Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

„Furcsálltam, hogy valaki igazgató akar lenni ott, amiről alapvető lokális ismertekkel nem rendelkezik, sőt színházvezetői elképzelései sincsenek. Ezt enyhén szólva erkölcstelenségnek, szélhámiának tartom.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

„A cím nem meteorológiai csodára utal, hanem arra színi direktori pályázatra, amit Venczel Valentin nyújtott be, s amit – ahogy erről a sajtóból értesültünk – a pályázatban érdekelt Újvidéki Színház igazgató bizottsága (igaz, nem elsőre, csak némi kitérő után másodjára) és az MNT kulturális bizottsága is támogatott. Ezt, megismervén a nevezett beadványt (elnézést, hogy félévszázados kritikai tevékenységem alapján erre bátorkodtam, de talán nem illetéktelenül tettem) igencsak csodálkozva vettem tudomásul. A támogatást szakmai szempontból teljesen elhibázottnak tartom, mert Venczel Valentin pályázati anyaga totális tájékozatlanságról tanúskodik – lila köd! –, ami alapján nem nehéz megállapítani: a jelölt alkalmatlan arra, hogy vezesse az Újvidéki Színházat. Nem elfogadni, hanem elutasítani kellett volna és – talán még nem késő – kellene. Erre legalább három igen nyomós ok van. A jelölt nem ismeri a jelenlegi vajdasági magyar színházi struktúrát, nem rendelkezik kellő ismeretekkel az Újvidéki Színházról, előadásairól, működéséről, társulatáról és művészi irányvételéről, s nem kínál elfogadható programot sem, mert amit annak tekinthetnénk, az is tájékozatlanságról árulkodik, program helyett megengedhetetlenül inszinuál, a vádaskodás még nem tekinthető koncepciónak.” (…)

„Miközben kifogásolja a színház „elitista” magatartását, noha ez „kimagasló szakmai, művészeti eredményekkel járt”, és a népszínházi modellt részesítené előnyben, megfeledkezik arról, mert nem tudja, hogy milyen a jelenlegi vajdasági magyar színházi struktúra. Van jól teljesítő népszínházunk, van kísérleti jellegű avantgárd színházunk, a Kosztolányi, s van (szék)városi művészszínházunk, az újvidéki (s most indult el a kiteljesedés útján Zentán egy körzeti igényeket kielégítő kamaraszínház). A megnevezések nem minőségi megkülönböztetést, hanem különböző formákat, profilokat jelentenek, melyek egymást kiegészítve együtt képezik színjátszásunk szerves egészét. Ezen kívül: a kárhoztatott elitista színház fogalma nemcsak elavult, a komcsi rendszer egyik lejáratott szitokszava volt (l. a gimnáziumok esetét!), hanem olyan jelző is, amiről semmilyen színházi forma nem mondhat le, mert az elit, s a belőle képzett elitizmus minőséget jelent (l. Idegen szavak szótára!). Még a tekintetben is, amely felé Venczel szerint az Újvidéki Színháznak az eddiginél jobban fordulnia kell, a szórakoztatás irányába. Újabb adalék tájékozatlanságáról: a színház műsorán levő musicalek művészi jellegük mellett (l. a színház díjait!) igazi szórakoztató színházként épülnek be a repertoárba (céljatévesztett a zenés darabok szorgalmazása), és aratnak osztatlan szakmai meg közönségsikert.” (…)

„Ha a fentiek a direktorjelölt alulinformáltságára utalnak, akkor az, amit a társulatról és a színház vezetéséről ír, egyértelműen megalapozatlan vádaskodásnak tekinthető. Elismeri ugyan, hogy az „újvidéki Magyar Színház (ilyen nevű intézmény nincs!) „az egész Magyar (!) nyelvterület egyik legjobb színháza”, s hogy repertoárja „műfaji és tartalmi vonatkozásban egyaránt” változatos, de ugyanakkor „egy bizonyos hermetizmus” (még jó, hogy nem kettő!) jellemzi, ami megnehezíti a „közönség által történő befogadást és a szakmai megértést”. Úgy látszik, Venczel még nem hallott arról, hogy minden színház műsorán vannak olyan előadások, melyeket a közönség inkább vagy kevésbé preferál, ahogy arról sem, hogy a szakmai megértés sehol sohasem egyöntetű; de hogy kiábrándítsam: ebben az esetben igen ritka a nagyobb eltérés, amit az, akinek erről nincsenek személyes ismeretei, nem tudhat.” (…)

„De színészként, ha jártas a színháztörténetben, tudnia kell, hogy a színház nem demokratikus intézmény, mindig ott van jó színház, ahol határozott, magas művészi igényt preferáló vezető áll a színház élén, tetszik ez valakinek vagy nem. És az Újvidéki Színház esetében ez a tendencia az utóbbi bő évtizedben, Vicsek Károly és László Sándor igazgatása, ill. Gyarmati Kata dramaturgi, művészeti vezetői, majd megbízott igazgatói tevékenysége alatt teljes mértékben beigazolódott. Személy szerint ezért is furcsálltam, hogy valaki igazgató akar lenni ott, amiről alapvető lokális ismertekkel nem rendelkezik, sőt színházvezetői elképzelései sincsenek. Ezt enyhén szólva erkölcstelenségnek, szélhámiának tartom. Mert Venczel Valentinnak, ahogy „programjából” látszik, semmilyen épkézláb elképzelése nincs.” (…)

„Végezetül: Venczel Valentin programja több sebből vérzik. Nem ismeri a vajdasági színházi helyzetet, sem az Újvidéki Színház működését, művészi eredményeit, következésképpen nem várható el tőle, hogy folytatni tudná az évek óta kialakult, sikeres műsorpolitikát. Perspektívát ígérő programot nem kínál, amit javasol, az vagy már megvalósult, vagy célját tévesztett; megengedhetetlen módon alaptalanul vádaskodik. Ergo: aki ilyen „programot” nyújt be, alkalmatlan egy kiválóan működő színház vezetésére. Fogadjuk el, hogy – amint a sajtóközleményből tudjuk – Venczel Valentin pályázata jogilag elfogadható (bár ezzel kapcsolatban is lenne némi észrevétel), viszont szakmai szempontból teljes mértékben elfogadhatatlan. Támogatás helyett – a színház érdekében – talán okosabb lett volna, kérni a pályázat megsemmisítését és szorgalmazni új pályázat kiírását.”

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |