Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A gyilkossági merénylet folyamatban
Az Újvidéki Színház „esete“
Bódis Gábor
„Saját „törzsfőnököt” kaptak, aki ha akarja nagyon hatékonyan el tudja fojtani a kisebbségi véleményt és működést az adott etnikai kisebbségen belül.” Teofil Pančić jegyzetéből (Vreme):
A tekintélyes Újvidéki Színház a szerb és a magyar álhazafiak célpontjává vált – írja a neves publicista a Vreme legújabb számában megjelent írásában. Pančić bevezetőjében részletes kitér az Újvidéki Színház másfél évtizedes sikereire, amelyekkel Szerbia egyik legrangosabb társulatává vált, majd vázolja az igazgatói posztra kiírt pályázat bonyodalmait: az eddigi igazgatónőt Gyarmati Katát, formális okok miatt zárták ki (magyarországi diplomáját még nem nosztrifikálta!). A javaslattevő (Magyar Nemzeti Tanács) jelöltjéről, Vencel Valentin, jelenleg egri színészről pedig azt írja, hogy akkor játszott ebben a társulatban, amikor az még távolról sem volt ennyire sikeres és aki a színház „elnépiesedését” (ponarodnačenje) helyezte programjában kilátásba.
Ezt követően a szerző megállapítja, hogy az ÚSZ alapítója ugyan az Újvidék városa, de a tényleges káderezés feletti hatalma az MNT-nek van és Vencel a Tanács jelöltje.
A Dunától és a Szávától délre élő embereknek sejtelmük sincs arról, mit is kell tudni a nemzeti tanácsokról – állapítja meg Pančić, majd magyarázattal is szolgál: egy végsőkig gyanús multikulturális doktrína erőszakos behatolásáról van szó, ami szétveri Vajdaság társadalmi szövetét. Azaz a társadalmat néhány etnikai gettóra szűkíti és ezek párhuzamos kozmoszokban léteznek, egymással soha nem érintkezve. A kisebbségieknek, legalábbis az önfejűebbeknek itt jelentkezik a legnagyobb gond: saját „törzsfőnököt” kaptak (pedig nem is kértek), aki ha akarja (márpedig a többségük akarja) nagyon hatékonyan el tudja fojtani a kisebbségi véleményt és működést az adott etnikai kisebbségen belül. Minden olyan szellemi törekvést, amely távolabbra tekint a a folklorisztikus autoetnocentrizmustól. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a nemzeti tanácsokban az etnikai kisebbségek nagyobb politikai pártjainak és „hazafias” társulásainak képviselői dominálnak, akik saját ízlésük és meggyőződésük szerint alakítják a kulturális teret. Ez pedig szinte kizárólag jobboldali-konzervatív, klerikális, etnocentrista és patriarchális nézet.
„Az Újvidéki Színház esetében nem Gyarmati Kata honosítatlan diplomája a probléma, még csak a „pártkáderezés” sem. A lényeg a színházi repertoár „modernista” és internacionalista volta, amely egy komolyabb és minőségi értelemben egyáltalán nem kevésbé magyar. A többi járulékos veszteség.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >