Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A Virágház, mint családi sírhely
J. Garai Béla
„Azt mondják, rengeteg titkot vitt magával a sírba.” J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):
E jegyzet írása közben érkezett a hír a belgrádi kormány döntéséről, hogy a vasárnap elhunyt Jovankát a Virágházban temetik el, a Josip Broz Tito sírja melletti helyiségben. Ez volt a néhai jugoszláv államfő özvegyének utolsó óhaja és a hozzátartozók is ezt kérték, áll az indoklásban.
A tévéfelvételekről jól ismert fehér márvány síremléket tehát nem bontják meg, ahogyan korábban találgatták, hanem egy szomszédos helyiséget alakítanak át a temetés céljaira. Az egykori „örökös” elnök és pártvezér hívei a „testvéri” tagköztársaságokból, akik évek óta rendületlenül látogatják a Virágházat, a jövőben Jovanka sírjára is elhelyezhetik a megemlékezés virágait.
A kormánydöntést azonban valószínűleg sokan fogják kifogásolni, hiszen a Virágház ezzel lényegében elveszíti történelmi jellegét és családi sírhellyé válik. Nem a hat köztársaság és két tartomány alkotta sok nemzetiségű államszövetség vezetőjének, a kétségkívül történelmi szerepet betöltő politikusnak, az el nem kötelezett mozgalom egyik alapítójának mauzóleuma lesz, hanem a Broz-család örök nyugvóhelye. Nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy a döntéssel éppen ezt a célt akarták elérni: eljelentékteleníteni az emlékhelyet és feledtetni a közös állam és a rivális nemzetből való elnök emlékét. Akit a most hatalmon levő pártok (vagy azok elődjei) kimondottan szerbgyűlölőnek tartottak. Hogy csak Vojislav Šešelj vajda példáját említsük: a haladópárti vezetők korábbi eszményképe a kilencvenes években ördögűző szilfanyárssal vonult a Virágház elé híveivel, hogy követeljék horvát nemzetiségű lakójának eltávolítását Szerbiából.” (…)
„Akárhogyan is tekintettek a volt teljhatalmú kommunista despotára és korszakára, egy civilizált államban egy államfő özvegye mindenképpen nagyobb odafigyelést érdemelt volna.
Azt mondják, rengeteg titkot vitt magával a sírba, hiszen tanúja volt az államszövetséget ért megrázkódtatásoknak, a legfelső pártvezetésben történt cselszövéseknek, a leszámolásoknak. Minderről konokul hallgatott, nem tárta fel titkait sem a hazai, még kevésbé a külföldi sajtónak, pedig óriási volt az érdeklődés. Ha feltárja titkait, választ kaphattunk volna arra a talányra is, hogy a hetvenes évek végén miért került sor szakításra elnök férjével, miért került egyfajta házi őrizetbe, mindenféle hivatalos magyarázat nélkül.”
„A nagy nyilvánosság akkoriban csak annyit tapasztalt, hogy Jovanka, aki mindaddig szinte elválaszthatatlan volt elnök férjétől, akit elkísért összes pompázatos külföldi útjára a Galeb luxustengerjáró fedélzetén, drága ékszerekkel felcicomázva uralkodói fogadásokon vett részt (ami ugyan nehezen volt összeegyeztethető egy munkásállam vezetői stílusával), szóval az elmaradhatatlan élettárs egyik napról a másikra félrevonult, eltűnt. Még betegágyánál sem látogathatta meg férjét, és csak a temetésen jelenhetett meg Tito 1980-ban beköszöntött halálakor.”
„Pedig az utóbb napvilágra került titkos adatokból kiderült, hogy a legkevésbé sem családi problémák vagy személyes ellentétek húzódtak meg a háttérben. A legfelső pártvezetés legalább ötven alkalommal tárgyalt Jovankáról. 1974-ben maga Tito javasolta egy különbizottság felállítását, amely „Jovanka elvtársnő esetével” foglalkozna.”
„Többféle gyanú is felmerült ellene: hogy hatalmi vágy fűtötte és politikai szerepre tört, hogy intrikákba keveredett, hogy szerb tábornokokkal szövetkezett (lévén maga is likai szerb család szülötte), hogy megpróbált eltávolítani egyes elvtársakat a vezetésből, sőt az a gyanú is felmerült, hogy szovjet kém volt. A körülmények ismerői viszont azt állítják, hogy csupán betegesen óvta idős férjét (Tito 32 évvel volt idősebb feleségénél) a hatalomra vágyó politikusok, elsősorban Stane Dolanc és Nikola Ljubičić cselszövéseitől, egy alkalommal állítólag azt követelte férjétől: válasszon, vagy ő vagy Dolancék. Akik közelebbről ismerték, azt állítják, hogy szerény képzettsége folytán nem is vállalkozhatott volna valamilyen jelentősebb politikai szerepre, így a vádak alighanem teljesen alaptalanok voltak. Inkább ő volt az áldozata a rivális pártvezetők intrikáinak. A Jovankával kapcsolatban emlegetett történelmi jelző is csak arra vonatkozhat, hogy történelmi idők tanúja volt, annál nem több.”
Következő cikk: Capa több volt a saját legendájánál
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >