2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Balkáni fondorlatok

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Balkáni fondorlatok
Dragan Đilas

„Mindegy, a kérdés legfelső pártokráciai szinten eldöntetett: Đilasnak mennie kell, így vagy úgy.” J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):

„Az ostromlók már felsorakoztak, a harci kürtöket megfújták, napok kérdése, hogy mikor kezdődik a Belgrád bevételét célzó hadművelet.

Még nem tudni, hogy az újvidéki haditervet alkalmazzák ott is, vagyis új koalíciót hoznak létre a városi tanácsban, és egyszerűen leváltják Dragan Đilas polgármestert, vagy előbb kényszerigazgatást vezetnek be, majd rendkívüli választásokat tartanak. Mindegy, a kérdés legfelső pártokráciai szinten eldöntetett: Đilasnak mennie kell, így vagy úgy. A haladó-szocialista duó elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy az eszközökben nem válogatva meghódítsa a fővárost, és kiszorítsa egyik utolsó fellegvárából a nagy riválist, a demokratákat.” (...)

„Miért izgat minket Dragan Đilas szinte már elintézettnek tekinthető leváltása? Hiszen korántsem az a karizmatikus politikus, akiért bárki is hadba indulna (nacionalista gyanús kijelentéseiről nem beszélve), pártjáról, a DS-ről pedig már azt sem tudni, hogy léteznek-e még egyáltalán. Annyira magukkal vannak elfoglalva, és annyira nem gyakorolják az ellenzék kormánybíráló szerepét, hogy szinte nem is hallani róluk. Ám Belgrád meghódolása a volt radikálisok fékevesztett hatalomvágya előtt azért aggasztó, mert előrevetít egy újabb veszélyt: a vajdasági kormány elleni hasonló manővert. Igor Mirovic, a haladók vajdasági vezetője – aki a kormányátalakítás során a regionális fejlesztési tárca vezetőjévé avanzsált – a hétvégén ismételten figyelmeztette a demokratákat: szerinte az lenne a normális és civilizált viselkedés, ha beleegyeznének az előrehozott választásokba, ahelyett, hogy gyáván „behúzódnak csigaházukba”. Merthogy Mirovićék szerint a vajdasági kormány is elvesztette a választók bizalmát, bár a kormányt alkotó pártok (a demokraták mellett a VMSZ és a ligások) tavaly még nagy többséggel megnyerték a választásokat. A haladók azonban olyan kivételes képességű politikusok, hogy belelátnak a vajdaságiak lelkébe, és így tudják, hogy a tömegek már csak bennük bíznak.”

„Nem lehet elvitatni a fekete-vörös koalíció bátor lépéseit, amit a koszovói probléma megoldása és az uniós felzárkózás érdekében tettek, kétségkívül többet értek el, mint elődjeik. Boris Tadić volt elnök például, a nacionalistáktól tartva, nem merte megtenni azt, hogy tárgyalóasztalhoz ül Hashim Thaci koszovói miniszterelnökkel, és hogy uniós közvetítéssel eljusson a brüsszeli megállapodásig. Ha megteszi, másnap talán fel is akasztják az első villanypóznára, amint azt egy politikai elemző írta. A történelem iróniája, hogy azoknak a pártoknak kellett hatalomra kerülniük, amelyek a legfelelősebbek a háborúért és a koszovói rémtettekért, hogy az európai értékek védelmezőinek adva ki magukat, megtegyék a szükséges lépéseket. A Vučić-Dačić kettős „bátorságáról” Brüsszelben is elismerően szólnak, ami érthető is, hiszen Belgrád végre elmozdult a holtpontról, a koszovói realitások tagadásától, s ez megkönnyíti Szerbia felzárkóztatását. Ám az, hogy a belpolitikai csatákban milyen módszereket alkalmaznak, a külföldet nem nagyon izgatja. Hadd füstölögjenek emiatt azok, akik élvezni kénytelenek e balkáni fondorlatokat.”

2013. szeptember 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább