2024. április 24. Szerda
Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Capa több volt a saját legendájánál

Capa több volt a saját legendájánál
(Desolee illusztrációja)

„Robert Capa Hollywood egyik felével pókerezett, a másik felét ágyba vitte.” Kiss Orsi blogjából (Könyves):

„Ezt állította legalábbis a világhírű magyar származású fotósról egyik barátja. Személyét már életében sok legenda övezte, amit talán annyira nem is bánt. Kalandor volt, a világ végén is egy kedves pesti vagány, aki a huszadik század több jelentős katonai konfliktusát az első sorból fotózta végig. Ha élne, ma lenne száz éves.”

„Robert Capa a harmincas évek közepén született, Párizsban. Nem tévedés. Robert Capa egy híres amerikai fotós volt, elfoglalt, sokat utazott, nem is lehetett közvetlenül elérni, csak ügynökén, Gerda Tarón keresztül. Így tudták legalábbis a francia lapok szerkesztői, akiktől korábban hiába várta a budapesti születésű fiatal Friedmann Endre, hogy munkát adjanak neki.”

„Tizennyolc éves volt mindössze, amikor villámgyorsan maga mögött kellett hagynia szülővárosát: részt vett egy Horthy-ellenes tüntetésen, letartóztatták, és csak egy ismerős közbenjárásának köszönhetően szabadult, igaz, ennek feltétele az volt, hogy 24 órán belül el kellett hagynia az országot. Megjárta Berlint, ahol Besnyő Éva megismerteti a fotográfiával, és innen kapja első fontos megbízását, Trockij lefotózását. A menekültekkel tömött Párizsban azonban kezdetben nem kapkodtak utána.”

„Barátnője, Gerda Pohorylle azonban igazi marketingzseni volt. Tudta, nem elég jónak lenni, mindezt el kell tudni adni. Ezért közösen találták ki a mesét a sikeres amerikai fotósról, egy bizonyos Robert Capáról (a név részben utalt a kor híres rendezőjére, Frank Caprára, részben pedig Capa iskolai gúnynevére, a cápára). Friedmannból tehát Capa lett, Pohorylléből pedig Taro. Ő tárgyalt a szerkesztőkkel, ő intézte Capa ügyeit is. Sokkal több volt, mint egy barátnő: támasz, ügynök, partner az élet minden területén. Capa maga indította útjára saját legendáját, ami utóbb egyfajta önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Sikerét az sem tudta megingatni, hogy idővel kiderült a turpisság – a képei jók voltak, és csak ez számított.”

„A haditudósító Capa Spanyolországban született meg, ahol Taróval együtt végigfényképezték a polgárháborút. És nem csak a harcok alatt fotóztak (A milicista halála, melynek eredetiségét utóbb sokan vitatták, a spanyol polgárháború ikonikus képe lett), hanem bevetették magukat a lövészárkokba, és megörökítették az alvó, sakkozó, szeretteiknek levelet író katonákat is. Capa arcot adott az ismeretlen és névtelen katonáknak, legyőzte a távolságot, és elérhető, szinte tapintható közelségbe hozta az embereket. Mindketten személyes ügyüknek érezték a spanyol polgárháborút, Taro pedig életét is adta érte. 1937 nyarán a brunetei csatát fotózta, amikor egy tank elsodorta, másnap pedig belehalt a sérüléseibe.” (…)

„A nők mindenesetre egész életében imádták Capát, de még egy olyan fénylő csillag sem tudta maga mellé kötni, mint Ingrid Bergman. (A legenda szerint Capa és Bergman kapcsolata inspirálta Hitchcock a Hátsó ablak című filmjének sztoriját.) Capának egyetlen igazi élethosszig tartó nagy szerelme maradt, a fotózás.”

„A spanyol polgárháborút követően szinte nem is volt olyan jelentős katonai konfliktus, melyben ne vett volna részt. Ott volt a japán-kínai háborúban, és a második világháború észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban. Ott volt Normandiában, amikor a szövetséges csapatok partra szálltak. „Tudom, hogy a haditudósító több alkoholt, több lányt, több pénzt és nagyobb szabadságot kap, mint a katona. A véres játék minden stádiumában maga választja meg a helyét, és gyáva lehet anélkül, hogy ezért kivégeznék. Önmaga gondoskodik gyötrelmeiről. A haditudósítónak saját kezében a tétje: az élete. Felteheti erre a lóra is, meg arra is, és akár az utolsó pillanatban is meggondolhatja magát. Én játékos vagyok. Úgy döntöttem, hogy az első hullámban, az E-hadtesttel megyek” – írta erről Kissé elmosódva című könyvében. Az akkor készült képekből egy ügyetlen és kapkodó laboráns miatt csak tizenegy maradt fent. A világ ma mégis Capa szemén keresztül emlékezik a normandiai partraszállásra. Utóbb Steven Spielberg is azt mondta, hogy amikor a Ryan közlegény megmentése nyitóképsorait tervezte, igyekezett hű maradni „Bob Capa képeihez”.Capa egy spanyol köztársasági tankon vonult be a Párizsba, amikor a város felszabadult. Barátja, John Morris elmondása szerint a fotós egyenesen a Ritzbe ment, ahol a szállót működtető Hemingway a legjobb szoba kulcsát nyújtotta át neki – nem sokkal korábban egy maroknyi „irregulárissal” az író szabadította fel a helyet, és első intézkedéseként pezsgőt rendelt mindenkinek.”

„A háború után két nagyszabású körutat tett. John Steinbeckkel elutaztak a Szovjetunióba, ahol közös kötetük, az Orosz napló előszava szerint az átlagemberek mindennapjait akarták megörökíteni („Hogyan öltözködnek ott az emberek? Mit esznek vacsorára? Szoktak-e mulatni? Milyen ételeik vannak? Hogyan szeretkeznek és hogyan halnak meg? Miről beszélgetnek? Szoktak-e táncolni, énekelni, játszani?”). Irwin Shaw-val 1949-ben találkozott Izraelben, és együtt utazták be az országot. Közös munkájuk eredménye lett az Izraeli riportok című kötet, benne Capa 94 fotójával. Budapestre is visszatért még, közvetlenül a háború után. Békeidőben szívesen fotózta a kor hírességeit, Picassót, Dalít, Hemingwayt, Rita Hayworth-t, fotósorozatot készített a Tour de France-ról, közben pedig arra is volt ideje, hogy néhány kollégájával (így mások mellett David „Chim” Seymourral és Henri Cartier-Bressonnal) megalapítsa a ma is működő Magnum fotóügynökséget.”

„1954-ben meghívást kapott Japánba, ahol kiállítás nyílt a képeiből. Rengeteget fotózott itt is, képein feltűnően sok gyerek szerepel. Itt érte a telefonhívás, hogy valaki helyett be kellene ugrania: a Life magazin ugyanis fotósorozatot szeretett volna a franciák indokínai háborújáról. Capa május 25-én egy katonai konvojjal haladt, amikor a parancsnok figyelmeztetése ellenére előresietett. Taposóaknára lépett, a kórházba szállítása közben halt meg. Még Hanoiban eltemették (ő volt az első amerikai haditudósító, aki Vietnamban veszítette életét), később pedig az Egyesült Államokban helyezték örök nyugalomra. Az amerikai hadsereg felajánlotta, hogy az arlingtoni katonai temetőben temessék el, de Friedmann Júlia azt mondta, a fia nem volt katona, hanem a béke embere. És valóban. Robert Capa fegyver helyett mindig kamerát fogott a kezébe, ő így harcolt. Azt mondogatta, reméli, hogy haditudósítóként élete végéig munkanélküli marad. Nem rajta múlt, hogy nem így lett.”

2013. október 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább