2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Elhunyt Mirko Kovač

Radics Viktória
Radics Viktória
Elhunyt Mirko Kovač
Mirko Kovač

A szerb + horvát + bosznia-hercegovinai + montenegrói íróról Radics Viktória emlékezik meg (Jelenkor.net):

74 éves korában rovinji otthonában elhunyt Mirko Kovač író és publicista (1938–2013), aki a volt szinte minden tagköztársaságában élt és alkotott. A háború kezdetén Isztriára menekült a szerb nacionalisták elől, majd a horvát nacionalizmussal gyűlt meg a baja. Nemcsak mint prózaíró jelentős, hanem mint közíró is, a politikai életben bátran állást foglaló író-értelmiségi, aki mindig ellenzékben volt és mindig nyíltan beszélt.

Mirko Kovač Bevezetés a másik életbe (Uvod u drugi život) című regénye volt az első komolyabb fordításom; huszonöt év távlatából máig úgy emlékszem rá, mint az egyik legizgalmasabb fordítói munkámra. A történet a rendszerváltás előtti időkbe nyúlik vissza, amikor a szerkesztőkkel és kontrollszerkesztőkkel, na és a szerzőkkel is, türelmesen, gondosan együtt dolgoztunk; fordítói műhely, számomra fordítói iskola volt az akkor, a szigorúan kedves Gimes Románával az Európa Kiadónál és a királynői szépségű Ferch Magdával a Magvetőnél. Körülbelül ötéves tapasztalatom van erről a fajta együttműködésről; a rendszerváltás után már soha többé, egyszer sem fordult elő ilyen jellegű ráérős, közös munkálkodás. Azóta a nyelvek szeretetét is elfújta a szél – arra a könnyed babrálásra, búvárlásra gondolok, az újragépelt oldalakra…

A Bevezetést én fedeztem fel és ajánlottam fordításra Ferch Magdáéknak (akkortájt „lektori jelentések” írásából éltem, ’89-cel ez a jó kis műfaj is megszűnt), nagyon különleges formájú próza volt, akkor még újdonság számba ment, hogy hosszabb-rövidebb, legkülönfélébb típusú töredékekből épüljön fel egy egész regény. Novellák, meditációk, vázlatok, jegyzetek, „kis színesek”, minden volt abban a regényben, így vezetett át rögös úton a „másik életbe”, ahol semmi sem lineárisan alakul, semmi sem úgy logikus, mint itt, és más színekben fürdik minden.

Később lefordítottam tőle a Malvina Trifković életrajza (Životopis Malvine Trifković) című kisregényt is, mely szintén rendhagyó, igazi és áldokumentumokból, igazi és kitalált levelekből áll össze. Ez már a JAK-nál jelent meg. Szerettem ezt is, egy műfordítónak az a jó, ha a forrásszöveg delikát, fordítói szempontból nehéz. És még sok-sok rövidebb prózáját fordítottam, emlékezést, prózaverset, novellát, irodalmi levelezést, de Borbély János, Bozsik Péter, Orcsik Roland is fordította Kovačot; személyesen is ismertük, szeretjük őt.

Érdekes, most látom, van egy „Kovač” feliratú poros dossziém (az „iratgyűjtők” korából, „Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyára”), fölnyitom, itt van például egy levél Mirko Kovačtól, hagyományos írógéppel kopogva, lefordítom az első felét:

Belgrád, 1990. V. 31.

„Kedves Viktória,

örülök, hogy hosszabb idő után jelentkezett. Szép dolog, hogy díjat kapott a fordításért. Nem tudom, maguknál Magyarországon mi van, de itt mindenre rávetette árnyékát a politika, mely az irodalmat és az egész kultúrát a peremre taszította. Egyesek szabadulnának a kommunizmustól, mások meg be akarják betonozni. Az én mostani helyzetem Szerbia országában nem éppen irigylésre méltó, de nekem mindegy. Egyedül azt sajnálom, hogy sok barátság is zavarossá vált, de hát ennek is be kellett következnie. Győző mondta, hogy fordít egy részletet a HÍD számára a Kristályrácsok című regényből, melyet még nem fejeztem be, mert a barátom, Danilo halála után, akit nem tudok elgyászolni, szünetet tartottam. Most visszatértem a regényhez, ezt a nyarat Belgrádban töltöm. Ez a regény lesz, legalábbis én úgy gondolom, a legjobb könyvem…“

A Kristályrácsok aztán nem jelent meg magyarul, ahogy sok más dolog is befuccsolt és sok terv füstbe ment azokban az években, hogy évtizedeket ne mondjak. Pedig talán tényleg ez Kovač legszebb prózája (számos vajdasági vonatkozással), emlékszem, mennyire csodálkoztam annak idején a tolsztojian nyugodt, megbékélt emlékező tónusán. A levélben említett Danilo nem más, mint Danilo Kiš, aki 1989-ben halt meg, Győző pedig az újvidéki Bordás Győző a Forumtól, akivel nem sikerült együttműködni.

A borítékon latin betűs „Jugoslavija” feliratú bélyegek láthatók, egy 50 000 és három 5000 dináros (ami azt jelenti, hogy javában dühöngött az infláció), a nagyobbik bélyegen repülő, amit harci gépnek nézek. Mirko Kovač hamarosan továbbállt Belgrádból, miután Šešelj csetnikjei egy vitaesten fényképezőgéppel beverték a fejét, mert árulónak tartották. Isztrián, Rovinjban telepedett le, és horvát íróként, a horvát nacionalizmus leghatározottabb kritikusaként ott élt tegnapelőttig (augusztus 19-ig) festőnő feleségével.

Mirko Kovač az 1988-as keltezésű leveleiben, látom, rettentő türelmesen válaszolt (szerbül) az ugyancsak aprólékos kérdéseimre: itt egy hét gépelt oldalas magyarázat a Bevezetés számos pontjához. Lám, egy kérdésemre válaszolva azt is elmeséli, hogy gyerekkorában, Hercegovinában a katolikus meg a pravoszláv vallási ünnepeket egyaránt tartották. „A pravoszláv ünnepen sokat ettünk, a katolikuson sokat játszottunk. Keresztelő Szent János fontos szentje volt a hercegovinai katolikusoknak. Mi, gyerekek kora reggel meghintettük magunkat a szentivánéji hamuval, megmosakodtunk a forrásokban és harmatot ittunk a fűről.”

Kovač publicistaként is nagyon jelentős, markáns politikai arcéle volt, azonban hátrafelé fordulva élt: Mnémoszüné kegyeltjének tartotta magát, szépprózai művei szinte mind emlékezésen alapulnak, önéletrajzi ihletésűek. Hercegovinai és montenegrói gyerekkora volt az ő „királyi szobája”, amije Flaubert szerint mindenkinek van. Most tudom meg (újra) egyik régi leveléből, hogy halála előtt másfél évvel, ’88-ban, Belgrádban az a Danilo Kiš olvasta fel neki kézzel írt levelemet (ő nem tudott kézírást olvasni), aki csakhamar szintén a „királyi szoba” lakója lett. Igazi nagy barátok voltak, azok most is, nem csak a halálban, az irodalomban is.

Mi, új és ex-sympósok, bármely országba kerültek/menekültek/települtek kedvenc jugoszláv íróink, Mirko Kovač, Filip David, Borislav Pekić, Danilo Kiš, David Albahari és mások, s bárhová vetődtünk mi, ahogy lehetett, fordítottuk őket. Meghívtuk őket, s ők bennünket – vonatkozik ez természetesen a „másik életre” is.

2013. augusztus 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább