Ma Adalbert, Vince névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A kultúra kis Simicskája
Bódis Gábor
„Gyenge és romlott az a művészeti elit, amelyik szó nélkül tűri, hogy egy Kálomista Gábor diktáljon neki. És szomorú hely az az ország, ahol ez egyáltalán megtörténhet.” Magyar Narancs:
„Nem fárasztanánk az olvasókat annak hosszas bizonygatásával, hogy Kálomista Gábor egy kapatos kocsmai hőzöngés színvonalán gondolkozik a kultúráról. Hősünk ugyanis ezt roppant előzékenyen és igen meggyőzően demonstrálja minden héten a HírTv képernyőjén. A Páholy című kulturális műsor mintegy az esszenciája annak az általános attitűdnek, amellyel a Nemzeti Együttműködés Rendszere a kultúrához közelít. Kálomista és Gajdics Ottó minden héten kiül a kamerák elé, és rámutat az ellenségre. Szinte soha nem beszélnek olyan alkotásról vagy alkotóról, amit és akit színvonalasnak, fontosnak tartanak. Sőt, ez a szempont legtöbbször fel sem merül, már csak azért sem, mert értekezéseik témáit egész egyszerűen nem ismerik: a tárgyalt könyveket nem olvasták, az előadásokat, kiállításokat nem látták. De nem viccelődünk tovább: a Páholy természetesen nem kulturális műsor, tárgya nem a művészet, célja nem a tájékoztatás, hanem a nem elég fideszes művészek kiválogatása és szapulása, illetve a tábor fenyegetettség-érzetének fenntartása. Ennek megfelelően a két kultúrember bármit lát vagy hall vagy olvas, egy dolog jut eszébe: a balliberálisok rárontanak az országra, azok a „bizonyos körök” áskálódnak, a nemzetietlenek báncsák a magyarat.”
„Saját érdemei okán hatalmas túlzás volna egy egész bekezdést szentelni a Páholy című kulturális műsornak, hiszen egyes magyar sajtómunkások ostobaságát és pártpolitikai dörgölőzését kritizálni körülbelül annyi értelme van, mintha egy erdő közepén arról panaszkodnánk, hogy sok a fa. Igen, sok. A fa. De ahogy Bayer Zsolt is csak és kizárólag azért érdekes, mert ott áll mögötte teljes mellszélességgel az egész kétharmad, úgy Kálomista morcos büfögései is fontossá válnak, mivel – nagy levegő, nehéz kimondani – jelenleg Kálomista Gábor a magyar kultúrpolitika egyik legfontosabb szereplője.”
„Az Átlátszó alapos cikksorozata részletesen bemutatja, hogyan mutyizott ki magának pénzeket és posztokat az elmúlt húsz évben, függetlenül attól, éppen ki volt hatalmon. A 2010-es választások idejére már két lábon járó szimbóluma lett a magyar filmiparban tort ülő igénytelen urambátyám világnak. De a Fidesz kormányzása alatt vált belőle döntéshozó, kulturális vezető. Megkapta a Tháliát, majd a legtöbb pénzt kiosztó NKA-grémium, a Kulturális Fesztiválok Kollégiumának vezetését. Most pedig kiderült, szintén az Átlátszónak hála, hogy az általa vezetett testület a második legtöbb pénzt az ő színházának osztotta ki.” (…)
„Tévedésünket belátjuk. Az az NKA, ahol a kulturális élet korruptságának szimbóluma, egy nemzetieskedő frázisokat ismételgető bohóc, egy Simicska ülepe felé furakodó pártkatona osztja magának a pénzeket, az nem bástya. Az olyan mélység, amibe beleszédülünk.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >