2020. március 28. szombat
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Nyugodjék békében

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Nyugodjék békében

Amióta földhözragadttá váltam a Napló miatt, csak ritkán tudok néhány napra elrugaszkodni a komor valóságtól.

A mostani hétvége azon­ban kivétel volt: Budapesten a Soros­ Alapítvány Kelet-Kelet találkozót szer­vezett, amelyen Jugoszlávia is szóba került. Természetesen nem „a halott­ról jót vagy semmit” értelemben.

Már a kelebia-tompai gyötrelmes határátkelés után felüdülés várt rám. Mert mit láttak szemeim? A kanyar­gós Tompa mentén az egyik ártatlan sarkon rikító betűk hirdették, hogy „Kafić”. Alatta meg azt, hogy „Jeftino piće”. Ezeknek a tőkésedő magyar­országiaknak, úgy tűnik, semmi sem drága. Hát szabad ezt kérem?! Ami­kor a mi legdemokratikusabb álla­munk, a szerb, meghozta a világ legliberálisabb nyelvhasználati törvé­nyét, akkor ők – talán mondani sem kell: aljas üzleti szándékból – idegen nyelven hirdetik a beszopnivalót. Csakhogy borsot törjenek szocialista honatyáink orra alá. Pedig a játék veszélyes, mert ahol szerbül lehet italt kérni, az csak Szerbia lehet. Erről jutott eszembe egy elutazásom előtt hallott szentencia arról, hogy a sorra születő SAO-k (szerb autonóm körzetek) között melyik lesz a követ­kező: SAO Paulo.

Budapest is szimbolikusan siratja Jugoszláviát: lezárták a Belgrád rakpartot a forgalom előtt. No, nem a neve, hanem a duzzadó Duna miatt.

A hullámokat kikerülve egy újság címoldalára lettem figyelmes. A világ egyik legkomolyabb gazdasági-politikai hetilapja az Itt nyugszik Jugoszlávia aláírással közöl szíven találó képet. Be­lelapozok, és ezt találom: „Két eszme vérzett él a balkáni vérfürdőben. Az egyik az a hiedelem, hogy Jugoszláviát ismét össze lehet rakni. A másik pedig az a remény, hogy az új Európában a közös érdekek elképzelhetetlenné teszik a háborút. A horvátok és (különö­sen) a szerbek bemutatták, hogy a beszámíthatatlan viselkedés még min­dig háborút okozhat Európában – és kevés olyan kívülálló van, aki ezt meg­akadályozhatja.”

Erről a beszámíthatatlan viselke­désről volt szó a már említett tanácskozáson. Kis János, a Szabad Demok­raták Szövetségének elnöke, a Jugo­szláviára vonatkozó vita elnöklője beve­zetőjében egy viccet mondott el:

– Mit csinál az optimista Köningsbergben (Kalinyingrádban)?
– Lengyelül tanul.
– Mit csinál a pesszimista?
– Litvánul tanul.
– És mit csinál a realista?
– Kalasnyikovot vásárol.

Hát ennek az ellenkezőjét kellett volna bebizonyítania a budapesti tanácskozásnak, amelyen rangos kelet­-európai szabadelvű gondolkodók mel­lett jugoszlávok is képviseltették magu­kat. A kezdet parázs vitával kecsegte­tett. A belgrádi Nikolić azt mondta, hogy Jugoszláviában nincsenek jó vagy rossz fiúk. A ljubljanai Mastnak erre csodálkozását fejezte ki, hogy mi­ért beszél belgrádi kollégája egy nem létező országról. Egy nappal korábban a szintén ljubljanai Močnik furcsának tartotta, hogy Jugoszláviát a délszláv népek országának nevezik, amikor a harmadik legtömegesebb népcsoportulás az albán. A zágrábi Puhovski megállapítása volt a legtalálóbb: manapság Jugoszláviában senki sem akarja Jugoszláviát, de mindenkinek szüksége van rá. Másik találó okfejté­sének lényege: soha sehol nem emel­ték ilyen magas rangra a nemzeti szu­verenitást, mint a kelet-európai volt szocialista államokban. A szuverenitás előbbre való, mint a jólét. A gyökérevők klubja egyre több tagot szárnál.

Megyek a Magyar Televízióba. Inter­jút készítenek velem. Mit jelent vajda­sági magyarként tudósítani a jugoszlá­viai eseményekről? A választ tudom is: gyötrelmet. De ezt nem szabad beval­lani.

1991. augusztus 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. augusztus 26. 23:38:44

Gábor,

Te tudsz írni, írjál! Én majd olvasok...

Üdv.Feri

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább

KoronaNapló

Március 21. Szerbiában és Magyarországon is már száz felett van a koronavírussal megfertőzöttek száma, az első halálos >

Tovább