Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Amióta földhözragadttá váltam a Napló miatt, csak ritkán tudok néhány napra elrugaszkodni a komor valóságtól.

A mostani hétvége azon­ban kivétel volt: Budapesten a Soros­ Alapítvány Kelet-Kelet találkozót szer­vezett, amelyen Jugoszlávia is szóba került. Természetesen nem „a halott­ról jót vagy semmit” értelemben.

Már a kelebia-tompai gyötrelmes határátkelés után felüdülés várt rám. Mert mit láttak szemeim? A kanyar­gós Tompa mentén az egyik ártatlan sarkon rikító betűk hirdették, hogy „Kafić”. Alatta meg azt, hogy „Jeftino piće”. Ezeknek a tőkésedő magyar­országiaknak, úgy tűnik, semmi sem drága. Hát szabad ezt kérem?! Ami­kor a mi legdemokratikusabb álla­munk, a szerb, meghozta a világ legliberálisabb nyelvhasználati törvé­nyét, akkor ők – talán mondani sem kell: aljas üzleti szándékból – idegen nyelven hirdetik a beszopnivalót. Csakhogy borsot törjenek szocialista honatyáink orra alá. Pedig a játék veszélyes, mert ahol szerbül lehet italt kérni, az csak Szerbia lehet. Erről jutott eszembe egy elutazásom előtt hallott szentencia arról, hogy a sorra születő SAO-k (szerb autonóm körzetek) között melyik lesz a követ­kező: SAO Paulo.

Budapest is szimbolikusan siratja Jugoszláviát: lezárták a Belgrád rakpartot a forgalom előtt. No, nem a neve, hanem a duzzadó Duna miatt.

A hullámokat kikerülve egy újság címoldalára lettem figyelmes. A világ egyik legkomolyabb gazdasági-politikai hetilapja az Itt nyugszik Jugoszlávia aláírással közöl szíven találó képet. Be­lelapozok, és ezt találom: „Két eszme vérzett él a balkáni vérfürdőben. Az egyik az a hiedelem, hogy Jugoszláviát ismét össze lehet rakni. A másik pedig az a remény, hogy az új Európában a közös érdekek elképzelhetetlenné teszik a háborút. A horvátok és (különö­sen) a szerbek bemutatták, hogy a beszámíthatatlan viselkedés még min­dig háborút okozhat Európában – és kevés olyan kívülálló van, aki ezt meg­akadályozhatja.”

Erről a beszámíthatatlan viselke­désről volt szó a már említett tanácskozáson. Kis János, a Szabad Demok­raták Szövetségének elnöke, a Jugo­szláviára vonatkozó vita elnöklője beve­zetőjében egy viccet mondott el:

– Mit csinál az optimista Köningsbergben (Kalinyingrádban)?
– Lengyelül tanul.
– Mit csinál a pesszimista?
– Litvánul tanul.
– És mit csinál a realista?
– Kalasnyikovot vásárol.

Hát ennek az ellenkezőjét kellett volna bebizonyítania a budapesti tanácskozásnak, amelyen rangos kelet­-európai szabadelvű gondolkodók mel­lett jugoszlávok is képviseltették magu­kat. A kezdet parázs vitával kecsegte­tett. A belgrádi Nikolić azt mondta, hogy Jugoszláviában nincsenek jó vagy rossz fiúk. A ljubljanai Mastnak erre csodálkozását fejezte ki, hogy mi­ért beszél belgrádi kollégája egy nem létező országról. Egy nappal korábban a szintén ljubljanai Močnik furcsának tartotta, hogy Jugoszláviát a délszláv népek országának nevezik, amikor a harmadik legtömegesebb népcsoportulás az albán. A zágrábi Puhovski megállapítása volt a legtalálóbb: manapság Jugoszláviában senki sem akarja Jugoszláviát, de mindenkinek szüksége van rá. Másik találó okfejté­sének lényege: soha sehol nem emel­ték ilyen magas rangra a nemzeti szu­verenitást, mint a kelet-európai volt szocialista államokban. A szuverenitás előbbre való, mint a jólét. A gyökérevők klubja egyre több tagot szárnál.

Megyek a Magyar Televízióba. Inter­jút készítenek velem. Mit jelent vajda­sági magyarként tudósítani a jugoszlá­viai eseményekről? A választ tudom is: gyötrelmet. De ezt nem szabad beval­lani.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Fizessük ki a busz árát!

Ha az utasok kitekintenek a robogó ingyen buszoktól megtekinthetik a sárguló kukoricásokat. A napfarforgófejek kétségbeesett integetnek >

Más pénzéből adakoznak

A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >

Aranyélet

Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >

Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon

Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >

Változott a szél iránya?

Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >

Szó sem volt „komoly küzdelemről”

Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >

VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!

Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >

Másodjára sem sikerült

Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >

Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?

Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >

Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő

Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >

Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak

Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >

A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja

A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |