Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Deus ex machina
Az ókori görög drámában gyakran előfordul, hogy a cselekmény oly kilátástalanná válik, hogy csak egy csoda vagy isteni közbeavatkozás oldhatja fel.
Ilyen csoda történt a Szerb Haladó Párt elnökségének ülésén, amikor a párt vezetője meggyőzte a testület tagjait, hogy Szerbiában most nem kell előrehozott választásokat tartani. Mert, ezt megelőzően, mindannyian azon voltak, hogy írják ki a rendkívüli megméretést, miután a kormányfő egy nappal korábban bejelentette: kirúgja a koalíció harmadik tagját a kabinetből. Meg annak pártját is. Sokkal szebben fogalmazott. Tud ő szépen is beszélni, ha akar, de a lényegen ez nem változtat.
Mint ahogy a kormány politikáján sem az, hogy átalakítják. Attól, hogy a miniszterelnök első helyettesének rémálmai vannak a gazdasági gondoktól, azok még nem oldódnak meg. Attól sem, hogy más személyre bízzák a tárca irányítását. A gondok - a nincstelenség, a munkanélküliség - pénzzel orvosolhatók. Vagy azzal, amit megkeresünk, vagy azzal, amit kölcsönbe kapunk. Arra már gondolni sem merek, hogy a külföldi befektetők elhiszik, Szerbia egy stabil, megbízható ország, ahol a jól képzett szakemberek csak arra várnak, hogy olcsón dolgozzanak a külhoni tőkét ide hozó vállalkozóknak. Gondolom, attól, hogy az isteni beavatkozáshoz mérhető képességekkel rendelkező pártvezető, kormányfő helyettes - első kormányfő helyettes – itthoni léptékkel mérve fortélyos módon végeztette el a miniszterelnökkel a politikai versenytárs ellehetetlenítését, még nem esnek hanyatt a külföldi üzletemberek. Még akkor sem, ha - szintén politikai furfangra valló ügyességgel - másnapra időzítették az Egyesült Arab Emírségekkel való szerződés aláírását, amely eseményt úgy tálalt az itteni média, mintha legalábbis a tengert nyitotta volna meg az új Mózes, hogy átvezesse népét a jobblétbe. Holott csak a Szerbiára maradt, óriási veszteséget felhalmozó egykori jugoszláv légitársaságnak találtak partnert, amely a vagyonnak csupán a 49 százalékát kapta meg, de a döntés joga reá szállt. Ha így értelmezendő az a mondat, mely szerint az emírségbeli cég menedzserei fogják irányítani az új vállalatot. Amely a mostani 250 millió eurós veszteség nélkül kezdi a munkát. A tartozást az állam állja. A szerb állam, mondani sem kell. Tehát mi, itteni adófizető polgárok. Mint ahogy nyilván a munkaerő fölösleggé váló, elbocsátásra érett dolgozók végkielégítését is. 300-500 emberről van szó. Egyelőre. Mert becslések szerint az 1200 foglalkoztatott közül 800 fölösleges. Lesz tehát a szociális programnak második fordulója is. Lemeztelenítve, kezd az egész üzleti csoda a korábbi privatizációkra hasonlítani.
Egyelőre azonban, csak a változások politikai részénél tartunk. Az igazi gazdasági lépések tovább váratnak magukra. Azok, amelyeket nem lehet hétmérföldes csizmában megtenni. Legalábbis eddig senkinek sem sikerült a tranzíció rögös útját járó országok közül. Mert a gazdaságnak törvényszerűségei vannak. Nem törvényei, amelyeket egy tollvonással át lehet írni, meg lehet változtatni. Hanem törvényszerűségei. Melyek alfája és omegája a munka. A befektetett munka és annak eredménye a termék, amit értékesíteni is tudni kell. Sőt piacot is találni kell neki. Olyant, ahol hajlandók megvenni és jó árat adni érte. Az ilyen piac viszont válogatós. Olykor finnyás. Oda kell rá figyelni nagyon. Itt pedig most inkább arra figyelnek az ország új urai (ugyanazok, akik 2000 október ötödike előtt voltak), hogy kinek a nyakára kerül még selyemzsinór. Illetve, hogy a saját fejüket megóvják az új szultán esetleges neheztelésétől. Kellemetlen lehet ilyen légkörben helyezkedni. És úgy viselkedni, hogy épen , politikai meg egyéb veszteség nélkül ússza meg az ember ezeket a turbulens időket. Amikor sohasem lehet tudni, ki kinek lesz a barátja, ellensége. Amikor az első miniszterelnök helyettes minden pillanatban bejelentheti, neki ebből elege van, mégis rendkívüli választások lesznek. Most egy időre elhárult ugyan ez a veszély, de gondolom, nem hiába helyezték kilátásba, hogy fél éven belül ismét fölmérik a kabinet teljesítményét. Azét, amely még meg sem alakult. Amelynek feladata az lenne, ne feledjük, hogy enyhítsen az első kormányfő helyettes rémálmain. Magyarán, hogy talpra állítsa a gazdaságot. Ami nem fél év alatt, de egy egész kormányzási ciklus, tehát 4 év alatt sem kivitelezhető. Még a deus ex machina bevetésével sem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >