2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Gratula!

Gerold László
Gerold László
Gratula!
Színház (1uno fotója)

„Tudták: nincs értelme! S lám, igazuk volt, ahogy ezt a szakmai józan ész kudarca is tanúsítja!” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

Kedves Mindenki, kritikustársak, magyarok és szerbek, színészek és nézők, akik velem együtt úgy gondolják, hogy egy színház igazgatójának megválasztása esetében a megkerülhetetlen jogi föltételek mellett legalább annyira fontos, ha nem fontosabb a pályázatra beadott program tartalma, tudomásul kell vennünk, bekövetkezett az, amit a politika szerepvállalása folytán eleve borítékolni lehetett: az újvidéki képviselőtestület elsősorban magyar javaslatra kinevezte Venczel Valentint az Újvidéki Színház igazgatójának.

Hogy az ügyet végleg lezáró döntés megszülessen, ahhoz a városi testület hathatós támogatást kapott magát a színház társalapítójává ügyeskedő Magyar Nemzeti Tanácstól, ennek kulturális bizottságától s nem utolsósorban a pártirányítással működő, különben is épp ilyenként fölöttébb vitatható összetételű színházi igazgatóbizottságtól. Mindenkitől, aki a kérdésben javaslattevő szereppel bír. Akkor mi itt a gond? Miért tiltakozott a színházi szakma határon innen és túl? Épp a szakmaiság hiánya miatt. Amiatt, ami Venczel Valentin programjából hiányzik, illetve mert, ami benne programként szerepel, az köszönő viszonyban sincs azzal, ami nélkülözhetetlen lenne egy igazgatójelölt pályázati beadványában. (...)

Legyünk elnézőek: talán ezzel magyarázható, de nem igazolható, hogy annyi okos ember érdemben nem foglalkozott Venczel Valentin pályázati beadványával, mert ha ezt megteszik, lehetetlen hogy ne vették volna észre ennek mind szakmai, mind pedig nyelvi fogyatékosságait. Tudták: nincs értelme! S lám, igazuk volt, ahogy ezt a szakmai józan ész kudarca is tanúsítja! Pontosan az történt, ami ilyenkor történni szokott: ha a politika valamit akar, akkor azt mindenáron el is éri. S ennek érdekében az sem érdekli, hogy embereket aláz meg, hogy eszközökként használja őket, hogy észokokat elfogadva visszakoznia kellene, még mit nem.

A fentiek tudatában kell a döntést elfogadni, de ironikusan gratulálni mindenkinek, aki felelősséget vállalva ehhez hozzájárult.

Minek ez a méltatlankodás, az eddig soha nem tapasztalt tiltakozás a szakma részéről? – kérdezik többen is.

Azért, mert, ahogy a programot tömören, s igen visszafogottan, de értően elemző, kommentáló, a neten olvasható szöveg kopfjában olvasható: „A dolgozat tulajdonképpen konkrétumok nélkül, általánosságban és a magyar nyelv szabályainak egy részét figyelmen kívül hagyva fogalmaz”.

Ez a színház ennél többet érdemel! Mert Venczelnek a fenti minősítést kiváltó beadványa semmilyen garanciát nem kínál arra, hogy képes lenne a színház megbízható vezetésére. Erre mutat az a tény, hogy nem tudja, nem tudhatja, mert nem ismeri, nevesíteni a színház pillanatnyi irányvételét, a szakmával ellentétben nem érzi, milyen művészi, gondolati tendenciák vannak alakulóban, következésképpen elképzelése sincs arról, hogy ez jó vagy nem jó, folytatható-e vagy nem, ha nem, akkor milyen elképzelések lehetnének irányadók. Se megalapozott ismeretei, se határozott víziója nincs arra nézvést, milyen színházat akar. Egyetlen vágya van: ha két évtized után visszatérne, ahogy nyilatkozta, akkor igazgató szeretne lenni. Ez akár dicséretes emberi gyarlóság is lehetne, ha nem egy kiválóan teljesítő színházról lenne szó, amelynek élére ő politikai hátszéltől támogatva meggondolatlanul és felelőtlenül állna.

Mindazok számára, akik semmi kivetnivalót nem látnak Venczel pályázati programjában, világossá kellene válnia annak, hogy többről van szó, mint egy igazgatóválasztásról. Egyfelől kultúránk – ebben a pillanatban az Újvidéki Színház ennek egyik legfényesebb pontja, aduja – és a politika immár hungaricummá vált káros összefonódásáról, mely során az utóbbi ereje érvényesül, ami eddig soha sehol jóra nem vezetett. Másfelől pedig arról, hogy ennek a színháznak van határozott értékrendje, amelyet tovább alakítani, sőt kiteljesíteni kellene. És erre a benyújtott program alapján Venczel Valentin nélkülözi a szükséges feltételeket (jogilag hiába alkalmas!), mind a szakmai jártasságot (hogy drámapedagógiába is beártotta magát, ebben az esetben mellőzhető, annyi, mint ha azért dicsérnénk, hogy sült gesztenyét fog osztogatni), mind pedig – ahogy középszerű politikusi közhelypanelektől hemzsegő kezdő középiskolás fokot idéző beadványa mutatja – azt az általános kulturális szintet is, amivel egy ilyen tekintélyes színház igazgatójának rendelkeznie kell.

2013. október 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább