Ma Ivett, Frida, Judit névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Postai történetek
Szerbhorváth György
Ha én lennék a postás HTM szülőfalumban, hát biztos megbuherálnám a magyarországi választásokat, bár arra az ellenzék ön-tökön-szúrása miatt aligha lesz szükség. Szerbhorváth György blogja (Paraméter):
Orbán levelezése nem érdekel, annál inkább a magyar választási irodáé, átfutom a pároldalas levelet az előzetes regisztrációról. Azt hiszem, nagy szerencse, hogy a határon túli magyarok körében is nagy a funkcionális analfabetizmus, úgyhogy ember legyen a talpán, aki a nyomtatványt hibátlanul kitölti (figyelem, egy betű vagy szám eltévesztése is végzetes!), visszaküldi és a többi. Szóval, nem kell annyira izgulni, emberek.
De pár dolog szöget ütött a fejemben. Hogy ezek nem ajánlott küldemények (Szerbiában, ugyebár, nem kell attól tartani, hogy a hatóságok összeírják az új magyar állampolgárokat – hahaha, minek is, tudnak mindenkiről mindent, alig várják, hogy a magyar passzussal minden magyar elhúzza a csíkot, nincs ennél erkölcsösebb és tisztább etnikai tisztogatás), vagyis a postás azt tehet a levelekkel, amit akar (jó néhány film kedves témája ez). Nálunk postaláda sincs, p.o. Másutt megeszi a kutya. Arrébb elteszi a szomszéd, és nem adja át a mezsgyevita miatt. Vagy mert csak kíváncsi mások titkaira. Esetleg szerelmes. Vagy épp a postás ad át minden másodikat, mert utálja a magyarokat. Vagy azért, mert szereti, de az igaziakat, és megpróbálja ő maga kitölteni. Hisz a polgárok adatának javát tudja. Nem ragozom a többi verziót, aki élt a szocializmusban, és él e vadkapitalizmusban, tudja, hogy a posta milyen megbízhatatlan, a szomszéd meg milyen kíváncsi, és hogy minden ilyen „szuperbiztos” rendszert kijátszik a határon túli magyar, lett légyen „román”, „szerb”, „ukrán” vagy „szlovák”, mert olyan ez, mint a csempészés vagy a pénzváltás: ha nem élsz velük, meghalsz.
De a lényeg mégsem ez. Hanem hogy elvileg minden szavazás egyéni és titkos. Ami azt jelenti, hogy ÉN megyek el szavazni, és csak ÉN látom, kire adtam le a szavazatomat. Itt viszont háztartásokba érkeznek a borítékok, külön-külön, az igaz. De hát a család már csak úgy működik, hogy abban is leginkább van egy véleményvezér, aki megmondja, kire szavaz a család. A szavazófülkében persze el lehet rontani, akár másra is lehet voksunkat adni, aztán kinn azt mondani, igen, papa (mama), arra szavaztam, akire mondta. De most majd összeülnek az ebédlőasztalnál. Eleve előnyben lesz az, aki tud olvasni, írni és értelmezni (és lát). Itt aztán nem lesz egyéni mérlegelés – vagy kíváncsi lennék egy olyan esetre, hogy a családtagok hevesen vitatkoznak, aztán egyikük Ferire, másikuk Gordira, a harmadik Vikire, a negyedik Gabeszra szavaz, és utána a levesestál mégsem a másik fején landol. És lehet erre legyinteni, hogy a családokon belül úgyis nagy az összetartás, az együttgondolkodás, lám, a’ Amerikában is úgy van, hogy az alapján lehet leginkább megjósolni, kire szavazol, demcsire vagy repcsire, hogy öregapád kire nyomta, de ez azért errefelé mégiscsak bonyolultabb. Nagy a látencia, ahogy a szaknyelv mondja. Nos, e határon túli családokban nem lesz semmiféle látencia. Arról nem is szólva, hogy a magatehetetlen nagymamának esélye sem lesz véleményt nyilvánítania, majd kitölti helyette már az előzetes regisztrációt is az, aki először jut a borítékhoz, az ex-komcsi apuka, a neonáci vagy a punk unoka. Aláírást hamisítani meg már másodikban megtanul a magyar. És kötve hiszem, az OVB majd mindegyiket szkenneli és ellenőrzi. (Tisztelettel jelzem az OVB felé, hogy a szóban forgó példányokat visszatettem a helyükre.)
Bemegyek szerbiai szülőfalucskám postájába, a sor nem nagy, de a községházáról érkeznek a hivatalnokok, ők rögvest beelőznek és kiszolgálják őket. Természetesen az egykor abszolút magyar falu postáján még egykoron sem nagyon dolgozott magyar, ma meg pláne nem – igaz, megöregedtek, ősz hajjal stempliznek a magyarul olykor s kissé tudó, de pont nem beszélő urak. Hol van már a postáskisasszonyok ideje, amikor az ember direkt azért írt levelet, hogy feladhassa a postán és pillantást vethessen plátói szívszerelmére?
Van időm hát nézgelődni, a kiragasztott hirdetményeket silabizálom, a hivatalosak mindegyike csak szerb nyelven és tyirilicával, azaz cirill betűkkel íródott, hiába, ez a híres multikulti Vajdaság, az EU-ba igyekvő Szerbia, ahol a szlovák nyelvtörvényre nem lesz szükség. Az egyiken arról tájékoztat bennünket az állami posta, hogy az állami közlönyben megjelent ukáz értelmében, mégpedig augusztus 31-ig, minden belföldre küldendő postai küldemény után (kivéve a sajtót) 10 dinárt (cirka 25 forintot, 8 eurócentet) kell fizetnie az amúgy is szegény szerbiai halandónak a belgrádi Szent Száva székesegyház (szerbül hram) építésére. Amit már úgy 80 éve építenek, és akkor lesz kész, amikor a jeruzsálemi Szent Sír temploma, amihez 800 éve újra és újra hozzáépítenek. Lévén magam felekezeten kívüli, ezen felháborodom, mi a lópikula közöm van nekem a pravoszláv egyház építményeihez, finanszírozzák azt a hívei, amúgy is, a szerb állam folyton hozzátesz, még a komcsik idején sem állt teljesen le az építkezés. Nem diszkriminatív ez? Nem adhatná a katolikus a 10 dinárját a saját egyházának? A hitetlen gyaur meg iskolának, kórháznak, civil szervezetnek? Hát hol vannak azok a nagy szerbek, morfondírozok, a maffiózók, a politikusok, akik folyton csókolgatják vagy vetik a keresztet? Miért már megint a levelezőket büntetik? És meg is kérdezem a hivatalnokot, hogy akkor ezt most be kell fizetni?
Á, legyint, dehogy.
Adok neki hét dinár borravalót.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vírus politikai fegyver lett
„Azok az értelmiségiek, akik csak titokban cinkoskodtak a diktatúrával, főleg azzal, hogy bölcsen hallgattak a színe >
Levél a Klubrádiónak
Az ATV vezetőinek joguk van megváltoztatni politikai nézeteiket, elkötelezettségüket, szövetségeseiket. Ez csak rájuk tartozik. De együttműködni >
„Búcsú előtt”
Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek >
A gyomorforgató antikommunizmus
Milyen nemzet az, amelynek csak egy disszidense akad, kérdezte, majd előrelátóan – 1971-ben történt az eset >
Az elit játszmája
Késve kapom kézbe a Magyar Hangot, a postás csak ma kézbesítette, átböngészem és egy nagyon fontos >
A vírus leple alatt a nagytőke készül a háborúra
A médiában folyik a gyalázkodás, a közéletben egyre hangosabbak az Új Messiások, akik arra esküsznek, hogy >
A vírus leple alatt a nagytőke készül a háborúra
A médiában folyik a gyalázkodás, a közéletben egyre hangosabbak az Új Messiások, akik arra esküsznek, hogy >
Hága követeli, Vučić nem adja a radikálisokat...
Egyértelmű üzenet ez Vučićnak, aki nem csak, hogy Szerbia nemzetközi kötelezettségeit nem teljesíti, de még a >
A napló mint önvizsgálat
Mindez természetesen nem tévesztendő össze a hatalmi visszaéléseket bíráló belpolitikai kommentátorokkal, akik kommentárokat írnak és nem >
Tömegsírkultúra
Jasenovacról a legmeghatóbb mondatot Slobodan Šnajder Rézkorszak című regényében olvastam. ”Jasenovac”, mondja a regény egyik szereplője >
Nekünk már csak mementót kell mondanunk és elkészíteni a leltárt?
A Vajdaság 35 véletlenszerűen kiválasztott településen a megkérdezetteknek csak 12,6 százaléka véli úgy, hogy jó irányba, >
A hagyomány nem vidéki múzeum
Most éppen azzal a kérdéssel vívódom, hogy miben nyilvánul meg a régiek kultusza, amelytől nem szabadulhatok. >