2022. szeptember 26. hétfő
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nemzet a koronában

Gerold László
Gerold László
Nemzet a koronában

„Ne feledkezzünk meg az előadás nonverbális összetevőiről, amelyek olykor többet mondanak el annál, ami szavakkal elmondható.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

„Ahogy közhely az, miszerint a színházi előadásban elhangzó szónak cselekvés értéke van, tett helyett tett, hasonlóképpen igaz, jóllehet szintén közhely, hogy az előadás látvány elemei, a díszlet, teljes egészében vagy részleteiben, illetve egy-egy kellék is egyetlen szó nélkül, némán „beszél”. Így, a funkciók kölcsönös átvállalásától, hogy a szó cselekvésként hat, a díszlet pedig megszólal, szervesül egységes egésszé egy előadás. Most erről szeretnék írni a számomra legérdekesebb nyári színházi élmény, a szegedi szabadtéri óriásszínpadon bemutatott – tévéközvetítésben látott – István, a király című rockopera egyetlen részlete kapcsán. Az Alföldi Róbert rendezte előadás részben éppen a rendező személye és a vele történt politikai játék folytán, ahogy erről mindannyian olvastunk, hallottunk, részben pedig a sajátos rendezői olvasat folytán heteken át izgalmas témája volt a magyarországi köz- és szaksajtónak, s ilyetén nem is lenne érdektelen foglalkozni vele. Lenne is mit mondani, mind az előadásról, mind pedig a körülötte zajló véleményháborúról, akárcsak az Alföldi körüli hercehurcáról, de ezúttal mégis inkább arról szeretnék írni, amit fentebb, jegyzetem bevezetőjében már említettem. Nevezetesen arról a kifejezetten színházi kérdésről, hogyan szólal meg az előadás díszlete. Miképp képes egy holt elem szónál is, dalnál is többet mondani.” (...)

„Az viszont várható volt, hogy Alföldi a történetet másként olvassa, és fogja interpretálni. Így is történt. Az ő olvasatában a darab inkább a nemzetről szól, mint a múlt és a jelen szempontjából kiemelt helyzetbe hozott személyi konfliktusokról, bár ezt a mozzanatot az előadás nem eliminálhatja. És az, hogy a szegedi változat igazi főszereplője a nemzet, éppen a díszlet által jut kifejezésre. Nevezetesen a Dóm előtti tágas teret kitöltő óriási korona által, amely az előadás folyamán is játszik, de igazi funkcióját a zárójelenetben tölti be. Ekkor már egyértelműen nem a történelmi múltra utaló illusztrációja, hanem a jelenre utaló szereplője az előadásnak. Amikor akár az országot is jelképező színpadot belakó statisztéria a korona alá húzódik (szorul, menekül?), akkor ez a központi látványelem azzal, hogy egybezárja a tömeget, sajátos szimbolikus jelentést kap. Ebben a pillanatban az előadás azt a kérdést szegezi a néző mellének, pontosabban talán eszének: mi a teendő, mi a helyes? Vállalni az egybezárást, az elzárkózást, vagy kitörni a szűkös nemzeti keretek közül és integrálódni egy szélesebb közösségbe, mondjuk Európába? Hogy ez nem a műre erőltetett afféle rendezői okoskodás, eltúlzott aktualitás, azt mind a Szent István-i múlt, mind pedig napjaink országos dilemmája egyaránt alátámasztja. Annak tanulsága, hogy az előadás nem ragad le a múltban, illetve hogy a jelen számára sorsdöntő kérdést fogalmaz meg, melyre válaszolni nem akar, lévén hogy nem ez a dolga, de ugyanakkor összeköti a történelmet és a jelent, ami arra utal, hogy a kérdés: külön vagy másokkal együtt ősi magyar probléma, amit talán ideje lenne most már évszázadok múltán megoldani. Mivel magától kínálkozik az alkalom, nem tehetem meg, hogy hallgassak arról, ami évek során rögeszmémmé vált, de ami csak elvétve valósul meg. Hogy előadásról ne úgy beszéljünk, ahogy egy elolvasott regényről beszélünk. Miközben valakivel az előadás tartalmát szeretnénk ismertetni, élménybeszámolót tartunk, akkor ne feledkezzünk meg az előadás nonverbális összetevőiről, amelyek olykor többet mondanak el annál, ami szavakkal elmondható. Ezúttal a korona szerepbe hozása erre nyújtott alkalmat, mutatott követendő példát.”

2013. szeptember 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább

Rombolni már tudnak!

Pásztor elismerte, „onnantól, hogy a migránsok belépnek Szerbia területére, a probléma kezelése kicsúszik az ellenőrzés alól”. >

Tovább

Lesz EuroPride Belgrádban vagy, nem lesz?

„Az EuroPride megosztotta Szerbiát.” Napok óta folyik a vita a szeptember 17-ére bejelentett megfelvonulásról. Sikerült ezzel >

Tovább

A tévedhetetlen írók

A kor megsebzi a legjobb íróit. Dosztojevszkijt is. Ezért olvasom némi gyanakvással a tévedhetetlen írók műveit. >

Tovább