Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nemzet a koronában
Gerold László
„Ne feledkezzünk meg az előadás nonverbális összetevőiről, amelyek olykor többet mondanak el annál, ami szavakkal elmondható.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):
„Ahogy közhely az, miszerint a színházi előadásban elhangzó szónak cselekvés értéke van, tett helyett tett, hasonlóképpen igaz, jóllehet szintén közhely, hogy az előadás látvány elemei, a díszlet, teljes egészében vagy részleteiben, illetve egy-egy kellék is egyetlen szó nélkül, némán „beszél”. Így, a funkciók kölcsönös átvállalásától, hogy a szó cselekvésként hat, a díszlet pedig megszólal, szervesül egységes egésszé egy előadás. Most erről szeretnék írni a számomra legérdekesebb nyári színházi élmény, a szegedi szabadtéri óriásszínpadon bemutatott – tévéközvetítésben látott – István, a király című rockopera egyetlen részlete kapcsán. Az Alföldi Róbert rendezte előadás részben éppen a rendező személye és a vele történt politikai játék folytán, ahogy erről mindannyian olvastunk, hallottunk, részben pedig a sajátos rendezői olvasat folytán heteken át izgalmas témája volt a magyarországi köz- és szaksajtónak, s ilyetén nem is lenne érdektelen foglalkozni vele. Lenne is mit mondani, mind az előadásról, mind pedig a körülötte zajló véleményháborúról, akárcsak az Alföldi körüli hercehurcáról, de ezúttal mégis inkább arról szeretnék írni, amit fentebb, jegyzetem bevezetőjében már említettem. Nevezetesen arról a kifejezetten színházi kérdésről, hogyan szólal meg az előadás díszlete. Miképp képes egy holt elem szónál is, dalnál is többet mondani.” (...)
„Az viszont várható volt, hogy Alföldi a történetet másként olvassa, és fogja interpretálni. Így is történt. Az ő olvasatában a darab inkább a nemzetről szól, mint a múlt és a jelen szempontjából kiemelt helyzetbe hozott személyi konfliktusokról, bár ezt a mozzanatot az előadás nem eliminálhatja. És az, hogy a szegedi változat igazi főszereplője a nemzet, éppen a díszlet által jut kifejezésre. Nevezetesen a Dóm előtti tágas teret kitöltő óriási korona által, amely az előadás folyamán is játszik, de igazi funkcióját a zárójelenetben tölti be. Ekkor már egyértelműen nem a történelmi múltra utaló illusztrációja, hanem a jelenre utaló szereplője az előadásnak. Amikor akár az országot is jelképező színpadot belakó statisztéria a korona alá húzódik (szorul, menekül?), akkor ez a központi látványelem azzal, hogy egybezárja a tömeget, sajátos szimbolikus jelentést kap. Ebben a pillanatban az előadás azt a kérdést szegezi a néző mellének, pontosabban talán eszének: mi a teendő, mi a helyes? Vállalni az egybezárást, az elzárkózást, vagy kitörni a szűkös nemzeti keretek közül és integrálódni egy szélesebb közösségbe, mondjuk Európába? Hogy ez nem a műre erőltetett afféle rendezői okoskodás, eltúlzott aktualitás, azt mind a Szent István-i múlt, mind pedig napjaink országos dilemmája egyaránt alátámasztja. Annak tanulsága, hogy az előadás nem ragad le a múltban, illetve hogy a jelen számára sorsdöntő kérdést fogalmaz meg, melyre válaszolni nem akar, lévén hogy nem ez a dolga, de ugyanakkor összeköti a történelmet és a jelent, ami arra utal, hogy a kérdés: külön vagy másokkal együtt ősi magyar probléma, amit talán ideje lenne most már évszázadok múltán megoldani. Mivel magától kínálkozik az alkalom, nem tehetem meg, hogy hallgassak arról, ami évek során rögeszmémmé vált, de ami csak elvétve valósul meg. Hogy előadásról ne úgy beszéljünk, ahogy egy elolvasott regényről beszélünk. Miközben valakivel az előadás tartalmát szeretnénk ismertetni, élménybeszámolót tartunk, akkor ne feledkezzünk meg az előadás nonverbális összetevőiről, amelyek olykor többet mondanak el annál, ami szavakkal elmondható. Ezúttal a korona szerepbe hozása erre nyújtott alkalmat, mutatott követendő példát.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >