2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Nyugodjék békében

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Nyugodjék békében

Amióta földhözragadttá váltam a Napló miatt, csak ritkán tudok néhány napra elrugaszkodni a komor valóságtól.

A mostani hétvége azon­ban kivétel volt: Budapesten a Soros­ Alapítvány Kelet-Kelet találkozót szer­vezett, amelyen Jugoszlávia is szóba került. Természetesen nem „a halott­ról jót vagy semmit” értelemben.

Már a kelebia-tompai gyötrelmes határátkelés után felüdülés várt rám. Mert mit láttak szemeim? A kanyar­gós Tompa mentén az egyik ártatlan sarkon rikító betűk hirdették, hogy „Kafić”. Alatta meg azt, hogy „Jeftino piće”. Ezeknek a tőkésedő magyar­országiaknak, úgy tűnik, semmi sem drága. Hát szabad ezt kérem?! Ami­kor a mi legdemokratikusabb álla­munk, a szerb, meghozta a világ legliberálisabb nyelvhasználati törvé­nyét, akkor ők – talán mondani sem kell: aljas üzleti szándékból – idegen nyelven hirdetik a beszopnivalót. Csakhogy borsot törjenek szocialista honatyáink orra alá. Pedig a játék veszélyes, mert ahol szerbül lehet italt kérni, az csak Szerbia lehet. Erről jutott eszembe egy elutazásom előtt hallott szentencia arról, hogy a sorra születő SAO-k (szerb autonóm körzetek) között melyik lesz a követ­kező: SAO Paulo.

Budapest is szimbolikusan siratja Jugoszláviát: lezárták a Belgrád rakpartot a forgalom előtt. No, nem a neve, hanem a duzzadó Duna miatt.

A hullámokat kikerülve egy újság címoldalára lettem figyelmes. A világ egyik legkomolyabb gazdasági-politikai hetilapja az Itt nyugszik Jugoszlávia aláírással közöl szíven találó képet. Be­lelapozok, és ezt találom: „Két eszme vérzett él a balkáni vérfürdőben. Az egyik az a hiedelem, hogy Jugoszláviát ismét össze lehet rakni. A másik pedig az a remény, hogy az új Európában a közös érdekek elképzelhetetlenné teszik a háborút. A horvátok és (különö­sen) a szerbek bemutatták, hogy a beszámíthatatlan viselkedés még min­dig háborút okozhat Európában – és kevés olyan kívülálló van, aki ezt meg­akadályozhatja.”

Erről a beszámíthatatlan viselke­désről volt szó a már említett tanácskozáson. Kis János, a Szabad Demok­raták Szövetségének elnöke, a Jugo­szláviára vonatkozó vita elnöklője beve­zetőjében egy viccet mondott el:

– Mit csinál az optimista Köningsbergben (Kalinyingrádban)?
– Lengyelül tanul.
– Mit csinál a pesszimista?
– Litvánul tanul.
– És mit csinál a realista?
– Kalasnyikovot vásárol.

Hát ennek az ellenkezőjét kellett volna bebizonyítania a budapesti tanácskozásnak, amelyen rangos kelet­-európai szabadelvű gondolkodók mel­lett jugoszlávok is képviseltették magu­kat. A kezdet parázs vitával kecsegte­tett. A belgrádi Nikolić azt mondta, hogy Jugoszláviában nincsenek jó vagy rossz fiúk. A ljubljanai Mastnak erre csodálkozását fejezte ki, hogy mi­ért beszél belgrádi kollégája egy nem létező országról. Egy nappal korábban a szintén ljubljanai Močnik furcsának tartotta, hogy Jugoszláviát a délszláv népek országának nevezik, amikor a harmadik legtömegesebb népcsoportulás az albán. A zágrábi Puhovski megállapítása volt a legtalálóbb: manapság Jugoszláviában senki sem akarja Jugoszláviát, de mindenkinek szüksége van rá. Másik találó okfejté­sének lényege: soha sehol nem emel­ték ilyen magas rangra a nemzeti szu­verenitást, mint a kelet-európai volt szocialista államokban. A szuverenitás előbbre való, mint a jólét. A gyökérevők klubja egyre több tagot szárnál.

Megyek a Magyar Televízióba. Inter­jút készítenek velem. Mit jelent vajda­sági magyarként tudósítani a jugoszlá­viai eseményekről? A választ tudom is: gyötrelmet. De ezt nem szabad beval­lani.

1991. augusztus 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. augusztus 26. 23:38:44

Gábor,

Te tudsz írni, írjál! Én majd olvasok...

Üdv.Feri

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább