2020. április 7. kedd
Ma Herman, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

A lappangó disznó

Radics Viktória
Radics Viktória
A lappangó disznó
Beérkező üzenet (Kokopa illusztrációja)

Lovas Ildikó a Napról napra az MNT-vel c. rovatban, a Magyar Szó 2013. okt. 26-27. számában megjelent írásában (Vérző venyigék) kulturális párbeszédet szorgalmaz. Szívesen elébe mennék óhajának, ha a maga nevében beszélne, s írónőként, értelmiségiként, közéleti személyiségként szólalna meg – de nem, ő magas lóról, jókora hatalmat és financiális kényelmet biztosító politikai pozícióból beszél, az „MNT művelődési tanácsosaként” különleges védettséget élvezve, az MNT vízjegyével megpecsételt papíron, amit mintha csak miheztartás, azaz megfélemlítés céljából raktak volna a cikke mögé *.

Vajon sor kerülhet-e érdemi párbeszédre különböző rendű s rangú személyek között? Lovas számára ez nem téma, hiszen cikkének fő motívuma a tekintély + tisztelet (ötször szerepelnek ezek a nagy szavak a kis cikkecskében), első szempontja a tekintélyelvűség, amit a vajdasági magyar kultúra központi jellemzőjének állít be – ez pedig egyszerűen nem igaz. Minden magyar tudja, hogy ez itt egy szabadságszerető, remek avantgárd hagyományokkal rendelkező, a sajtó- és gondolatszabadságért küzdő kisebbségi kultúra (volt), mely Sinkó Ervintől és Bori Imrétől kezdve Tolnai Ottón, Thomka Beátán, Gerold Lászlón, Végel Lászlón át Sziveri Jánosig és Szerbhorváth Györgyig erőteljesen megkérdőjelezte az autoritarizmus minden fajtáját. A vajdasági magyar irodalmi, egyáltalán az írásos kultúra differentia specificája a magyarországi meg az itteni kánonokkal, rendelkezésekkel szemben kifejtett ellenállás volt, a más szempontok, új gondolatok iránti igény határozott kifejtése, a legkorszerűbb eszmék befogadásának vágya. Éppen a Lovas által emlegetett Thomka Beáta és Sziveri János tették ez ügyben a legtöbbet – a művelődési tanácsosné jobban tenné, ha nem rájuk hivatkozna, amikor avítt, antidemokratikus és konformista szemléletét kívánja megerősíteni.

Lovas virágnyelven, pontosabban: állatnyelven beszél, azaz suba alatt üzenget azoknak, akiket nem tart komoly, azaz politikailag megbízható embereknek. Alattomosan célozgatva „disznóperzselőknek”nevezi azokat, akik nem mondtak le a kritikai gondolkodás jogáról, és ezt meg is írják – más kérdés, hogy az MNT égisze alatt hol publikálhatják. A tanácsosné szemlátomást sajnálja, hogy a nehezebben kontrollálható internet mégis módot ad erre, mivel ezek az emberek szerinte vétenek valamiféle „méltóság” ellen (négyszer villog szövegében a méltóság szó, akár a piros lámpa), ugyanis a szavakat nem tekintik „lángoló igéknek”, azaz nem ruházzák fel őket semminemű mágikus hatalommal. (Felhívnám a művelődési tanácsosné figyelmét arra, hogy minimum százötven éve ez a helyzet az irodalmi kultúrában.) Ahelyett, hogy a hatalmat támogatnák (a szavakét, jobban mondva a szavakat kinyilvánító intézményekét és személyekét), brutális cselekményeket hajtanak végre. Legalábbis az írónő-politikus szerint, aki a „disznóperzselő” suta metaforáját használva ádáz cselekvőnek állítja be a kritikai értelmiségit, és azt üzeni, hogy a tekintélyelvű, adományosztogató struktúráknak ellenálló, szabad, a függetlenséget a pénznél többre becsülő gondolkodás alacsonyrendű és vulgáris.

Sajnos kénytelen vagyok továbbfejleszteni az írónő szerencsétlen hasonlatát. Először is megjegyezném, hogy a böllérek s a disznóperzselők munkája nem megvetendő; ha eszel húst, akkor ne finomkodj, angyalom. Másodszor, ha a másként gondolkodó vajdasági magyar értelmiségi „disznóperzselő”, akkor disznónak is lennie kell valahol! A cikkben azonban ez az állat lappang. Bizonyára dagonyázik valahol, ugyanúgy nem tud betelni a finom sárral, ahogy a politikusok sem tudnak betelni a hatalommal. Maradjon meg nékik a „végtelenül komoly és tiszteletreméltó”, „komoly és tekintéllyel járó szakma” MNT-Lovas által adományozott kitüntetése; egy valamirevaló író, irodalmár, újságíró, tanárember visszautasítja az ilyen ömlengést.

Ha Lovas Ildikó egyenesen leírta volna, kikre célozgat ebben az újabb iránymutató cikkében, s mi a kifogása a „volt egyetemi tanárokkal” és más írókkal, újságírókkal szemben, akik kritikai ésszel rendelkeznek, akkor most nem kellene rossz hasonlatokkal foglalkoznunk. Kosztolányi Dezsőt, Sziveri Jánost és Thomka Beátát azonban nyugodtan kihagyhatta volna a disznóvágásból; egyikük sem szívelte az instrukciókat, s mindhárman ironikusan viszonyultak a politikai hájjal megkent irodalmi igehirdetőkhöz. Komolyság, méltóság, tisztelet, tekintély – hogy Lovas hájaskiflijeit idézzük – csak a lefizethető, megvesztegethető értelmiségi számára csábító falat.

* * *

* Radics Viktória írását a Magyar Szó a jelek szerint és a levélváltásokból ítélve több nap elteltével sem kívánja közölni dacára annak, hogy Lovas Ildikó kulturális párbeszédre szólít fel. Ezért döntöttünk Radics Viktória válaszírásának megjelentetése mellett (a szerkesztő megjegyzése).

2013. október 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Büntetés vagy gondoskodás

A politikusnak kötelessége a feltételek biztosítása, ezért adókedvezményben részesíti azokat az üzletláncokat, amelyek nem reklámfogásból ígérik >

Tovább

A farkas és a huncut kismalac

Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >

Tovább

Bizalmi válság?

Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >

Tovább

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább