Ma Ábrahám, Rókus névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Gratula!
Gerold László
„Tudták: nincs értelme! S lám, igazuk volt, ahogy ezt a szakmai józan ész kudarca is tanúsítja!” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):
Kedves Mindenki, kritikustársak, magyarok és szerbek, színészek és nézők, akik velem együtt úgy gondolják, hogy egy színház igazgatójának megválasztása esetében a megkerülhetetlen jogi föltételek mellett legalább annyira fontos, ha nem fontosabb a pályázatra beadott program tartalma, tudomásul kell vennünk, bekövetkezett az, amit a politika szerepvállalása folytán eleve borítékolni lehetett: az újvidéki képviselőtestület elsősorban magyar javaslatra kinevezte Venczel Valentint az Újvidéki Színház igazgatójának.
Hogy az ügyet végleg lezáró döntés megszülessen, ahhoz a városi testület hathatós támogatást kapott magát a színház társalapítójává ügyeskedő Magyar Nemzeti Tanácstól, ennek kulturális bizottságától s nem utolsósorban a pártirányítással működő, különben is épp ilyenként fölöttébb vitatható összetételű színházi igazgatóbizottságtól. Mindenkitől, aki a kérdésben javaslattevő szereppel bír. Akkor mi itt a gond? Miért tiltakozott a színházi szakma határon innen és túl? Épp a szakmaiság hiánya miatt. Amiatt, ami Venczel Valentin programjából hiányzik, illetve mert, ami benne programként szerepel, az köszönő viszonyban sincs azzal, ami nélkülözhetetlen lenne egy igazgatójelölt pályázati beadványában. (...)
Legyünk elnézőek: talán ezzel magyarázható, de nem igazolható, hogy annyi okos ember érdemben nem foglalkozott Venczel Valentin pályázati beadványával, mert ha ezt megteszik, lehetetlen hogy ne vették volna észre ennek mind szakmai, mind pedig nyelvi fogyatékosságait. Tudták: nincs értelme! S lám, igazuk volt, ahogy ezt a szakmai józan ész kudarca is tanúsítja! Pontosan az történt, ami ilyenkor történni szokott: ha a politika valamit akar, akkor azt mindenáron el is éri. S ennek érdekében az sem érdekli, hogy embereket aláz meg, hogy eszközökként használja őket, hogy észokokat elfogadva visszakoznia kellene, még mit nem.
A fentiek tudatában kell a döntést elfogadni, de ironikusan gratulálni mindenkinek, aki felelősséget vállalva ehhez hozzájárult.
Minek ez a méltatlankodás, az eddig soha nem tapasztalt tiltakozás a szakma részéről? – kérdezik többen is.
Azért, mert, ahogy a programot tömören, s igen visszafogottan, de értően elemző, kommentáló, a neten olvasható szöveg kopfjában olvasható: „A dolgozat tulajdonképpen konkrétumok nélkül, általánosságban és a magyar nyelv szabályainak egy részét figyelmen kívül hagyva fogalmaz”.
Ez a színház ennél többet érdemel! Mert Venczelnek a fenti minősítést kiváltó beadványa semmilyen garanciát nem kínál arra, hogy képes lenne a színház megbízható vezetésére. Erre mutat az a tény, hogy nem tudja, nem tudhatja, mert nem ismeri, nevesíteni a színház pillanatnyi irányvételét, a szakmával ellentétben nem érzi, milyen művészi, gondolati tendenciák vannak alakulóban, következésképpen elképzelése sincs arról, hogy ez jó vagy nem jó, folytatható-e vagy nem, ha nem, akkor milyen elképzelések lehetnének irányadók. Se megalapozott ismeretei, se határozott víziója nincs arra nézvést, milyen színházat akar. Egyetlen vágya van: ha két évtized után visszatérne, ahogy nyilatkozta, akkor igazgató szeretne lenni. Ez akár dicséretes emberi gyarlóság is lehetne, ha nem egy kiválóan teljesítő színházról lenne szó, amelynek élére ő politikai hátszéltől támogatva meggondolatlanul és felelőtlenül állna.
Mindazok számára, akik semmi kivetnivalót nem látnak Venczel pályázati programjában, világossá kellene válnia annak, hogy többről van szó, mint egy igazgatóválasztásról. Egyfelől kultúránk – ebben a pillanatban az Újvidéki Színház ennek egyik legfényesebb pontja, aduja – és a politika immár hungaricummá vált káros összefonódásáról, mely során az utóbbi ereje érvényesül, ami eddig soha sehol jóra nem vezetett. Másfelől pedig arról, hogy ennek a színháznak van határozott értékrendje, amelyet tovább alakítani, sőt kiteljesíteni kellene. És erre a benyújtott program alapján Venczel Valentin nélkülözi a szükséges feltételeket (jogilag hiába alkalmas!), mind a szakmai jártasságot (hogy drámapedagógiába is beártotta magát, ebben az esetben mellőzhető, annyi, mint ha azért dicsérnénk, hogy sült gesztenyét fog osztogatni), mind pedig – ahogy középszerű politikusi közhelypanelektől hemzsegő kezdő középiskolás fokot idéző beadványa mutatja – azt az általános kulturális szintet is, amivel egy ilyen tekintélyes színház igazgatójának rendelkeznie kell.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >