Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Vadkeleti románc
Keszég Károly
A tüzes istennyilák csattogásától visszhangzott az egész ország a múlt héten, és nem hiszem, hogy bárki épeszű emberfia azt képzelné, hogy ezzel megúsztuk, nem jön az özönvíz. Vér-özönvíz.
Ha ma már mindenki jósol, én is megtehetem. Nem az égi és földi összefüggésekből, jelekből ítélek, hanem abból, hogy az ember ősi vágya volt és maradt, hogy visszamásszon a fára; onnan távolabbra ellát, s kényelmesebben szemlélheti a világot. Ebbéli igyekezetében az ijesztgetéstől, az acsarkodástól kezdve az öldöklésig minden módszert felhasznál. Az az érzésem, a föld egyes helyein célját máris elérte, s nem kis büszkeséggel töltheti el amúgy is nemzeti érzésektől dagadó keblünket, hogy más országokkal szemben mi nemcsak a háborút találtuk ki, hanem a fát is, amelyet meg kell másznunk. Ésszel, vérrel, nádi hegedűvel. (Vadkeleti melódiák; Zastava kontra Kalasnyikov.)
Az elmúlt hét „világrengető” nap eseményeit már mindenki keresztül-kasul kielemezte és megvitatta, szinte napra készen okosabbnál okosabb gondolatokat kínálva a nagyra becsült közönségnek. Olyan okosakat például mi is tudunk mondani, mint az államelnökség – igaz, ahhoz nekünk nem kell három napon és három éjen át törni a fejünket. Az egész közlemény leszűrhető tanulsága a következő: „Örüljünk a mának, mert a holnap is ezzel kecsegtet.” És erre a felhívásra mindenki beszolgáltatja majd a fegyverét, elmegy lepihenni a meghódított fa árnyékába, és „megtörténik” a jólét – természetesen parancs– és kakasszóra. Egyszóval mindenhez hozzászokunk lassacskán, akár akarjuk, akár nem. A „libanizálódás” már szinte sértő kifejezés a cédrusfa honpolgáraira nézve, a „balkanizálódás” sem fejezi ki a tébolynak azt a fokát, amelyben élünk. Mert hogy a tébolyhoz is ész kell. Először. Aztán már pisztoly, puska, rohamkés, tank és parittya. Esetleg kőbalta. Továbbá, nagyon is úgy tűnik nekem, hogy valakinek igencsak megfelel ez a felelőtlen állapot, amikor sem erre, sem arra nem mozdulunk, s a világnak is annyira hiányzunk, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Addig ugyanis, amíg így állunk, elhitethetjük magunkkal, hogy a legjobbak vagyunk, s rút, horgas orrú banya mindenki, aki ellenünkre tör – álnoksággal vagy fegyverrel, egyre megy. Lassan a legőszintébbek is azt szajkózzák már, hogy egy az igazság, s az az enyém, mint ahogy azt is, hogy jobb volt régen, amikor annyi tenger mosta az ország határait, amennyit csak kitalálhattunk. A halottak élén járnak az élők, hogy az új halálba menőket köszöntsék. Azzal a tudattal, hogy minden hatalom jobb a katonai diktatúránál.
Azt is látom már, hogy Šešeljék párttá szerveződését miért is kellett meggátolni: mert akkor egyfajta fegyelemre mégiscsak kényszerítve lettek volna, még ha csenevész a demokrácia, akkor is. Így viszont nyugodtan szaladgálhatnak az ország egyik végéből a másikba, a gyűlölet magvát hordozva, hintve szerteszéjjel, mintha másként nem is lehetne küzdeni a nemzeti érdekekért. Ki fegyverzi le őket? Talán a szerbiai ellenzék, amely a győzelem napi tüntetésén újabb fegyvert kért, s torkán véresen szaladt le a falat? Talán Miloševićék, akik szoc-nemzeti önelégültségükben csak ösztönzik a vérontást? Talán a szövetségi kormány, amely képtelen megegyezésre juttatni a szembenálló feleket? Vagy talán a hadsereg, amely a békét hirdeti és a döntőbíró szerepében lép fel – közben még arra is képtelen, hogy világos parancsot adjon a tankban ülő kiskatonának, hogy „ki ne lépj, mert felkoncol a tömeg”? S hogy a testvériség-egységre alaposan – életével – ráfizetett macedón fiatalembernek és ugyancsak macedón sérült sorstársainak ki fogja megmagyarázni, hogy a szerbek és a horvátok békés együttéléséért hulltak el? S ki magyarázza meg Miloševićnek, hogy a szerbség érdeke a mások jogainak az elismerése is, s ki Tudjmannak, hogy a felfegyverkezés nem gazdagítja a demokráciát. S végül: ki magyarázza meg a menekülő észnek, hogy nem a Vatikán, nem a CIA, nem az orosz és nem a német, legkevésbé pedig a török az oka a mérhetetlen butaságnak, hanem egyedül és kizárólag mi magunk? (A kérdésekre most én válaszoljak?)
A béke tehát szeszélyes lesz, bármikor is lesz. Ahhoz pedig, hogy a felfogások megváltozzanak – nos, ahhoz itt, ezen a tájon nyilván nem lesz elég egy emberöltő, de valószínűleg egy emberélet sem. Főleg, ha ilyen rövid lesz. Nem vagyok jós, de ha Šešeljnek az ország minden szegletében van halálosztaga, akkor a terrorizmus gomba módra szaporodik majd, s mivel Horvátországban nem vált be a recept, a „rebellis” bosnyákok, macedónok – de albánok és vajdaságiak is sorra kerülhetnek. S akkor mondja majd valaki, hogy pusztán egyének, kisebb csoportok gaztetteiről van szó! A „hatok” úgy felzabálták a békére saját maguk által kiszabott időt, hogy jobb lenne, ha azonnal végleg eltűnnének a történelmi süllyesztőben; noha a magam részéről nemigen hiszem, hogy a történelem egykor megemlékezik majd róluk. Legfeljebb csak mint a Jugoszláviának nevezett, labilis egzisztenciájú terület egykori ideiglenes lakóiról. „A többi néma csönd.”
A halálos tavaszon még nem is vagyunk túl, de már a hosszú, forró nyárra gondolunk. S ha arra vélek, hogy egykor híradókezdés lehetett volna a zaječari jégverés – „Odalett az emberek vetése” –, s közben mindenütt egyszerű időjárás jelentéssé silányult (helyette vezéreink szóáradatát hallgathattuk órákon át, súlyosabban dübörögve, mint a jégverés), akkor azért elgondolkozom azon, hogy mikor is dolgozunk s főleg – miért.
Mert – és itt be is fejezném –, ha azért, hogy állandóan másnak teljék a bendője, akkor nem érdemes. Főleg, ha az a másik még arra sem érdemesít, hogy meghallgasson, arra pedig végképp, hogy az észérveket véleményezze, esetleg elfogadja. Helyette inkább megmászatja velünk a fát Ha hagyjuk.
Ui. Hölgyeim és uraim, a Napló egyéves fennállása alatt, úgy hiszem, megértettük egymást: szólásszabadság nélkül nincs demokrácia. De hozzátehetjük azt, amit mindig is mondtunk: erkölcsi felelősségünk beszélni is, cselekedni is.
Következő cikk: A hajótörött ökumenikus mozgalom pusztába kiáltó szava
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >