2021. október 25. hétfő
Ma Blanka, Bianka, Mór névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Agyrázkódás

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Agyrázkódás
(roundy666 illusztrációja)

„És szép dolog az, ha egy miniszterelnök hisz a saját nemzetében, meg ilyen-olyan válogatottban, na de ha ezekben a két ballábasokban bizakodik, akkor egyéb gonoszságokra is képes lehet.” Szerbhorváth György blogja (Paraméter):

Nem kívánok újabb és újabb, reménytelen meg értelmetlen futamokat futni a magyar foci kapcsán, a pénteki eredmény önmagáért beszél. De az, hogy Orbán Viktor az Index kérdésére közölte: „Az eredmény számomra felér egy agyrázkódással. Még nem hevertem ki.” – az még röhejesebb, mint a focisták produkciója.

Mert Orbán nem pénteken kapott agyrázkódást, hanem valamikor 1993-ban, amikor a Fideszben úgy döntöttek, ők  többé már nem liberálisok, hanem keresztény konzervatív jobboldaliak, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha azok lennének. Ám egy effajta fordulat óhatatlanul kognitív disszonanciával jár,vagyis felér egy agyrázkódással. Mert ha valaki ekkorát vált gondolkodásmódjában, azt óhatatlanul mentálisan is megsínyli (arról most nem is szólva, hogy a Fidesz tömve van egykori MSZMP-tagokkal, akik ezt úgy kompenzálják, hogy 24-25 évvel a szocialistának mondott rendszer bukása után is éjjel-nappal kommunistáznak).

Az igazán szörnyű persze az, Orbán most azt is bebizonyította, hogy a focihoz sem ért semmit. Mert az, hogy valahol a negyedik liga környékén sertepertélt, most meg stadionokat építettet úton-útfélén, még csak a mániájára bizonyíték, nem a hozzáértéshez. Én például simán bevallom, mert másképp nem is tehetek, hogy se focizni nem tudok, sem nem értek hozzá, bár nézni nézem a nagy ligák meccseit. Meg a válogatottat is – a magyart például azért, mert akkorákat lehet rajtuk röhögni (és főleg az előzetes meg az utólagos nyilatkozatokon), hogy Karinthy írásain sem jobban. Vagyis ha leülünk a kocsmában a magyar válogatott nézni, eleve arra készülünk, hogy e szerencsétlen banda (mert banda ez, lásd a fogadási csalásokat a magyar foci környékén) megint leég. Mert folyamatosan égnek 1986 óta, no de hát ezt mindenki tudja.

Csupán Orbán nem érti, ő még reménykedik. De könyörgünk, miben? Hogy majd elpáholják a hollandokat? Hogy rugaszkodhat valaki ennyire el a valóságtól? Mert ha agyrázkódást kapott, és még most se heverte ki a vereséget, az azt jelenti, hogy ő bizony hitt a magyar focistákban. És szép dolog az, ha egy miniszterelnök hisz a saját nemzetében, meg ilyen-olyan válogatottban, na de ha ezekben a két ballábasokban bizakodik, akkor egyéb gonoszságokra is képes lehet.

Persze azért nem ér csak Orbán valóságpercepcióján élcelődni – hisz nem csak a focisták, az edzők és a B-közep szurkolói reménykednek, de szinte az egész magyar társadalom, már akit érdekel. Itt van, míg e sorokat rovom, közben épp az ATV betelefonálós műsora megy, és egy a hangjáról ítélve nem fiatal néni beszél arról, hogy a magyar kapus bundázott. Ez így igen súlyos vád, amit bizonyítani kellene, de az érdekes inkább az, hogy egy nyugdíjas, szívbeteg hölgy is levág egy szakértést. Ezek után mit csodálkozzunk azon, hogy a legjobb magyar írók közt is akad jónéhány focibuzi, aki játszani ugyan legfeljebb nálam játszik jobban, de azért írnak egy-egy focikönyvet, focinovellát, szóval, a világ egyik, ha nem a legfontosabb témájának tartják. Ráadásul a magyar focit...

Hogy a magyar társadalom beteg, de legalábbis sokan, azt persze alapjáraton nem a focin kell és lehet lemérni, de fölöttébb szimptomatikus. Egy fél ország tippmixel, részben azért, mert így kíván meggazdagodni vagy csak szimplán túlélni, bújják a „szaksajtót”, az oddsokat studírozza boldog és boldogtalan, és az utolsó forintját is a sportfogadásra költi. Főleg a focira. Persze inkább a külföldi topligák meccseire, de ez már tökmindegy.

Vagyis a fél ország reménykedik hát a (külföldi) fociban, mert mást nem tehet. Ám ez nem azt jelenti, hogy a magyar helyett reménykedik a Juveben, a Realban, a Barcában, a Bayernben vagy a Liverpoolban, hanem úgy általában – minden helyett.

2013. október 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az értelmiségi hivatásról

A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >

Tovább

Pártszínház

Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >

Tovább

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább