2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Deus ex machina

Öreg Dezső
Öreg Dezső

Az ókori görög drámában gyakran előfordul, hogy a cselekmény oly kilátástalanná válik, hogy csak egy csoda vagy isteni közbeavatkozás oldhatja fel.

Ilyen csoda történt a Szerb Haladó Párt elnökségének ülésén, amikor a párt vezetője meggyőzte a testület tagjait, hogy Szerbiában most nem kell előrehozott választásokat tartani. Mert, ezt megelőzően, mindannyian azon voltak, hogy írják ki a rendkívüli megméretést, miután a kormányfő egy nappal korábban bejelentette: kirúgja a koalíció harmadik tagját a kabinetből. Meg annak pártját is. Sokkal szebben fogalmazott. Tud ő szépen is beszélni, ha akar, de a lényegen ez nem változtat.

Mint ahogy a kormány politikáján sem az, hogy átalakítják. Attól, hogy a miniszterelnök első helyettesének rémálmai vannak a gazdasági gondoktól, azok még nem oldódnak meg. Attól sem, hogy más személyre bízzák a tárca irányítását. A gondok - a nincstelenség, a munkanélküliség - pénzzel orvosolhatók. Vagy azzal, amit megkeresünk, vagy azzal, amit kölcsönbe kapunk. Arra már gondolni sem merek, hogy a külföldi befektetők elhiszik, Szerbia egy stabil, megbízható ország, ahol a jól képzett szakemberek csak arra várnak, hogy olcsón dolgozzanak a külhoni tőkét ide hozó vállalkozóknak. Gondolom, attól, hogy az isteni beavatkozáshoz mérhető képességekkel rendelkező pártvezető, kormányfő helyettes - első kormányfő helyettes – itthoni léptékkel mérve fortélyos módon végeztette el a miniszterelnökkel a politikai versenytárs ellehetetlenítését, még nem esnek hanyatt a külföldi üzletemberek. Még akkor sem, ha  - szintén politikai furfangra valló ügyességgel - másnapra időzítették az Egyesült Arab Emírségekkel való szerződés aláírását, amely eseményt úgy tálalt az itteni média, mintha legalábbis a tengert nyitotta volna meg az új Mózes, hogy átvezesse népét a jobblétbe. Holott csak a Szerbiára maradt, óriási veszteséget felhalmozó egykori jugoszláv légitársaságnak találtak partnert, amely a vagyonnak csupán a 49 százalékát kapta meg, de a döntés joga reá szállt. Ha így értelmezendő az a mondat, mely szerint az emírségbeli cég menedzserei fogják irányítani az új vállalatot. Amely a mostani 250 millió eurós veszteség nélkül kezdi a munkát. A tartozást az állam állja. A szerb állam, mondani sem kell. Tehát mi, itteni adófizető polgárok. Mint ahogy nyilván a munkaerő fölösleggé váló,  elbocsátásra érett dolgozók végkielégítését is. 300-500 emberről van szó. Egyelőre. Mert becslések szerint az 1200 foglalkoztatott közül 800 fölösleges. Lesz tehát a szociális programnak második fordulója is. Lemeztelenítve, kezd az egész üzleti csoda a korábbi privatizációkra hasonlítani.

Egyelőre azonban, csak a változások politikai részénél tartunk. Az igazi gazdasági lépések tovább váratnak magukra. Azok, amelyeket nem lehet hétmérföldes csizmában megtenni. Legalábbis eddig senkinek sem sikerült a tranzíció rögös útját járó országok közül. Mert a gazdaságnak törvényszerűségei vannak. Nem törvényei, amelyeket egy tollvonással át lehet írni, meg lehet változtatni. Hanem törvényszerűségei. Melyek alfája és omegája a munka. A befektetett munka és annak eredménye a termék, amit értékesíteni is tudni kell. Sőt piacot is találni kell neki. Olyant, ahol hajlandók megvenni és jó árat adni érte. Az ilyen piac viszont válogatós. Olykor finnyás. Oda kell rá figyelni nagyon. Itt pedig most inkább arra figyelnek az ország új urai (ugyanazok, akik 2000 október ötödike előtt voltak), hogy kinek a nyakára kerül még selyemzsinór. Illetve, hogy a saját fejüket megóvják az új szultán esetleges neheztelésétől. Kellemetlen lehet ilyen légkörben helyezkedni. És úgy viselkedni, hogy épen , politikai meg egyéb veszteség nélkül ússza meg az ember ezeket a turbulens időket. Amikor sohasem lehet tudni, ki kinek lesz a barátja, ellensége. Amikor az első miniszterelnök helyettes minden pillanatban bejelentheti, neki ebből elege van, mégis rendkívüli választások lesznek. Most egy időre elhárult ugyan ez a veszély, de gondolom, nem hiába helyezték kilátásba, hogy fél éven belül ismét fölmérik a kabinet teljesítményét. Azét, amely még meg sem alakult. Amelynek feladata az lenne, ne feledjük, hogy enyhítsen az első kormányfő helyettes rémálmain. Magyarán, hogy talpra állítsa a gazdaságot. Ami nem fél év alatt, de egy egész kormányzási ciklus, tehát 4 év alatt sem kivitelezhető. Még a deus ex machina bevetésével sem.      

2013. augusztus 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább