Ma Ábrahám, Rókus névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Agyrázkódás
Szerbhorváth György
„És szép dolog az, ha egy miniszterelnök hisz a saját nemzetében, meg ilyen-olyan válogatottban, na de ha ezekben a két ballábasokban bizakodik, akkor egyéb gonoszságokra is képes lehet.” Szerbhorváth György blogja (Paraméter):
Nem kívánok újabb és újabb, reménytelen meg értelmetlen futamokat futni a magyar foci kapcsán, a pénteki eredmény önmagáért beszél. De az, hogy Orbán Viktor az Index kérdésére közölte: „Az eredmény számomra felér egy agyrázkódással. Még nem hevertem ki.” – az még röhejesebb, mint a focisták produkciója.
Mert Orbán nem pénteken kapott agyrázkódást, hanem valamikor 1993-ban, amikor a Fideszben úgy döntöttek, ők többé már nem liberálisok, hanem keresztény konzervatív jobboldaliak, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha azok lennének. Ám egy effajta fordulat óhatatlanul kognitív disszonanciával jár,vagyis felér egy agyrázkódással. Mert ha valaki ekkorát vált gondolkodásmódjában, azt óhatatlanul mentálisan is megsínyli (arról most nem is szólva, hogy a Fidesz tömve van egykori MSZMP-tagokkal, akik ezt úgy kompenzálják, hogy 24-25 évvel a szocialistának mondott rendszer bukása után is éjjel-nappal kommunistáznak).
Az igazán szörnyű persze az, Orbán most azt is bebizonyította, hogy a focihoz sem ért semmit. Mert az, hogy valahol a negyedik liga környékén sertepertélt, most meg stadionokat építettet úton-útfélén, még csak a mániájára bizonyíték, nem a hozzáértéshez. Én például simán bevallom, mert másképp nem is tehetek, hogy se focizni nem tudok, sem nem értek hozzá, bár nézni nézem a nagy ligák meccseit. Meg a válogatottat is – a magyart például azért, mert akkorákat lehet rajtuk röhögni (és főleg az előzetes meg az utólagos nyilatkozatokon), hogy Karinthy írásain sem jobban. Vagyis ha leülünk a kocsmában a magyar válogatott nézni, eleve arra készülünk, hogy e szerencsétlen banda (mert banda ez, lásd a fogadási csalásokat a magyar foci környékén) megint leég. Mert folyamatosan égnek 1986 óta, no de hát ezt mindenki tudja.
Csupán Orbán nem érti, ő még reménykedik. De könyörgünk, miben? Hogy majd elpáholják a hollandokat? Hogy rugaszkodhat valaki ennyire el a valóságtól? Mert ha agyrázkódást kapott, és még most se heverte ki a vereséget, az azt jelenti, hogy ő bizony hitt a magyar focistákban. És szép dolog az, ha egy miniszterelnök hisz a saját nemzetében, meg ilyen-olyan válogatottban, na de ha ezekben a két ballábasokban bizakodik, akkor egyéb gonoszságokra is képes lehet.
Persze azért nem ér csak Orbán valóságpercepcióján élcelődni – hisz nem csak a focisták, az edzők és a B-közep szurkolói reménykednek, de szinte az egész magyar társadalom, már akit érdekel. Itt van, míg e sorokat rovom, közben épp az ATV betelefonálós műsora megy, és egy a hangjáról ítélve nem fiatal néni beszél arról, hogy a magyar kapus bundázott. Ez így igen súlyos vád, amit bizonyítani kellene, de az érdekes inkább az, hogy egy nyugdíjas, szívbeteg hölgy is levág egy szakértést. Ezek után mit csodálkozzunk azon, hogy a legjobb magyar írók közt is akad jónéhány focibuzi, aki játszani ugyan legfeljebb nálam játszik jobban, de azért írnak egy-egy focikönyvet, focinovellát, szóval, a világ egyik, ha nem a legfontosabb témájának tartják. Ráadásul a magyar focit...
Hogy a magyar társadalom beteg, de legalábbis sokan, azt persze alapjáraton nem a focin kell és lehet lemérni, de fölöttébb szimptomatikus. Egy fél ország tippmixel, részben azért, mert így kíván meggazdagodni vagy csak szimplán túlélni, bújják a „szaksajtót”, az oddsokat studírozza boldog és boldogtalan, és az utolsó forintját is a sportfogadásra költi. Főleg a focira. Persze inkább a külföldi topligák meccseire, de ez már tökmindegy.
Vagyis a fél ország reménykedik hát a (külföldi) fociban, mert mást nem tehet. Ám ez nem azt jelenti, hogy a magyar helyett reménykedik a Juveben, a Realban, a Barcában, a Bayernben vagy a Liverpoolban, hanem úgy általában – minden helyett.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >