2025. április 20. vasárnap
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Virágház, mint családi sírhely

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Azt mondják, rengeteg titkot vitt magával a sírba.” J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):

E jegyzet írása közben érkezett a hír a belgrádi kormány döntéséről, hogy a vasárnap elhunyt Jovankát a Virágházban temetik el, a Josip Broz Tito sírja melletti helyiségben. Ez volt a néhai jugoszláv államfő özvegyének utolsó óhaja és a hozzátartozók is ezt kérték, áll az indoklásban.

A tévéfelvételekről jól ismert fehér márvány síremléket tehát nem bontják meg, ahogyan korábban találgatták, hanem egy szomszédos helyiséget alakítanak át a temetés céljaira. Az egykori „örökös” elnök és pártvezér hívei a „testvéri” tagköztársaságokból, akik évek óta rendületlenül látogatják a Virágházat, a jövőben Jovanka sírjára is elhelyezhetik a megemlékezés virágait.

A kormánydöntést azonban valószínűleg sokan fogják kifogásolni, hiszen a Virágház ezzel lényegében elveszíti történelmi jellegét és családi sírhellyé válik. Nem a hat köztársaság és két tartomány alkotta sok nemzetiségű államszövetség vezetőjének, a kétségkívül történelmi szerepet betöltő politikusnak, az el nem kötelezett mozgalom egyik alapítójának mauzóleuma lesz, hanem a Broz-család örök nyugvóhelye. Nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy a döntéssel éppen ezt a célt akarták elérni: eljelentékteleníteni az emlékhelyet és feledtetni a közös állam és a rivális nemzetből való elnök emlékét. Akit a most hatalmon levő pártok (vagy azok elődjei) kimondottan szerbgyűlölőnek tartottak. Hogy csak Vojislav Šešelj vajda példáját említsük: a haladópárti vezetők korábbi eszményképe a kilencvenes években ördögűző szilfanyárssal vonult a Virágház elé híveivel, hogy követeljék horvát nemzetiségű lakójának eltávolítását Szerbiából.” (…)

„Akárhogyan is tekintettek a volt teljhatalmú kommunista despotára és korszakára, egy civilizált államban egy államfő özvegye mindenképpen nagyobb odafigyelést érdemelt volna.

Azt mondják, rengeteg titkot vitt magával a sírba, hiszen tanúja volt az államszövetséget ért megrázkódtatásoknak, a legfelső pártvezetésben történt cselszövéseknek, a leszámolásoknak. Minderről konokul hallgatott, nem tárta fel titkait sem a hazai, még kevésbé a külföldi sajtónak, pedig óriási volt az érdeklődés. Ha feltárja titkait, választ kaphattunk volna arra a talányra is, hogy a hetvenes évek végén miért került sor szakításra elnök férjével, miért került egyfajta házi őrizetbe, mindenféle hivatalos magyarázat nélkül.”

„A nagy nyilvánosság akkoriban csak annyit tapasztalt, hogy Jovanka, aki mindaddig szinte elválaszthatatlan volt elnök férjétől, akit elkísért összes pompázatos külföldi útjára a Galeb luxustengerjáró fedélzetén, drága ékszerekkel felcicomázva uralkodói fogadásokon vett részt (ami ugyan nehezen volt összeegyeztethető egy munkásállam vezetői stílusával), szóval az elmaradhatatlan élettárs egyik napról a másikra félrevonult, eltűnt. Még betegágyánál sem látogathatta meg férjét, és csak a temetésen jelenhetett meg Tito 1980-ban beköszöntött halálakor.”

„Pedig az utóbb napvilágra került titkos adatokból kiderült, hogy a legkevésbé sem családi problémák vagy személyes ellentétek húzódtak meg a háttérben. A legfelső pártvezetés legalább ötven alkalommal tárgyalt Jovankáról. 1974-ben maga Tito javasolta egy különbizottság felállítását, amely „Jovanka elvtársnő esetével” foglalkozna.”

„Többféle gyanú is felmerült ellene: hogy hatalmi vágy fűtötte és politikai szerepre tört, hogy intrikákba keveredett, hogy szerb tábornokokkal szövetkezett (lévén maga is likai szerb család szülötte), hogy megpróbált eltávolítani egyes elvtársakat a vezetésből, sőt az a gyanú is felmerült, hogy szovjet kém volt. A körülmények ismerői viszont azt állítják, hogy csupán betegesen óvta idős férjét (Tito 32 évvel volt idősebb feleségénél) a hatalomra vágyó politikusok, elsősorban Stane Dolanc és Nikola Ljubičić cselszövéseitől, egy alkalommal állítólag azt követelte férjétől: válasszon, vagy ő vagy Dolancék. Akik közelebbről ismerték, azt állítják, hogy szerény képzettsége folytán nem is vállalkozhatott volna valamilyen jelentősebb politikai szerepre, így a vádak alighanem teljesen alaptalanok voltak. Inkább ő volt az áldozata a rivális pártvezetők intrikáinak. A Jovankával kapcsolatban emlegetett történelmi jelző is csak arra vonatkozhat, hogy történelmi idők tanúja volt, annál nem több.”

2013. október 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

Tovább

A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése

A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >

Tovább

Egy új nemzedéki mítosz

Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >

Tovább

MAGYAR TYACIK

Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >

Tovább

A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét

A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >

Tovább

A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag

Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >

Tovább

AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI

Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >

Tovább

A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták

Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus?  A választ keresve egyre >

Tovább

Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan

A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >

Tovább

Roletták mögött…

A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >

Tovább

A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI

Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >

Tovább

„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"

Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >

Tovább