülmények közepette sem: nincs az a „szent” „összefogás”, melynek nevében bárki vagy bármi dirigálhatna.
Érdemi párbeszéd azonban csak egyenrangú felek közt lehetséges. Az egalitarianizmus teremti meg a „párbeszéd” nevezetű interakció alapvetését – ettől a nézettől azonban az emberek zöme, legalább kétharmada berzenkedik, nemcsak azok, akik hatalmon vannak, hanem azok is, akik boldogulásuk reményében benyalnak nekik. Az egalitárius attitűd komoly világnézeti fordulatot követel meg: azt a belátást, hogy egyenrangú vagyok, példának okáért, egy munkanélkülivel, aki naphosszat ül a parki padon és csak bámul maga elé; egy szatyrokat cibáló hajléktalannal; egy mosolygós Down-kórossal. És egyenrangú vagyok a pártelnökkel meg a miniszteri tanácsos asszonnyal, a rektorral s a celebbel. A feleségemmel és az ünnepelt íróval. Egyenrangú vagyok a lecsukott rabbal s a régi kollégámmal, még ha meg is vet engem.
Nem muszáj társadalomelméletekhez folyamodni ahhoz, hogy ennyi legalább világos legyen. Elég nagy emancipatórikus hatalom a halál, és elég belegondolni abba, hogy kitinpáncélunk alatt mind egyformán puhatestűek vagyunk. Hogy erkölcsileg senki sem vétlen, s mivelhogy él, több-kevesebb agresszivitás jellemzi. Aki nem ismer Istent és Jézust, tíz perc elmélyült gondolkodás után az is beláthatja, hogy ontológiailag és antropológiailag egy cipőben járunk, s minden hierarchia végső soron a véletlen (más szóval a szerencse) műve. Érdem és bűn fölemelkedéshez, lesüllyedéshez egyaránt vezethet. Végső soron nem tehetünk róla – amit azonban tehetünk, az az – nem mellékes dolog! --, hogy az ész és az érzelem, a kultúra erejével ellensúlyozzuk az igazságtalanságokat. Ez lenne a demokrácia tétje.
Az autokratikus, hierarchikus nézetű emberek azonban a biológiai vagy társadalmi szerencséjüket a jussuknak tartják, társadalmi helyzetüket érdemeiknek tulajdonítják, saját vélt erkölcsi státuszukat pedig egy istenért sem kérdőjeleznék meg. Az ilyen karakter jobbnak, többnek, értékesebbnek, okosabbnak tudja magát holmi „senkiházinál”, és sohasem bírna ugyanolyan figyelemmel végighallgatni egy jelentéktelen civil személyt, mint a jelentékeny fölöttesét. Az ilyen karakter reflexszerűen tekintélyekhez folyamodik.
Hiába szorgalmazza a párbeszédet az, aki a saját agy- és gerincvelejét jobb minőségűnek érzi, mint a másikét. Az autokrata igazából egyáltalán nem akar kapcsolatot teremteni ilyen-olyan szerzetekkel. A lentebbi másikat ledorongolja és irányt mutat neki, a föntebbi másiknak pedig eleget tesz. Így bárpeszélget ő, s elvan vele -- még jutalmat is kap érte.
Hierarchikus közegben a párbeszéd lehetetlenségét, gátlásait és a torlaszait, illetve hamis jellegét figyelhetjük meg magunkban és körülöttünk. E bénaság oka nem egyetlen gyökér-ok, hanem egy egész szövevény: a rangkórságtól és az ehhez szokott mentalitástól a pszichés gátlásokig és frusztrációkig, a világnézeti megrögzöttségekig és a pártosságig. A lappangó hübrisz pedig abban áll, hogy a „felhatalmazott” nem átall férgesnek, parazitának (mentálisan, fajilag vagy erkölcsileg alacsonyabb rendűnek) nézni személyeket és társaságokat. Nem más ez, mint a cenzúra megalapozása.
A párbeszédre való képtelenség egyik oka a szerepszerű miheztartás is: amikor a közéleti személyiség bikkfanyelven beszél, bürokratizmusokkal bőven élve, nyelvi jelét sem adván annak, hogy a szerepével együtt ő is ugyanolyan, metafizikailag nézve kiszolgáltatott kisember, ismétlem, kisember, mint a többi; hatalomra jutván elveszíti az egyéniségét, a humorát és a viszonylagosság-érzetét. Legföljebb bárpeszélget az illem kedvéért, vagy inkább státuszért, pénzért. Egészségére!
A párbeszéd vagy a párbeszédre való fölhívás színlelése a demokrácia színlelésével egyenlő. Mindenki úgy tudja – ha nem is mondja –, hogy veszélyesen közelítünk a kvázidemokrácia állapotához. Ami annyit tesz, hogy hazudunk, színlelünk, tettetjük magunkat – és pont ezzel vágjuk el egy egalitáriusabb, igazságosabb társalmi élet esélyét. Ami ilyenkor színen van, az nyugodtan nevezhető a demokrácia paródiájának. Mely egyeseket jól tart, másokat elszórakoztat, és sokakat kirekeszt. A kvázipárbeszéd megakadályozza még a diagnózist is: úgy tesz, mintha emberszámba venné a másikat, de miközben pöntyög, készül már a gettó, a rezervátum a „máskéntgondolkodó” egyének számára, és ott az útszél a hallgatagoknak. A margó az a hely, ahol hangtalanul és nyomtalanul meg lehet halni. Ezt szabad. És az effajta eutanázia az autokraták voltaképpeni célkitűzése.
Vajon lesz-e következő alkalom, amikor a szolidaritásról és a szabadságról vitatkozhatunk?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitelvesztett főszerkesztő
Pesevszki ezzel tovább rombolta a jobb sorsra érdemes napilap hitelét. Egy napilap hitelessége azon múlik, hogy >
Talán születik valamiféle alternatíva
Ahogy látom, időnként meg-megtörik a vajdasági magyar csend. Hallatja a szavát a Vajdasági Magyar Plénum és >
Utópia
Az életemet úgy éltem le, hogy ezek és a hozzájuk hasonló mondatok mindig utópiának tűntek. Most >
VMDK: Pásztorék (VMSZ) utasítása alapján nem engedték be Mága Zoltán újvidéki koncertjére Vukašin Đinovićot és édesanyját?
A koncert szervezője a Vajdasági Magyar Szövetség volt. Vukašin Đinović és édesanyja szerint a Kobrák azzal >
VMDK: Szabadka polgárai teljes igazságot érdemelnek erről a beruházásról
Különösen fontos kérdés az is: ha a városi és a tartományi vezetés azt állítja, hogy az >
VMDK: Elég volt a féligazságokból
A mértékvesztés nyilvánvaló. A kampány azt is megállapítja, hogy ennek eredményeként egy magyarországi testvéri önkormányzattól manifesztációs >
A Vajdasági Magyar Plénum nyílt levele Pesevszki Evelynnek, a Magyar Szó főszerkesztőjének
Ha ez a rezsim megbukik, aligha lesz elegendő hivatkoznia arra, hogy mindezt parancsra tette. (A történelem >
A Matica
Olvasom a regnáló politikusok bejelentését, hogy az egyetemisták a minap az 1826-ban Budapesten megalakított Matica srpska >
VMDK: Most már minden világos: nem közösségi érdek, hanem belgrádi parancs
A képlet összeállt. Miközben a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Kúlán „folytatásról” és helyi érdekképviseletről beszél, addig >
VMDK: Kettős mérce és elhallgatás
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy közpénzből is működtetett magyar nyelvű napilap szelektíven tájékoztat, és politikai alapon dönt >
A SZEMÉLYI TITKÁR A FŐNÖKÉT IDÉZI
Nem a kép a botrányos. A kép csak egyértelművé, láthatóvá tette a botrányt, ami a VMSZ >
VMDK: NEM ÉRDEKVÉDELEM, HANEM KOALÍCIÓVÉDELEM
A szerb sajtóban megjelent nyilatkozatában Đorđe Milićević, a Szerb Szocialista Párt (SPS) képviselője egyértelművé tette: a >