2021. augusztus 4. Szerda
Ma Domonkos, Dominika, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egykor és most

Gerold László
Gerold László
Egykor és most
(CaryM fotója)

„Többek között úgy teremteni értékeket, hogy közben elfogadjuk azt, ami itt bejövetelünk előtt volt, kulturális értékként teremtődött.“ Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

„Migráció a Duna térségében címmel többszörösen tanulságos kiállítást nyílt Újvidéken a Vajdasági Múzeumban. Bár a jól áttekinthető, szépen elrendezett prezentálás nagyon is konkrét múltbeli folyamatot idéz, a németek 18. századi betelepülését, de lévén hogy a lakótér tömeges elhagyása s új haza választása hosszú évszázadok óta állandó processzus, ez a kiállítás lényegében kortól, nemzettől függetlenül jelenségként (is) szemlélhető. Kivált itt és most a mi időnkben és a mi térségünkben, ahol évtizedek óta rendre egymás sarkába érnek a ki-, de inkább a betelepülések, ahogy ezt a társadalmi vagy egyéni szükség diktálja.“

A megélhetés, a jobb életkörülmények szüksége kényszerítette egykor a németséget arra, hogy amikor „Dél- és Közép-Németország túlnépesedett, szegénység és háborúk (…) nyomán éhség ütötte fel a fejét”, elinduljanak új hazát keresni. Ennek a történetét mutatja be ez a hét partnermúzeum nemzetközi projektumaként létrehozott kiállítás, amely a dunai svábok migrációjáról Ulm, Szatmárnémeti, Arad, Temesvár, Resicabánya és Pécs után Újvidéken is látható.“ (...)

„A svábok esetében ez nem vitás: németségüket. Ahogy a remek kiállítási katalógusból megtudjuk, ezen „új mezőgazdasági és kézműves technológiát” kell érteni. Olyan újításokat, melyekkel „hozzájárultak a termelés növeléséhez”, közelebbről: ez a „háromnyomásos gazdálkodás, a vetésforgós gazdálkodás és a földek trágyázása volt”, továbbá az „istállózó állattartást, a nyári takarmányozást és az istállótrágya felhasználását”, valamint a gaz eltávolítását, a „lovakkal húzatott vasekékkel történő” mélyszántást, s nem utolsósorban „olyan munkaigényes termények” termesztését, „mint például a szőlő és a dohány”. Minderről példásan a kiállítás tárgyi anyagi tanúskodik, a metszőkés, a hordócsap, a lopótök, a boroskancsó, a dohányvágó, a dohányfűzőtű, a mézeskalácsformák, a füles fazék. Azok a szerszámok, amelyek a németség akkor és azóta sem lankadó munkaszokását példázzák. Azt, ami által sikertöténetté vált ez a csöppet sem idillien indult honfoglalás, amellyel nemhogy sikerrel vették az eléjük tornyosult kezdeti akadályokat, de a falvakban, ahol éltek, idővel irigylésre méltó gazdagságot teremtettek. Ennek birtokában joggal állapíthatták meg, miszerint „jobb itt élni, mint Svábföldön”, de ennek a jobb életnek a föltételeit kizárólag maguk teremtették meg“ (...)

„Nem elég új hazát kapni, foglalni, új házat is tudni kell építeni. Ehhez pedig mindenekelőtt megfelelő mentalitás kell. Többek között úgy teremteni értékeket, hogy közben elfogadjuk azt, ami itt bejövetelünk előtt volt, kulturális értékként teremtődött. Tisztelni a másikat és a másságot, ami közösségteremtés és a közösségben élés alapfeltétele. Erre is szemléletesen tanulságos példát nyújtottak a kiállítás szervezői azzal, hogy példázva az összetartozást, közös tárló tartalmazza a magyar, német, szerb, bosnyák, horvát, román és bolgár menyegzői főkötőket, illetve az ortodox, a görög katolikus, a héber, az evangélikus, a református, a katolikus vallások kiadványait.

Sok minden másról is szép, követendő példát ad ez a kiállítás, akkor is, ha a svábokként ismert itteni németség történetének direkt formában csak az egyik, a szebb részét mutatja meg. A történet másik végét, azt, amikor 1946 után a dunai svábok ismét vándorlásra kényszerültek, immár nem önszántukból, hanem kényszerből hatalmi parancsra kisemmizetten („egy batyuval jöttek, egy batyuval menjenek”) oda vissza, ahonnan őseik három évszázaddal ezelőtt jöttek, ahogy mondani szoktuk, csak a sorok között lehet olvasni. Holott ez is megérne a hasonlóan tartalmas és nem kevésbé tanulságos kiállítást. Kivált most, amikor innen vándorolnak ezren és ezren németföldre vagy még messzebb.“

„Hátha lenne, aki itt és most okulna belőle.“

2013. szeptember 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Tanyaszínház kálváriája

Hajnalnak és Pásztornak, ha csak egy pici önérzete/önbecsülete van, ilyen és ennyi blamázs, közfelháborodás után önként >

Tovább

Némi tisztázás, kurtán

Mivel nem érdemes tanácsokat osztogatnom – úgyse fogadná meg őket senki – , csak annyit mondok: >

Tovább

A páriák és az ellenzékiséget imitálók

A páriák időnként pótvizsgázhatnak, de ha nem felelnek meg a követelményeknek, akkor továbbra is szilencium vár >

Tovább

A kulturális háború halottai

A fasizmus pusztítása békésen, számottevő akadály és nehézség nélkül bontakozik ki – ezt neveztem huszonegy évvel >

Tovább

Magyar Nemzet kontra Hajnal Jenő

„Valóban, nem jut eszébe senkinek, hogy a vékony fadarabon gyorsan elfutó gyufa lángja éppen elég az >

Tovább

Elkártyázott tolerancia

Köztudott, hogy legnagyobbnak – és legmagyarabbnak – tartott költőnk, Petőfi Sándor származása szerint nem volt magyar. >

Tovább

Tartuffe és Orgon

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >

Tovább

Vajdasági írók vajdasági írókról

Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >

Tovább

Hajnal Jenő minden határt túllépett

Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >

Tovább

Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról

Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >

Tovább

A szívderítő buli részesei

És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >

Tovább

Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?

Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >

Tovább