2019. szeptember 16. hétfő
Ma Edit, Ciprián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

A hajótörött ökumenikus mozgalom pusztába kiáltó szava

Dr. Harmath Károly
A hajótörött ökumenikus mozgalom pusztába kiáltó szava

Huszonöt év után a szerémségi Karló­cán olyasmi történt, amire már nem is nagyon gondoltunk: újra tárgyalóasztalhoz ült a „jugoszláv” katolikus egyház vezető egyénisége és a szerb pravoszláv egyház feje, hat-hat tagú küldöttség élén. A megfi­gyelők igen pozitív eredménynek könyvelik el dr. Franjo Kuharić zágrábi érseknek, a katolikus egyház bíborosának a találkozóját Pavle szerb pátriárkával, a szerb ortodox egyház fejével.

A karlócai találkozás merész kezdemé­nyezésnek számítható a jelenlegi helyzet­ben. Először is rámutat arra, hogy az egyházfők szeretnék tovább folytatni az ökumenikus beszélgetést az ökumenikus mozgalom keretében, aminek az a célja, hogy a különböző felekezetekhez tartozó keresztények ismét egyesüljenek. E cél előmozdítására eleinte ideiglenes szervezeti intézkedések szolgálnak. Közöttük ki kell emelni az Egyházak Világtanácsát. E – zömében protestáns és ortodox egyháza­kat tömörítő – mozgalomban, amely azon­ban nem tekinti magát szuperegyháznak, megfigyelőként részt vesz a katolikus egy­ház is. A mozgalom végső célja, hogy Jézus akaratának értelmében, egy egyház­hoz tartozzék valamennyi krisztushívő em­ber. A mozgalom voltaképpen csak a 20. században kezdődött, és habár magán vi­seli a gyermekbetegségek tüneteit, mégis rendkívüli sikereket könyvelt el magának. Ezt ugyancsak világviszonylatban mondhat­juk, mert területünkön a nemzeti torzsalko­dások miatt nemrégiben még szinte úgy tűnt, hogy nemcsak hajótörést szenvedett, hanem hogy halálra is van ítélve. Az öku­menikus mozgalom, amelynek tagjai egy­mást partnernek tekintik egy olyan párbe­szédben és együttműködésben, amely ke­resztények között folyik, akikben több a közös, mint az elválasztó vonal, fölfedezte azt is, hogy a keresztényeknek közös köte­lességük van a világ iránt. A közös voná­sok között megemlítendők: a közös hit Istenben és Jézus Krisztusban, mint az egyetlen Úrban és Megváltóban; a jóhisze­műségnek keresztény és emberi szempont­ból egyaránt kötelező kölcsönös feltételezé­se; a vallásszabadság feltétlen és kölcsö­nös tiszteletben tartása; az érvényes ke­resztség közössége és valamennyi keresz­ténynek az a közös törekvése, hogy tagjává váljék Jézus Krisztusnak. A karlócai találko­zó részvevői megállapodtak abban, hogy a vegyes teológiai bizottság újra folytatja az évente sorra kerülő találkozásokat, amelyek a dialógus légkörében folynak le. Ez a dialógus nem egymás meggyőzését jelenti, és nem is a saját álláspont rákényszerítését a másikra, nem annak a tisztázását, hogy kinek is van végül igaza. Inkább az egyhá­zak közeledéséről van szó és nem egysze­rűen – a katolikus egyházfelfogás értelmé­ben sem –, hogy a nem katolikus egyhá­zak „térjenek vissza”, hiszen a jövő egyhá­zának magában kell foglalnia a pozitív-ke­resztény múltat és a többi egyház értékeit is. Az ökumenikus dialógusnak mindaz tár­gya, ami elősegítheti, hogy a keresztények egységesek legyenek a hit és az egyház kérdésében, a keresztény életben és a világért való felelős munkálkodásban. Mivel azonban az utóbbi években és hónapok­ban a társadalmi türelmetlenség tetőfokára hágott és napjainkban a polgárháború ki­törésével fenyeget, ez nagyon kihatott az ökumenikus mozgalomra a mi területün­kön is. A szerb és a horvát nép közötti nemzeti türelmetlenség kivetítette árnyékát mindkét egyházra. Ezenkívül a katolikus egyház bizalmatlanságát az ortodox egy­házzal szemben még jobban növelte az, hogy a szerb nacionalisták – még ma is – mindenért a Vatikánt okolják, mint a szerb­ség elsőrangú évszázados ellenségét. Más­részt – sajnos – olyan jelenségnek is tanúi voltunk, hogy egy ortodox főpásztor – aki lehet, hogy éppen emiatt maradt el a találkozóról, habár tagja volt a küldöttség­nek – Krisztus szeretet-parancsa helyett hivatalosan is az ószövetségi „fogat-fogért” bosszúra hívta fel a híveket. Mindezek után nem kell csodálkoznunk, hogy újabban egyesek már a vallási háborút kezdték emlegetni. A helyzet elmérgesedéséhez va­lószínűleg még az a postkommunista or­szágokban tapasztalható általános jelenség is hozzájárult, miszerint az egyház az új helyzetben nemigen találja föl magát. Ed­dig a kommunizmus az egyházat saját leghírhedtebb ellenségeként kezelte, most pedig a demokratizálódás folyamatában az egyház abba a kísértésbe esik, hogy „pu­szipajtása” legyen az új hatalomnak. Ennek jeleit mindannyiunknak volt alkalma látni úgy Horvátországban, mint Szerbiában.

A karlócai találkozó világosan rámuta­tott, hogy a két egyháznak nem érdeke semmilyen háború, legkevésbé a vallási háború. A kulisszák mögül kiszűrődött in­formációk ugyan említést tesznek arról a próbálkozásról is, hogy a közös közlemény­ben, a Szentírásból kiindulva újra kimond­ják, hogy a hatalom ugyan Istentől jön, de (egyes horvát) uralkodókat el kell ítélni, mert a hatalomtartók nem Istentől jönnek. Az evangéliumi lelkület azonban felülkerekedett és ez a kezdeményezés halálra lett ítélve. Mindkét fél annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a tárgyalások őszinte – és ami még sokkal fontosabb: az evangéliumi – szeretet jelében történtek. A katolikus rész igen elismerően nyilatkozik Pavle pátriárka és Irenej Bulović bácskai püspök hozzászólásairól és evangéliumi lel­kületéről.

Az egyházfők nem azért ültek össze, hogy egy politikai nyilatkozat nyilvánosság­ra hozatalával véget vessenek a nemzetek közötti gyűlölködésnek és a kirobbanó fél­ben lévő polgárháborúnak, de nem is azért, hogy leckét adjanak a politikusok­nak. Ők azt tették, amit tenniük kellett: hivatalosan is rámutattak azokra az érté­kekre, amelyeket mint hívőknek és mint embereknek szem előtt kell tartaniuk, ne­hogy felelőtlenül meghúzzuk a ravaszt, ami a szörnyű tragédián kívül semmi mást nem eredményez. Noha nem várjuk el, hogy nyilatkozatukat mindenki megszívleli, még­is remélünk abban, hogy szavuk nem ma­rad pusztába kiáltó szó.

1991. május 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább