2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Agyrázkódás

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Agyrázkódás
(roundy666 illusztrációja)

„És szép dolog az, ha egy miniszterelnök hisz a saját nemzetében, meg ilyen-olyan válogatottban, na de ha ezekben a két ballábasokban bizakodik, akkor egyéb gonoszságokra is képes lehet.” Szerbhorváth György blogja (Paraméter):

Nem kívánok újabb és újabb, reménytelen meg értelmetlen futamokat futni a magyar foci kapcsán, a pénteki eredmény önmagáért beszél. De az, hogy Orbán Viktor az Index kérdésére közölte: „Az eredmény számomra felér egy agyrázkódással. Még nem hevertem ki.” – az még röhejesebb, mint a focisták produkciója.

Mert Orbán nem pénteken kapott agyrázkódást, hanem valamikor 1993-ban, amikor a Fideszben úgy döntöttek, ők  többé már nem liberálisok, hanem keresztény konzervatív jobboldaliak, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha azok lennének. Ám egy effajta fordulat óhatatlanul kognitív disszonanciával jár,vagyis felér egy agyrázkódással. Mert ha valaki ekkorát vált gondolkodásmódjában, azt óhatatlanul mentálisan is megsínyli (arról most nem is szólva, hogy a Fidesz tömve van egykori MSZMP-tagokkal, akik ezt úgy kompenzálják, hogy 24-25 évvel a szocialistának mondott rendszer bukása után is éjjel-nappal kommunistáznak).

Az igazán szörnyű persze az, Orbán most azt is bebizonyította, hogy a focihoz sem ért semmit. Mert az, hogy valahol a negyedik liga környékén sertepertélt, most meg stadionokat építettet úton-útfélén, még csak a mániájára bizonyíték, nem a hozzáértéshez. Én például simán bevallom, mert másképp nem is tehetek, hogy se focizni nem tudok, sem nem értek hozzá, bár nézni nézem a nagy ligák meccseit. Meg a válogatottat is – a magyart például azért, mert akkorákat lehet rajtuk röhögni (és főleg az előzetes meg az utólagos nyilatkozatokon), hogy Karinthy írásain sem jobban. Vagyis ha leülünk a kocsmában a magyar válogatott nézni, eleve arra készülünk, hogy e szerencsétlen banda (mert banda ez, lásd a fogadási csalásokat a magyar foci környékén) megint leég. Mert folyamatosan égnek 1986 óta, no de hát ezt mindenki tudja.

Csupán Orbán nem érti, ő még reménykedik. De könyörgünk, miben? Hogy majd elpáholják a hollandokat? Hogy rugaszkodhat valaki ennyire el a valóságtól? Mert ha agyrázkódást kapott, és még most se heverte ki a vereséget, az azt jelenti, hogy ő bizony hitt a magyar focistákban. És szép dolog az, ha egy miniszterelnök hisz a saját nemzetében, meg ilyen-olyan válogatottban, na de ha ezekben a két ballábasokban bizakodik, akkor egyéb gonoszságokra is képes lehet.

Persze azért nem ér csak Orbán valóságpercepcióján élcelődni – hisz nem csak a focisták, az edzők és a B-közep szurkolói reménykednek, de szinte az egész magyar társadalom, már akit érdekel. Itt van, míg e sorokat rovom, közben épp az ATV betelefonálós műsora megy, és egy a hangjáról ítélve nem fiatal néni beszél arról, hogy a magyar kapus bundázott. Ez így igen súlyos vád, amit bizonyítani kellene, de az érdekes inkább az, hogy egy nyugdíjas, szívbeteg hölgy is levág egy szakértést. Ezek után mit csodálkozzunk azon, hogy a legjobb magyar írók közt is akad jónéhány focibuzi, aki játszani ugyan legfeljebb nálam játszik jobban, de azért írnak egy-egy focikönyvet, focinovellát, szóval, a világ egyik, ha nem a legfontosabb témájának tartják. Ráadásul a magyar focit...

Hogy a magyar társadalom beteg, de legalábbis sokan, azt persze alapjáraton nem a focin kell és lehet lemérni, de fölöttébb szimptomatikus. Egy fél ország tippmixel, részben azért, mert így kíván meggazdagodni vagy csak szimplán túlélni, bújják a „szaksajtót”, az oddsokat studírozza boldog és boldogtalan, és az utolsó forintját is a sportfogadásra költi. Főleg a focira. Persze inkább a külföldi topligák meccseire, de ez már tökmindegy.

Vagyis a fél ország reménykedik hát a (külföldi) fociban, mert mást nem tehet. Ám ez nem azt jelenti, hogy a magyar helyett reménykedik a Juveben, a Realban, a Barcában, a Bayernben vagy a Liverpoolban, hanem úgy általában – minden helyett.

2013. október 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább