2019. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Egykor és most

Gerold László
Gerold László
Egykor és most
(CaryM fotója)

„Többek között úgy teremteni értékeket, hogy közben elfogadjuk azt, ami itt bejövetelünk előtt volt, kulturális értékként teremtődött.“ Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

„Migráció a Duna térségében címmel többszörösen tanulságos kiállítást nyílt Újvidéken a Vajdasági Múzeumban. Bár a jól áttekinthető, szépen elrendezett prezentálás nagyon is konkrét múltbeli folyamatot idéz, a németek 18. századi betelepülését, de lévén hogy a lakótér tömeges elhagyása s új haza választása hosszú évszázadok óta állandó processzus, ez a kiállítás lényegében kortól, nemzettől függetlenül jelenségként (is) szemlélhető. Kivált itt és most a mi időnkben és a mi térségünkben, ahol évtizedek óta rendre egymás sarkába érnek a ki-, de inkább a betelepülések, ahogy ezt a társadalmi vagy egyéni szükség diktálja.“

A megélhetés, a jobb életkörülmények szüksége kényszerítette egykor a németséget arra, hogy amikor „Dél- és Közép-Németország túlnépesedett, szegénység és háborúk (…) nyomán éhség ütötte fel a fejét”, elinduljanak új hazát keresni. Ennek a történetét mutatja be ez a hét partnermúzeum nemzetközi projektumaként létrehozott kiállítás, amely a dunai svábok migrációjáról Ulm, Szatmárnémeti, Arad, Temesvár, Resicabánya és Pécs után Újvidéken is látható.“ (...)

„A svábok esetében ez nem vitás: németségüket. Ahogy a remek kiállítási katalógusból megtudjuk, ezen „új mezőgazdasági és kézműves technológiát” kell érteni. Olyan újításokat, melyekkel „hozzájárultak a termelés növeléséhez”, közelebbről: ez a „háromnyomásos gazdálkodás, a vetésforgós gazdálkodás és a földek trágyázása volt”, továbbá az „istállózó állattartást, a nyári takarmányozást és az istállótrágya felhasználását”, valamint a gaz eltávolítását, a „lovakkal húzatott vasekékkel történő” mélyszántást, s nem utolsósorban „olyan munkaigényes termények” termesztését, „mint például a szőlő és a dohány”. Minderről példásan a kiállítás tárgyi anyagi tanúskodik, a metszőkés, a hordócsap, a lopótök, a boroskancsó, a dohányvágó, a dohányfűzőtű, a mézeskalácsformák, a füles fazék. Azok a szerszámok, amelyek a németség akkor és azóta sem lankadó munkaszokását példázzák. Azt, ami által sikertöténetté vált ez a csöppet sem idillien indult honfoglalás, amellyel nemhogy sikerrel vették az eléjük tornyosult kezdeti akadályokat, de a falvakban, ahol éltek, idővel irigylésre méltó gazdagságot teremtettek. Ennek birtokában joggal állapíthatták meg, miszerint „jobb itt élni, mint Svábföldön”, de ennek a jobb életnek a föltételeit kizárólag maguk teremtették meg“ (...)

„Nem elég új hazát kapni, foglalni, új házat is tudni kell építeni. Ehhez pedig mindenekelőtt megfelelő mentalitás kell. Többek között úgy teremteni értékeket, hogy közben elfogadjuk azt, ami itt bejövetelünk előtt volt, kulturális értékként teremtődött. Tisztelni a másikat és a másságot, ami közösségteremtés és a közösségben élés alapfeltétele. Erre is szemléletesen tanulságos példát nyújtottak a kiállítás szervezői azzal, hogy példázva az összetartozást, közös tárló tartalmazza a magyar, német, szerb, bosnyák, horvát, román és bolgár menyegzői főkötőket, illetve az ortodox, a görög katolikus, a héber, az evangélikus, a református, a katolikus vallások kiadványait.

Sok minden másról is szép, követendő példát ad ez a kiállítás, akkor is, ha a svábokként ismert itteni németség történetének direkt formában csak az egyik, a szebb részét mutatja meg. A történet másik végét, azt, amikor 1946 után a dunai svábok ismét vándorlásra kényszerültek, immár nem önszántukból, hanem kényszerből hatalmi parancsra kisemmizetten („egy batyuval jöttek, egy batyuval menjenek”) oda vissza, ahonnan őseik három évszázaddal ezelőtt jöttek, ahogy mondani szoktuk, csak a sorok között lehet olvasni. Holott ez is megérne a hasonlóan tartalmas és nem kevésbé tanulságos kiállítást. Kivált most, amikor innen vándorolnak ezren és ezren németföldre vagy még messzebb.“

„Hátha lenne, aki itt és most okulna belőle.“

2013. szeptember 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elment a Pali

Ezúttal nem Kanadába a fiához, hanem egy sokkal távolibb útra. Az egykori szabadkai világcsavargó lassan, de >

Tovább

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább