Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Nyugodjék békében
Bódis Gábor
Amióta földhözragadttá váltam a Napló miatt, csak ritkán tudok néhány napra elrugaszkodni a komor valóságtól.
A mostani hétvége azonban kivétel volt: Budapesten a Soros Alapítvány Kelet-Kelet találkozót szervezett, amelyen Jugoszlávia is szóba került. Természetesen nem „a halottról jót vagy semmit” értelemben.
Már a kelebia-tompai gyötrelmes határátkelés után felüdülés várt rám. Mert mit láttak szemeim? A kanyargós Tompa mentén az egyik ártatlan sarkon rikító betűk hirdették, hogy „Kafić”. Alatta meg azt, hogy „Jeftino piće”. Ezeknek a tőkésedő magyarországiaknak, úgy tűnik, semmi sem drága. Hát szabad ezt kérem?! Amikor a mi legdemokratikusabb államunk, a szerb, meghozta a világ legliberálisabb nyelvhasználati törvényét, akkor ők – talán mondani sem kell: aljas üzleti szándékból – idegen nyelven hirdetik a beszopnivalót. Csakhogy borsot törjenek szocialista honatyáink orra alá. Pedig a játék veszélyes, mert ahol szerbül lehet italt kérni, az csak Szerbia lehet. Erről jutott eszembe egy elutazásom előtt hallott szentencia arról, hogy a sorra születő SAO-k (szerb autonóm körzetek) között melyik lesz a következő: SAO Paulo.
Budapest is szimbolikusan siratja Jugoszláviát: lezárták a Belgrád rakpartot a forgalom előtt. No, nem a neve, hanem a duzzadó Duna miatt.
A hullámokat kikerülve egy újság címoldalára lettem figyelmes. A világ egyik legkomolyabb gazdasági-politikai hetilapja az Itt nyugszik Jugoszlávia aláírással közöl szíven találó képet. Belelapozok, és ezt találom: „Két eszme vérzett él a balkáni vérfürdőben. Az egyik az a hiedelem, hogy Jugoszláviát ismét össze lehet rakni. A másik pedig az a remény, hogy az új Európában a közös érdekek elképzelhetetlenné teszik a háborút. A horvátok és (különösen) a szerbek bemutatták, hogy a beszámíthatatlan viselkedés még mindig háborút okozhat Európában – és kevés olyan kívülálló van, aki ezt megakadályozhatja.”
Erről a beszámíthatatlan viselkedésről volt szó a már említett tanácskozáson. Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke, a Jugoszláviára vonatkozó vita elnöklője bevezetőjében egy viccet mondott el:
– Mit csinál az optimista Köningsbergben (Kalinyingrádban)?
– Lengyelül tanul.
– Mit csinál a pesszimista?
– Litvánul tanul.
– És mit csinál a realista?
– Kalasnyikovot vásárol.
Hát ennek az ellenkezőjét kellett volna bebizonyítania a budapesti tanácskozásnak, amelyen rangos kelet-európai szabadelvű gondolkodók mellett jugoszlávok is képviseltették magukat. A kezdet parázs vitával kecsegtetett. A belgrádi Nikolić azt mondta, hogy Jugoszláviában nincsenek jó vagy rossz fiúk. A ljubljanai Mastnak erre csodálkozását fejezte ki, hogy miért beszél belgrádi kollégája egy nem létező országról. Egy nappal korábban a szintén ljubljanai Močnik furcsának tartotta, hogy Jugoszláviát a délszláv népek országának nevezik, amikor a harmadik legtömegesebb népcsoportulás az albán. A zágrábi Puhovski megállapítása volt a legtalálóbb: manapság Jugoszláviában senki sem akarja Jugoszláviát, de mindenkinek szüksége van rá. Másik találó okfejtésének lényege: soha sehol nem emelték ilyen magas rangra a nemzeti szuverenitást, mint a kelet-európai volt szocialista államokban. A szuverenitás előbbre való, mint a jólét. A gyökérevők klubja egyre több tagot szárnál.
Megyek a Magyar Televízióba. Interjút készítenek velem. Mit jelent vajdasági magyarként tudósítani a jugoszláviai eseményekről? A választ tudom is: gyötrelmet. De ezt nem szabad bevallani.
Kommentek
Gábor,
Te tudsz írni, írjál! Én majd olvasok...
Üdv.Feri
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >