2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Virágház, mint családi sírhely

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Azt mondják, rengeteg titkot vitt magával a sírba.” J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):

E jegyzet írása közben érkezett a hír a belgrádi kormány döntéséről, hogy a vasárnap elhunyt Jovankát a Virágházban temetik el, a Josip Broz Tito sírja melletti helyiségben. Ez volt a néhai jugoszláv államfő özvegyének utolsó óhaja és a hozzátartozók is ezt kérték, áll az indoklásban.

A tévéfelvételekről jól ismert fehér márvány síremléket tehát nem bontják meg, ahogyan korábban találgatták, hanem egy szomszédos helyiséget alakítanak át a temetés céljaira. Az egykori „örökös” elnök és pártvezér hívei a „testvéri” tagköztársaságokból, akik évek óta rendületlenül látogatják a Virágházat, a jövőben Jovanka sírjára is elhelyezhetik a megemlékezés virágait.

A kormánydöntést azonban valószínűleg sokan fogják kifogásolni, hiszen a Virágház ezzel lényegében elveszíti történelmi jellegét és családi sírhellyé válik. Nem a hat köztársaság és két tartomány alkotta sok nemzetiségű államszövetség vezetőjének, a kétségkívül történelmi szerepet betöltő politikusnak, az el nem kötelezett mozgalom egyik alapítójának mauzóleuma lesz, hanem a Broz-család örök nyugvóhelye. Nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy a döntéssel éppen ezt a célt akarták elérni: eljelentékteleníteni az emlékhelyet és feledtetni a közös állam és a rivális nemzetből való elnök emlékét. Akit a most hatalmon levő pártok (vagy azok elődjei) kimondottan szerbgyűlölőnek tartottak. Hogy csak Vojislav Šešelj vajda példáját említsük: a haladópárti vezetők korábbi eszményképe a kilencvenes években ördögűző szilfanyárssal vonult a Virágház elé híveivel, hogy követeljék horvát nemzetiségű lakójának eltávolítását Szerbiából.” (…)

„Akárhogyan is tekintettek a volt teljhatalmú kommunista despotára és korszakára, egy civilizált államban egy államfő özvegye mindenképpen nagyobb odafigyelést érdemelt volna.

Azt mondják, rengeteg titkot vitt magával a sírba, hiszen tanúja volt az államszövetséget ért megrázkódtatásoknak, a legfelső pártvezetésben történt cselszövéseknek, a leszámolásoknak. Minderről konokul hallgatott, nem tárta fel titkait sem a hazai, még kevésbé a külföldi sajtónak, pedig óriási volt az érdeklődés. Ha feltárja titkait, választ kaphattunk volna arra a talányra is, hogy a hetvenes évek végén miért került sor szakításra elnök férjével, miért került egyfajta házi őrizetbe, mindenféle hivatalos magyarázat nélkül.”

„A nagy nyilvánosság akkoriban csak annyit tapasztalt, hogy Jovanka, aki mindaddig szinte elválaszthatatlan volt elnök férjétől, akit elkísért összes pompázatos külföldi útjára a Galeb luxustengerjáró fedélzetén, drága ékszerekkel felcicomázva uralkodói fogadásokon vett részt (ami ugyan nehezen volt összeegyeztethető egy munkásállam vezetői stílusával), szóval az elmaradhatatlan élettárs egyik napról a másikra félrevonult, eltűnt. Még betegágyánál sem látogathatta meg férjét, és csak a temetésen jelenhetett meg Tito 1980-ban beköszöntött halálakor.”

„Pedig az utóbb napvilágra került titkos adatokból kiderült, hogy a legkevésbé sem családi problémák vagy személyes ellentétek húzódtak meg a háttérben. A legfelső pártvezetés legalább ötven alkalommal tárgyalt Jovankáról. 1974-ben maga Tito javasolta egy különbizottság felállítását, amely „Jovanka elvtársnő esetével” foglalkozna.”

„Többféle gyanú is felmerült ellene: hogy hatalmi vágy fűtötte és politikai szerepre tört, hogy intrikákba keveredett, hogy szerb tábornokokkal szövetkezett (lévén maga is likai szerb család szülötte), hogy megpróbált eltávolítani egyes elvtársakat a vezetésből, sőt az a gyanú is felmerült, hogy szovjet kém volt. A körülmények ismerői viszont azt állítják, hogy csupán betegesen óvta idős férjét (Tito 32 évvel volt idősebb feleségénél) a hatalomra vágyó politikusok, elsősorban Stane Dolanc és Nikola Ljubičić cselszövéseitől, egy alkalommal állítólag azt követelte férjétől: válasszon, vagy ő vagy Dolancék. Akik közelebbről ismerték, azt állítják, hogy szerény képzettsége folytán nem is vállalkozhatott volna valamilyen jelentősebb politikai szerepre, így a vádak alighanem teljesen alaptalanok voltak. Inkább ő volt az áldozata a rivális pártvezetők intrikáinak. A Jovankával kapcsolatban emlegetett történelmi jelző is csak arra vonatkozhat, hogy történelmi idők tanúja volt, annál nem több.”

2013. október 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább