2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A lappangó disznó

Radics Viktória
Radics Viktória
A lappangó disznó
Beérkező üzenet (Kokopa illusztrációja)

Lovas Ildikó a Napról napra az MNT-vel c. rovatban, a Magyar Szó 2013. okt. 26-27. számában megjelent írásában (Vérző venyigék) kulturális párbeszédet szorgalmaz. Szívesen elébe mennék óhajának, ha a maga nevében beszélne, s írónőként, értelmiségiként, közéleti személyiségként szólalna meg – de nem, ő magas lóról, jókora hatalmat és financiális kényelmet biztosító politikai pozícióból beszél, az „MNT művelődési tanácsosaként” különleges védettséget élvezve, az MNT vízjegyével megpecsételt papíron, amit mintha csak miheztartás, azaz megfélemlítés céljából raktak volna a cikke mögé *.

Vajon sor kerülhet-e érdemi párbeszédre különböző rendű s rangú személyek között? Lovas számára ez nem téma, hiszen cikkének fő motívuma a tekintély + tisztelet (ötször szerepelnek ezek a nagy szavak a kis cikkecskében), első szempontja a tekintélyelvűség, amit a vajdasági magyar kultúra központi jellemzőjének állít be – ez pedig egyszerűen nem igaz. Minden magyar tudja, hogy ez itt egy szabadságszerető, remek avantgárd hagyományokkal rendelkező, a sajtó- és gondolatszabadságért küzdő kisebbségi kultúra (volt), mely Sinkó Ervintől és Bori Imrétől kezdve Tolnai Ottón, Thomka Beátán, Gerold Lászlón, Végel Lászlón át Sziveri Jánosig és Szerbhorváth Györgyig erőteljesen megkérdőjelezte az autoritarizmus minden fajtáját. A vajdasági magyar irodalmi, egyáltalán az írásos kultúra differentia specificája a magyarországi meg az itteni kánonokkal, rendelkezésekkel szemben kifejtett ellenállás volt, a más szempontok, új gondolatok iránti igény határozott kifejtése, a legkorszerűbb eszmék befogadásának vágya. Éppen a Lovas által emlegetett Thomka Beáta és Sziveri János tették ez ügyben a legtöbbet – a művelődési tanácsosné jobban tenné, ha nem rájuk hivatkozna, amikor avítt, antidemokratikus és konformista szemléletét kívánja megerősíteni.

Lovas virágnyelven, pontosabban: állatnyelven beszél, azaz suba alatt üzenget azoknak, akiket nem tart komoly, azaz politikailag megbízható embereknek. Alattomosan célozgatva „disznóperzselőknek”nevezi azokat, akik nem mondtak le a kritikai gondolkodás jogáról, és ezt meg is írják – más kérdés, hogy az MNT égisze alatt hol publikálhatják. A tanácsosné szemlátomást sajnálja, hogy a nehezebben kontrollálható internet mégis módot ad erre, mivel ezek az emberek szerinte vétenek valamiféle „méltóság” ellen (négyszer villog szövegében a méltóság szó, akár a piros lámpa), ugyanis a szavakat nem tekintik „lángoló igéknek”, azaz nem ruházzák fel őket semminemű mágikus hatalommal. (Felhívnám a művelődési tanácsosné figyelmét arra, hogy minimum százötven éve ez a helyzet az irodalmi kultúrában.) Ahelyett, hogy a hatalmat támogatnák (a szavakét, jobban mondva a szavakat kinyilvánító intézményekét és személyekét), brutális cselekményeket hajtanak végre. Legalábbis az írónő-politikus szerint, aki a „disznóperzselő” suta metaforáját használva ádáz cselekvőnek állítja be a kritikai értelmiségit, és azt üzeni, hogy a tekintélyelvű, adományosztogató struktúráknak ellenálló, szabad, a függetlenséget a pénznél többre becsülő gondolkodás alacsonyrendű és vulgáris.

Sajnos kénytelen vagyok továbbfejleszteni az írónő szerencsétlen hasonlatát. Először is megjegyezném, hogy a böllérek s a disznóperzselők munkája nem megvetendő; ha eszel húst, akkor ne finomkodj, angyalom. Másodszor, ha a másként gondolkodó vajdasági magyar értelmiségi „disznóperzselő”, akkor disznónak is lennie kell valahol! A cikkben azonban ez az állat lappang. Bizonyára dagonyázik valahol, ugyanúgy nem tud betelni a finom sárral, ahogy a politikusok sem tudnak betelni a hatalommal. Maradjon meg nékik a „végtelenül komoly és tiszteletreméltó”, „komoly és tekintéllyel járó szakma” MNT-Lovas által adományozott kitüntetése; egy valamirevaló író, irodalmár, újságíró, tanárember visszautasítja az ilyen ömlengést.

Ha Lovas Ildikó egyenesen leírta volna, kikre célozgat ebben az újabb iránymutató cikkében, s mi a kifogása a „volt egyetemi tanárokkal” és más írókkal, újságírókkal szemben, akik kritikai ésszel rendelkeznek, akkor most nem kellene rossz hasonlatokkal foglalkoznunk. Kosztolányi Dezsőt, Sziveri Jánost és Thomka Beátát azonban nyugodtan kihagyhatta volna a disznóvágásból; egyikük sem szívelte az instrukciókat, s mindhárman ironikusan viszonyultak a politikai hájjal megkent irodalmi igehirdetőkhöz. Komolyság, méltóság, tisztelet, tekintély – hogy Lovas hájaskiflijeit idézzük – csak a lefizethető, megvesztegethető értelmiségi számára csábító falat.

* * *

* Radics Viktória írását a Magyar Szó a jelek szerint és a levélváltásokból ítélve több nap elteltével sem kívánja közölni dacára annak, hogy Lovas Ildikó kulturális párbeszédre szólít fel. Ezért döntöttünk Radics Viktória válaszírásának megjelentetése mellett (a szerkesztő megjegyzése).

2013. október 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább