Ma Mária, Emőke névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hülyítve vagyunk, baszki!
Gerold László
„Az író szándékához hű igényes szórakoztatás.” Gerold László kritikájából (Vajdaság Ma):
„A mostani jegyzet talán nem kissé meghökkentő címe montázs eredménye: az első két szót Koltai Tamás több mint tíz évvel ezelőtti kritikájának címéből kölcsönöztem, a harmadik szó pedig annak a szövegnek egyik legtöbbször elhangzó kifejezése, amiről Koltai kritikája íródott, s amely az idei Tanyaszínház műsorán szerepel. Nevezetesen: Tadeusz Słobodzianek kortárs lengyel író „hihetetlen históriá”-nak nevezett Ilja próféta című műve. A három szó így együtt azt lenne hivatott kifejezni, amiről a darab szól, a(z ön)hülyítést, illetve annak a tehetetlenségnek a beismerését, amely az adott helyzetre történő spontán emberi megnyilatkozásként megszámlálhatatlanul sokszor hangzik el a darabban.”
„Az Ilja próféta, mint a magát csak „színházi történetmesélő”-nek nevező Tadeusz Słobodzianek többi színpadi műve is, példabeszéd arról, ami a szerző szerint a szórakoztatás mellett a színház alapfeladata: olyan igazságokat mondani az emberről, melyek érzelmeket generálva a „gondolkodás kiprovokálása, a tudatépítés, a konfrontáció” elvének is eleget tesznek.” (…)
„A valós történet az Ilja próféta esetében annyi, hogy a harmincas években valahol a szovjet–lengyel határszélen egy kis faluban elterjedt a hír, miszerint „Illés próféta visszatért a mennyekből, és a környéken telepedett le, hirdetve Krisztus második eljövetelét”. A földre szállt prófétát egy parasztemberben vélték inkarnálódni, akiről az a hír terjedt el, hogy csodákra képes. Hogy erről megbizonyosodjanak, elhatározták, hogy keresztre feszítik, majd elássák, vagy feltámad, vagy nem. Ezt a sztorit fejleszti drámává a lengyel író. Iljának, bármennyire is tiltakozik, hogy ő nem próféta, csak olyan ember, mint a többiek, háromszor kell bebizonyítania csodatevő képességét.” (…)
„Mitől lesz a hihetetlen, de megtörtént eseten alapuló történet maivá? Attól, hogy a teljes létbizonytalanságban élő szegények kiszolgáltatottságuk folytán – „Mér lett a világ / olyan szar, / hogy se élni, / se halni nem lehet? / Mér, baszki?!” – ma is csak, mint régen, a maguk kreálta hamis mesékben hihetnek. Ahogy a darabban elhangzik: „Az ember találta ki őket, emberek. / Hogy könnyebb legyen az élet, emberek…”. S ennek érdekében vagy önmagát áltatja, vagy behódol a hülyítésnek. Arra fölöttébb hajlamosak vagyunk, erre pedig naponta millió példa (sajtó, politika stb., stb.) csábít bennünket (legfrissebb honi példa: a színházigazgató-választás körüli hercehurca!).”
„Hogy találkozik-e a színpadi „valóság” a mindennapival, nem tudom, de remélem, hogy igen, mivel Nagypál Gábor rendezése azzal, hogy szándéka elsősorban a szöveg tiszteletben tartása, mindössze néhány színpadi poént alkalmaz, az előadás gondolatiságát kívánta kiemelni. S ebben több-kevesebb érdeme van a zömmel színészhallgatókból álló együttesnek. Van köztük, aki csak végszavaz, s van – szórólap híján a nevekkel adós maradok! –, aki színészként véteti magát észre. Az előadás három színészének (Crnkovity Gabriella, Hajdú Tamás és Pongó Gábor) szerepe elsősorban abban mutatkozik meg, hogy amikor a tempó lankadni látszik, ezt megemelik, s ezzel biztosítják a produkció zavartalan menetét.”
„Jó darabválasztás, korrekt, önhivalgástól mentes rendezés, kompakt színészi csapatteljesítmény jellemzi a Tanyaszínház idei előadását.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >