Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Balkáni fondorlatok
J. Garai Béla
„Mindegy, a kérdés legfelső pártokráciai szinten eldöntetett: Đilasnak mennie kell, így vagy úgy.” J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):
„Az ostromlók már felsorakoztak, a harci kürtöket megfújták, napok kérdése, hogy mikor kezdődik a Belgrád bevételét célzó hadművelet.
Még nem tudni, hogy az újvidéki haditervet alkalmazzák ott is, vagyis új koalíciót hoznak létre a városi tanácsban, és egyszerűen leváltják Dragan Đilas polgármestert, vagy előbb kényszerigazgatást vezetnek be, majd rendkívüli választásokat tartanak. Mindegy, a kérdés legfelső pártokráciai szinten eldöntetett: Đilasnak mennie kell, így vagy úgy. A haladó-szocialista duó elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy az eszközökben nem válogatva meghódítsa a fővárost, és kiszorítsa egyik utolsó fellegvárából a nagy riválist, a demokratákat.” (...)
„Miért izgat minket Dragan Đilas szinte már elintézettnek tekinthető leváltása? Hiszen korántsem az a karizmatikus politikus, akiért bárki is hadba indulna (nacionalista gyanús kijelentéseiről nem beszélve), pártjáról, a DS-ről pedig már azt sem tudni, hogy léteznek-e még egyáltalán. Annyira magukkal vannak elfoglalva, és annyira nem gyakorolják az ellenzék kormánybíráló szerepét, hogy szinte nem is hallani róluk. Ám Belgrád meghódolása a volt radikálisok fékevesztett hatalomvágya előtt azért aggasztó, mert előrevetít egy újabb veszélyt: a vajdasági kormány elleni hasonló manővert. Igor Mirovic, a haladók vajdasági vezetője – aki a kormányátalakítás során a regionális fejlesztési tárca vezetőjévé avanzsált – a hétvégén ismételten figyelmeztette a demokratákat: szerinte az lenne a normális és civilizált viselkedés, ha beleegyeznének az előrehozott választásokba, ahelyett, hogy gyáván „behúzódnak csigaházukba”. Merthogy Mirovićék szerint a vajdasági kormány is elvesztette a választók bizalmát, bár a kormányt alkotó pártok (a demokraták mellett a VMSZ és a ligások) tavaly még nagy többséggel megnyerték a választásokat. A haladók azonban olyan kivételes képességű politikusok, hogy belelátnak a vajdaságiak lelkébe, és így tudják, hogy a tömegek már csak bennük bíznak.”
„Nem lehet elvitatni a fekete-vörös koalíció bátor lépéseit, amit a koszovói probléma megoldása és az uniós felzárkózás érdekében tettek, kétségkívül többet értek el, mint elődjeik. Boris Tadić volt elnök például, a nacionalistáktól tartva, nem merte megtenni azt, hogy tárgyalóasztalhoz ül Hashim Thaci koszovói miniszterelnökkel, és hogy uniós közvetítéssel eljusson a brüsszeli megállapodásig. Ha megteszi, másnap talán fel is akasztják az első villanypóznára, amint azt egy politikai elemző írta. A történelem iróniája, hogy azoknak a pártoknak kellett hatalomra kerülniük, amelyek a legfelelősebbek a háborúért és a koszovói rémtettekért, hogy az európai értékek védelmezőinek adva ki magukat, megtegyék a szükséges lépéseket. A Vučić-Dačić kettős „bátorságáról” Brüsszelben is elismerően szólnak, ami érthető is, hiszen Belgrád végre elmozdult a holtpontról, a koszovói realitások tagadásától, s ez megkönnyíti Szerbia felzárkóztatását. Ám az, hogy a belpolitikai csatákban milyen módszereket alkalmaznak, a külföldet nem nagyon izgatja. Hadd füstölögjenek emiatt azok, akik élvezni kénytelenek e balkáni fondorlatokat.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >
A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete
A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >