2021. február 26. péntek
Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Lila köd

Gerold László
Gerold László

„Furcsálltam, hogy valaki igazgató akar lenni ott, amiről alapvető lokális ismertekkel nem rendelkezik, sőt színházvezetői elképzelései sincsenek. Ezt enyhén szólva erkölcstelenségnek, szélhámiának tartom.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

„A cím nem meteorológiai csodára utal, hanem arra színi direktori pályázatra, amit Venczel Valentin nyújtott be, s amit – ahogy erről a sajtóból értesültünk – a pályázatban érdekelt Újvidéki Színház igazgató bizottsága (igaz, nem elsőre, csak némi kitérő után másodjára) és az MNT kulturális bizottsága is támogatott. Ezt, megismervén a nevezett beadványt (elnézést, hogy félévszázados kritikai tevékenységem alapján erre bátorkodtam, de talán nem illetéktelenül tettem) igencsak csodálkozva vettem tudomásul. A támogatást szakmai szempontból teljesen elhibázottnak tartom, mert Venczel Valentin pályázati anyaga totális tájékozatlanságról tanúskodik – lila köd! –, ami alapján nem nehéz megállapítani: a jelölt alkalmatlan arra, hogy vezesse az Újvidéki Színházat. Nem elfogadni, hanem elutasítani kellett volna és – talán még nem késő – kellene. Erre legalább három igen nyomós ok van. A jelölt nem ismeri a jelenlegi vajdasági magyar színházi struktúrát, nem rendelkezik kellő ismeretekkel az Újvidéki Színházról, előadásairól, működéséről, társulatáról és művészi irányvételéről, s nem kínál elfogadható programot sem, mert amit annak tekinthetnénk, az is tájékozatlanságról árulkodik, program helyett megengedhetetlenül inszinuál, a vádaskodás még nem tekinthető koncepciónak.” (…)

„Miközben kifogásolja a színház „elitista” magatartását, noha ez „kimagasló szakmai, művészeti eredményekkel járt”, és a népszínházi modellt részesítené előnyben, megfeledkezik arról, mert nem tudja, hogy milyen a jelenlegi vajdasági magyar színházi struktúra. Van jól teljesítő népszínházunk, van kísérleti jellegű avantgárd színházunk, a Kosztolányi, s van (szék)városi művészszínházunk, az újvidéki (s most indult el a kiteljesedés útján Zentán egy körzeti igényeket kielégítő kamaraszínház). A megnevezések nem minőségi megkülönböztetést, hanem különböző formákat, profilokat jelentenek, melyek egymást kiegészítve együtt képezik színjátszásunk szerves egészét. Ezen kívül: a kárhoztatott elitista színház fogalma nemcsak elavult, a komcsi rendszer egyik lejáratott szitokszava volt (l. a gimnáziumok esetét!), hanem olyan jelző is, amiről semmilyen színházi forma nem mondhat le, mert az elit, s a belőle képzett elitizmus minőséget jelent (l. Idegen szavak szótára!). Még a tekintetben is, amely felé Venczel szerint az Újvidéki Színháznak az eddiginél jobban fordulnia kell, a szórakoztatás irányába. Újabb adalék tájékozatlanságáról: a színház műsorán levő musicalek művészi jellegük mellett (l. a színház díjait!) igazi szórakoztató színházként épülnek be a repertoárba (céljatévesztett a zenés darabok szorgalmazása), és aratnak osztatlan szakmai meg közönségsikert.” (…)

„Ha a fentiek a direktorjelölt alulinformáltságára utalnak, akkor az, amit a társulatról és a színház vezetéséről ír, egyértelműen megalapozatlan vádaskodásnak tekinthető. Elismeri ugyan, hogy az „újvidéki Magyar Színház (ilyen nevű intézmény nincs!) „az egész Magyar (!) nyelvterület egyik legjobb színháza”, s hogy repertoárja „műfaji és tartalmi vonatkozásban egyaránt” változatos, de ugyanakkor „egy bizonyos hermetizmus” (még jó, hogy nem kettő!) jellemzi, ami megnehezíti a „közönség által történő befogadást és a szakmai megértést”. Úgy látszik, Venczel még nem hallott arról, hogy minden színház műsorán vannak olyan előadások, melyeket a közönség inkább vagy kevésbé preferál, ahogy arról sem, hogy a szakmai megértés sehol sohasem egyöntetű; de hogy kiábrándítsam: ebben az esetben igen ritka a nagyobb eltérés, amit az, akinek erről nincsenek személyes ismeretei, nem tudhat.” (…)

„De színészként, ha jártas a színháztörténetben, tudnia kell, hogy a színház nem demokratikus intézmény, mindig ott van jó színház, ahol határozott, magas művészi igényt preferáló vezető áll a színház élén, tetszik ez valakinek vagy nem. És az Újvidéki Színház esetében ez a tendencia az utóbbi bő évtizedben, Vicsek Károly és László Sándor igazgatása, ill. Gyarmati Kata dramaturgi, művészeti vezetői, majd megbízott igazgatói tevékenysége alatt teljes mértékben beigazolódott. Személy szerint ezért is furcsálltam, hogy valaki igazgató akar lenni ott, amiről alapvető lokális ismertekkel nem rendelkezik, sőt színházvezetői elképzelései sincsenek. Ezt enyhén szólva erkölcstelenségnek, szélhámiának tartom. Mert Venczel Valentinnak, ahogy „programjából” látszik, semmilyen épkézláb elképzelése nincs.” (…)

„Végezetül: Venczel Valentin programja több sebből vérzik. Nem ismeri a vajdasági színházi helyzetet, sem az Újvidéki Színház működését, művészi eredményeit, következésképpen nem várható el tőle, hogy folytatni tudná az évek óta kialakult, sikeres műsorpolitikát. Perspektívát ígérő programot nem kínál, amit javasol, az vagy már megvalósult, vagy célját tévesztett; megengedhetetlen módon alaptalanul vádaskodik. Ergo: aki ilyen „programot” nyújt be, alkalmatlan egy kiválóan működő színház vezetésére. Fogadjuk el, hogy – amint a sajtóközleményből tudjuk – Venczel Valentin pályázata jogilag elfogadható (bár ezzel kapcsolatban is lenne némi észrevétel), viszont szakmai szempontból teljes mértékben elfogadhatatlan. Támogatás helyett – a színház érdekében – talán okosabb lett volna, kérni a pályázat megsemmisítését és szorgalmazni új pályázat kiírását.”

 

2013. július 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább

Sinkó, Herceg és Tito

Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >

Tovább