2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Gratula!

Gerold László
Gerold László
Gratula!
Színház (1uno fotója)

„Tudták: nincs értelme! S lám, igazuk volt, ahogy ezt a szakmai józan ész kudarca is tanúsítja!” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

Kedves Mindenki, kritikustársak, magyarok és szerbek, színészek és nézők, akik velem együtt úgy gondolják, hogy egy színház igazgatójának megválasztása esetében a megkerülhetetlen jogi föltételek mellett legalább annyira fontos, ha nem fontosabb a pályázatra beadott program tartalma, tudomásul kell vennünk, bekövetkezett az, amit a politika szerepvállalása folytán eleve borítékolni lehetett: az újvidéki képviselőtestület elsősorban magyar javaslatra kinevezte Venczel Valentint az Újvidéki Színház igazgatójának.

Hogy az ügyet végleg lezáró döntés megszülessen, ahhoz a városi testület hathatós támogatást kapott magát a színház társalapítójává ügyeskedő Magyar Nemzeti Tanácstól, ennek kulturális bizottságától s nem utolsósorban a pártirányítással működő, különben is épp ilyenként fölöttébb vitatható összetételű színházi igazgatóbizottságtól. Mindenkitől, aki a kérdésben javaslattevő szereppel bír. Akkor mi itt a gond? Miért tiltakozott a színházi szakma határon innen és túl? Épp a szakmaiság hiánya miatt. Amiatt, ami Venczel Valentin programjából hiányzik, illetve mert, ami benne programként szerepel, az köszönő viszonyban sincs azzal, ami nélkülözhetetlen lenne egy igazgatójelölt pályázati beadványában. (...)

Legyünk elnézőek: talán ezzel magyarázható, de nem igazolható, hogy annyi okos ember érdemben nem foglalkozott Venczel Valentin pályázati beadványával, mert ha ezt megteszik, lehetetlen hogy ne vették volna észre ennek mind szakmai, mind pedig nyelvi fogyatékosságait. Tudták: nincs értelme! S lám, igazuk volt, ahogy ezt a szakmai józan ész kudarca is tanúsítja! Pontosan az történt, ami ilyenkor történni szokott: ha a politika valamit akar, akkor azt mindenáron el is éri. S ennek érdekében az sem érdekli, hogy embereket aláz meg, hogy eszközökként használja őket, hogy észokokat elfogadva visszakoznia kellene, még mit nem.

A fentiek tudatában kell a döntést elfogadni, de ironikusan gratulálni mindenkinek, aki felelősséget vállalva ehhez hozzájárult.

Minek ez a méltatlankodás, az eddig soha nem tapasztalt tiltakozás a szakma részéről? – kérdezik többen is.

Azért, mert, ahogy a programot tömören, s igen visszafogottan, de értően elemző, kommentáló, a neten olvasható szöveg kopfjában olvasható: „A dolgozat tulajdonképpen konkrétumok nélkül, általánosságban és a magyar nyelv szabályainak egy részét figyelmen kívül hagyva fogalmaz”.

Ez a színház ennél többet érdemel! Mert Venczelnek a fenti minősítést kiváltó beadványa semmilyen garanciát nem kínál arra, hogy képes lenne a színház megbízható vezetésére. Erre mutat az a tény, hogy nem tudja, nem tudhatja, mert nem ismeri, nevesíteni a színház pillanatnyi irányvételét, a szakmával ellentétben nem érzi, milyen művészi, gondolati tendenciák vannak alakulóban, következésképpen elképzelése sincs arról, hogy ez jó vagy nem jó, folytatható-e vagy nem, ha nem, akkor milyen elképzelések lehetnének irányadók. Se megalapozott ismeretei, se határozott víziója nincs arra nézvést, milyen színházat akar. Egyetlen vágya van: ha két évtized után visszatérne, ahogy nyilatkozta, akkor igazgató szeretne lenni. Ez akár dicséretes emberi gyarlóság is lehetne, ha nem egy kiválóan teljesítő színházról lenne szó, amelynek élére ő politikai hátszéltől támogatva meggondolatlanul és felelőtlenül állna.

Mindazok számára, akik semmi kivetnivalót nem látnak Venczel pályázati programjában, világossá kellene válnia annak, hogy többről van szó, mint egy igazgatóválasztásról. Egyfelől kultúránk – ebben a pillanatban az Újvidéki Színház ennek egyik legfényesebb pontja, aduja – és a politika immár hungaricummá vált káros összefonódásáról, mely során az utóbbi ereje érvényesül, ami eddig soha sehol jóra nem vezetett. Másfelől pedig arról, hogy ennek a színháznak van határozott értékrendje, amelyet tovább alakítani, sőt kiteljesíteni kellene. És erre a benyújtott program alapján Venczel Valentin nélkülözi a szükséges feltételeket (jogilag hiába alkalmas!), mind a szakmai jártasságot (hogy drámapedagógiába is beártotta magát, ebben az esetben mellőzhető, annyi, mint ha azért dicsérnénk, hogy sült gesztenyét fog osztogatni), mind pedig – ahogy középszerű politikusi közhelypanelektől hemzsegő kezdő középiskolás fokot idéző beadványa mutatja – azt az általános kulturális szintet is, amivel egy ilyen tekintélyes színház igazgatójának rendelkeznie kell.

2013. október 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább