2021. június 14. hétfő
Ma Vazul, Elizeus, Herta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Obama és Szíria: kinek a háborúja?

Obama és Szíria: kinek a háborúja?
(Burgi687 illusztrációja)

„A tartuszi orosz katonai támaszpont júniusi kiürítése „belenyugvó” gesztusnak is tekinthető.” Gugán Dániel elemzéséből (hvg.hu):

„A 2011 áprilisa óta tartó szíriai felkelés az “Arab Tavasz” eseményeinek legvéresebb és legtovább húzódó konfliktusa. A polgárháború kitörése óta közel százezer halott és több millió menekült terheli a konfliktus számláját, az áldozatok pedig többségében civilek. A líbiai konfliktus lezárásához hasonló gyors befejezést az áldozatok magas számának ellenére sem tudott eddig a nemzetközi közösség megvalósítani, és ennek több oka is van. A legfőbb ok Barack Obama húzódozása attól, hogy Amerikát egy újabb katonai konfliktusba keverje a Közel-Keleten. Ennek hátterében egyrészt az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazásának hiánya, másrészt az iraki kudarc nagyon is közeli emléke áll. A BT-felhatalmazás hiánya főként a Szíria közeli szövetségesének tekinthető Oroszország (és a vele “együttérző” Kína) kategorikus ellenállásának köszönhető, míg az iraki kudarc fájóan emlékezteti az amerikai vezetést arra, hogy konkrét bizonyítékok hiányában, illetve ENSZ-jóváhagyás nélkül háborút indítani egy mégannyira renitens állam ellen is kockázatos lépés. Egy harmadik nagyon súlyos indok a beavatkozás ellen pedig az, hogy a jelenlegi szíriai ellenzék hatalomra kerülve egyáltalán nem biztos, hogy Amerika-barát külpolitikába kezdene, ez pedig komolyan veszélyeztethetné Washignton térségbeli érdekeit. Ez már csak azért is valószínű, mert (az egyébként erősen fragmentált) szíriai ellenzéki erők között szép számmal akadnak iszlamista/dzsihádista milíciák, melyek egyértelműen kapcsolatba hozhatóak az al-Kaida terrorhálózattal, vagy akár annak helyi csoportjainak is tekinthetők. Így könnyen előfordulhat az a nem kevésbé ironikus szituáció, hogy az Egyesült Államok beavatkozása közvetlenül segíti az al-Kaida térségbeli harci erőfeszítéseit, ez pedig az amerikai közönségnek nehezen eladható politikai lépéssé teszi a beavatkozást.” (…)

„Hogy mindezek ellenére most mégis közel került egy korlátozott katonai akció lehetősége, annak több árulkodó jelét is kiolvashatjuk a közelmúlt eseményeiből. Az első figyelmeztető jel a tartuszi orosz katonai támaszpont júniusi kiürítése volt, aminek a jelentőségét Moszkvából kissebíteni igyekeznek, de mivel ez az egyetlen támaszpont a Földközi-tengeren, amin keresztül Oroszország közvetlen katonai jelenléte biztosított a térségben, ennek önkéntes kiürítése akár egy amerikai katonai beavatkozásba „belenyugvó” gesztusnak is tekinthető. Több jel utal arra is, hogy a „Genova II” békekonferencia-tervezet, melynek célja a harcoló felek egy asztalhoz ültetése lett volna, többszöri halasztás után végleg feledésbe merült a felek kibékíthetetlen ellentétei miatt. A legutóbbi események pedig - Obama összehívta az USA nemzetbiztonsági tanácsát, négy amerikai romboló pedig már meg is közelítette a szíriai partokat - kézzelfogható közelségbe hozták a beavatkozást. Mindezzel együtt még mindig nem vehetjük biztosra a támadás közeljövőbeni megindítását, de ha erre mégis sor kerül, az valószínűleg egy a líbiaihoz hasonló „gyors és fájdalommentes” akcióként képzelhető el, melynek során rombolókról indított Tomahawk rakétákkal tehetik részlegesen harcképtelenné  Bassár el-Aszad hadseregét, ezzel jelentős előnyhöz juttatva a felkelőket.” (…)

„Az Obama elnök előtt álló nehéz döntést viszont kevésbé határozzák meg ezek a lokális erővonalak, és amíg Irán befolyásának visszaszorítása akár közvetlen célja is lehet az Egyesült Államok vezetésének, addig az orosz „passzív ellenszenv” sem igazán tántoríthatná el a beavatkozástól. A döntést az teszi igazán nehézzé, hogy Szíria sorsa egy esetleges lázadó-győzelem után is erősen kérdéses marad. Legjobb esetben születhet egy mérsékelt szunnita vezetésű, nyugat-barát Szíria, de erre minimális az esély - már csak az eddigi nyugati benemavatkozás imázsromboló hatása miatt is. Legrosszabb esetben létrejöhet egy Szomália-szerű bukott állam iszlamista milíciák által szétszabdalva, és erre sajnos már a komolyabb esély is megvan. A kettő közötti, de az optimálistól szintén távoleső forgatókönyv lehet Szíria több államra szakadása, egy Libanonhoz hasonló alavita miniállamra - Asszad vezetésével - a tengerparti régióban, és egy lázadók-vezette szunnita „belső-Szíriára”. Ehhez harmadikként még akár a kurdok lakta területek elszakadása is társulhat, de ezt valószínűleg a rossz precedens miatt a környező kurdok lakta államok (főként Törökország) megakadályoznák.”

2013. augusztus 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szijjártó: „A szerbek jól teljesítenek”

A magyar külügyminiszter – úgy látszik –  nem ismeri az országon belüli folyamatokat, de az Európai >

Tovább

Eörsi-nosztalgia

Nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, de négy év után kiszabadult, és soha többé nem tudott megbékélni a háborogva >

Tovább

Véget vetni a megfélemlítésnek!

Talán már mondani sem kell, sem Pásztor, de (a radikálisból lett haladó) Igor Mirović a mai >

Tovább

„Maradj mindig idegen!”

„A tisztes regény- és tárcagyáros nénik, a silány novellisták és fűzfapoéták, a grafomán puhányok - szögezte >

Tovább

Ki lesz a győztes – a VMSZ vagy az SZHP?

Kétlem, hogy bárkinek is (beleértve a lovas Pásztort is) van áttekintése arról, hogy milyen a helyi >

Tovább

A posztszocialista államokban, a több évtizedes elzártság kultúrája túlélte a vasfüggönyt

Csakhogy a folyamatot ez nem állítja le. Az idegenelleneséget hirdető kormányközeli médiumok a hírműsorukban hirdetik a >

Tovább

Az udvari cselszövések egyre zavarosabbak

Zágrábban győztek a baloldali zöldek, Rijekában a szocialisták, de csak a zöldekkel való koalícióban, Splitben pedig >

Tovább

Lovas esete Zemannal

Mindezek alapján talán érthetőbb, hogy a – többek szerint vitatott – irodalmi és politikai ambícióiról is >

Tovább

Kiszorítósdi

Június 13-án eldől, hogy „Bácskossuthfalva 86 százalékban magyar lakossága”, „kiengedi-e a kezei közül a magyar önkormányzatot”, >

Tovább

Elfogynak a magyar jogászok (is)!

A junior I. Pásztor, aki – a pozíciójánál fogva – eddig is tehetett volna a magyar >

Tovább

Play Sinkó

A demokrácia válsága, posztfasizmus, autokrácia, diktatúra… Egyre gyakrabban találkozom ezekkel a fogalmakkal. Lehetséges-e, hogy ez csak >

Tovább

Handke és a Balkán

2014-ban Handke a Nobel-díj megszüntetését javasolta, mert az téves irodalmi kánont teremt. Az, hogy ő lett >

Tovább