Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hülyítve vagyunk, baszki!
Gerold László
„Az író szándékához hű igényes szórakoztatás.” Gerold László kritikájából (Vajdaság Ma):
„A mostani jegyzet talán nem kissé meghökkentő címe montázs eredménye: az első két szót Koltai Tamás több mint tíz évvel ezelőtti kritikájának címéből kölcsönöztem, a harmadik szó pedig annak a szövegnek egyik legtöbbször elhangzó kifejezése, amiről Koltai kritikája íródott, s amely az idei Tanyaszínház műsorán szerepel. Nevezetesen: Tadeusz Słobodzianek kortárs lengyel író „hihetetlen históriá”-nak nevezett Ilja próféta című műve. A három szó így együtt azt lenne hivatott kifejezni, amiről a darab szól, a(z ön)hülyítést, illetve annak a tehetetlenségnek a beismerését, amely az adott helyzetre történő spontán emberi megnyilatkozásként megszámlálhatatlanul sokszor hangzik el a darabban.”
„Az Ilja próféta, mint a magát csak „színházi történetmesélő”-nek nevező Tadeusz Słobodzianek többi színpadi műve is, példabeszéd arról, ami a szerző szerint a szórakoztatás mellett a színház alapfeladata: olyan igazságokat mondani az emberről, melyek érzelmeket generálva a „gondolkodás kiprovokálása, a tudatépítés, a konfrontáció” elvének is eleget tesznek.” (…)
„A valós történet az Ilja próféta esetében annyi, hogy a harmincas években valahol a szovjet–lengyel határszélen egy kis faluban elterjedt a hír, miszerint „Illés próféta visszatért a mennyekből, és a környéken telepedett le, hirdetve Krisztus második eljövetelét”. A földre szállt prófétát egy parasztemberben vélték inkarnálódni, akiről az a hír terjedt el, hogy csodákra képes. Hogy erről megbizonyosodjanak, elhatározták, hogy keresztre feszítik, majd elássák, vagy feltámad, vagy nem. Ezt a sztorit fejleszti drámává a lengyel író. Iljának, bármennyire is tiltakozik, hogy ő nem próféta, csak olyan ember, mint a többiek, háromszor kell bebizonyítania csodatevő képességét.” (…)
„Mitől lesz a hihetetlen, de megtörtént eseten alapuló történet maivá? Attól, hogy a teljes létbizonytalanságban élő szegények kiszolgáltatottságuk folytán – „Mér lett a világ / olyan szar, / hogy se élni, / se halni nem lehet? / Mér, baszki?!” – ma is csak, mint régen, a maguk kreálta hamis mesékben hihetnek. Ahogy a darabban elhangzik: „Az ember találta ki őket, emberek. / Hogy könnyebb legyen az élet, emberek…”. S ennek érdekében vagy önmagát áltatja, vagy behódol a hülyítésnek. Arra fölöttébb hajlamosak vagyunk, erre pedig naponta millió példa (sajtó, politika stb., stb.) csábít bennünket (legfrissebb honi példa: a színházigazgató-választás körüli hercehurca!).”
„Hogy találkozik-e a színpadi „valóság” a mindennapival, nem tudom, de remélem, hogy igen, mivel Nagypál Gábor rendezése azzal, hogy szándéka elsősorban a szöveg tiszteletben tartása, mindössze néhány színpadi poént alkalmaz, az előadás gondolatiságát kívánta kiemelni. S ebben több-kevesebb érdeme van a zömmel színészhallgatókból álló együttesnek. Van köztük, aki csak végszavaz, s van – szórólap híján a nevekkel adós maradok! –, aki színészként véteti magát észre. Az előadás három színészének (Crnkovity Gabriella, Hajdú Tamás és Pongó Gábor) szerepe elsősorban abban mutatkozik meg, hogy amikor a tempó lankadni látszik, ezt megemelik, s ezzel biztosítják a produkció zavartalan menetét.”
„Jó darabválasztás, korrekt, önhivalgástól mentes rendezés, kompakt színészi csapatteljesítmény jellemzi a Tanyaszínház idei előadását.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >