2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Miért szeretjük a diktátorokat?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Miért szeretjük a diktátorokat?
Jovanka Broz

A felvidéki/erdélyi/kárpátaljai olvasót aligha hozza izgalomba, hogy a minap eltemették Tito elvtárs (megvan a név?) utolsó feleségét. Szerbhorváth György blogja (Paraméter):

Röviden: Tito, a jugoszláv kommunisták vezére, majd Jugoszlávia örökös elnöke 1980-ban halt meg. Felesége két hete. De Jovankát már 1978-ban eltávolították ura mellől. Több verzió létezik. Az egyik szerint nem is Tito volt a diktátor, hanem Jovanka, és miután ezt érzékelte a szerb-horvát titkosszolgálat, hát letartóztatták. Tito horvát volt, Jovanka szerb. De komcsik. Az egyik egy sármos diktátor, a másik egy fiatal dizőz.

Jovankát 78-ban félretették. Pontosabban házi őrizetbe került. Vagy harminc évig élt így. 2011 körül derült ki, hogy se személyi igazolványa sincs, se nyugdíja, se semmije – valakik őrzik. Akkor valahogyan előkerült a személye is, meg ő maga is. Sőt, a sajtóban is nyilatkozott, mi is történt vele, meg úgy általában. Persze semmi konkrétum nem derült ki. Állami, katonai tiszteletadással hantolták el volt férje mellé, hogy még abszurdabb legyen a sztori.

Jovanka huszonéves partizánként ismerkedett meg Titóval, a II. világháború hősével, aki kiűzte a nácikat. Nem mellékesen ő is irtotta többi népet – horvátokat, bosnyákokat, németeket, és: figyelem: a magyarokat. Ám miután összeveszett Sztálinnal, Rákosival, és a Nyugat befogadta, istenítette, mint egy antikommunista kommunistát, hát azóta nagyon szeretjük. Igaz, hogy kinyírt vagy húszezer magyart is Bácskában, na de ez mind meg van bocsátva. Mert tett ő jót is.

Például kiengedte az embereket nyugatra dolgozni. Erről a romániai, a csehszlovákiai, a kárpátaljai, és főleg a magyarországi magyar csak álmodhatott. Innen van az, hogy Tito – jó. Ergo a felesége is: jó.

Jovanka egy igazi hölgy volt. Budapestre járt öltözködni, bizonyos Rotschield  Klára szalonjába, a Váci utcába. A horvátországi, paraszti környezetből származó hölgy abszolút, seperc alatt megtanulta, hogyan kell Tito mellett öltözködni. Ők voltak a kommunizmus cárjai, habitusuk erre utalt: sehonnan sem érkezve elérték a világ tetejét, egy egész országot uraltak.

A kérdés az, hogy mái napig miért imádják őket a népek? Tito minden közvélemény-kutatás szerint a délszláv térség legnépszerűbb politikusa (ilyen fokú elismertségről Orbán, Gyurcsány stb. csak álmodhatna).  Most, hogy meghalt, Jovanka Broz mindenki által istenített. Miközben minimum, hogy tettestársa volt férjének, még a legjobb verzió szerint is ők voltak egy diktatúra anyja meg apja.

És mégis, itt a rejtély: a vajdasági magyar sajtóban is őket imádják. A magyarországi sajtóban is.

Eljön még az idő, amikor Elena Ceaușescu-t is imádni fogjuk. Hiszen az idő, az mindent megszépít.

2013. október 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2013. október 30. 20:59:45

Gyurikám, Már megint feleslegesen eszeltél néhány gondolaton át. Ne feledd, hogy ezek csak is a te gondolataid és semmi jogod azokat más gondolatai főlé emelned, mert azzal csak korlátoltságod bizonyítod. Eszelj egy kicsit kevesebbet, írjál még kevesebbet és meglátod, sokkal bölcsebb leszel.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább