2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A kultúra kis Simicskája

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„Gyenge és romlott az a művészeti elit, amelyik szó nélkül tűri, hogy egy Kálomista Gábor diktáljon neki. És szomorú hely az az ország, ahol ez egyáltalán megtörténhet.” Magyar Narancs:

„Nem fárasztanánk az olvasókat annak hosszas bizonygatásával, hogy Kálomista Gábor egy kapatos kocsmai hőzöngés színvonalán gondolkozik a kultúráról. Hősünk ugyanis ezt roppant előzékenyen és igen meggyőzően demonstrálja minden héten a HírTv képernyőjén. A Páholy című kulturális műsor mintegy az esszenciája annak az általános attitűdnek, amellyel a Nemzeti Együttműködés Rendszere a kultúrához közelít. Kálomista és Gajdics Ottó minden héten kiül a kamerák elé, és rámutat az ellenségre. Szinte soha nem beszélnek olyan alkotásról vagy alkotóról, amit és akit színvonalasnak, fontosnak tartanak. Sőt, ez a szempont legtöbbször fel sem merül, már csak azért sem, mert értekezéseik témáit egész egyszerűen nem ismerik: a tárgyalt könyveket nem olvasták, az előadásokat, kiállításokat nem látták. De nem viccelődünk tovább: a Páholy természetesen nem kulturális műsor, tárgya nem a művészet, célja nem a tájékoztatás, hanem a nem elég fideszes művészek kiválogatása és szapulása, illetve a tábor fenyegetettség-érzetének fenntartása. Ennek megfelelően a két kultúrember bármit lát vagy hall vagy olvas, egy dolog jut eszébe: a balliberálisok rárontanak az országra, azok a „bizonyos körök” áskálódnak, a nemzetietlenek báncsák a magyarat.”

„Saját érdemei okán hatalmas túlzás volna egy egész bekezdést szentelni a Páholy című kulturális műsornak, hiszen egyes magyar sajtómunkások ostobaságát és pártpolitikai dörgölőzését kritizálni körülbelül annyi értelme van, mintha egy erdő közepén arról panaszkodnánk, hogy sok a fa. Igen, sok. A fa. De ahogy Bayer Zsolt is csak és kizárólag azért érdekes, mert ott áll mögötte teljes mellszélességgel az egész kétharmad, úgy Kálomista morcos büfögései is fontossá válnak, mivel – nagy levegő, nehéz kimondani – jelenleg Kálomista Gábor a magyar kultúrpolitika egyik legfontosabb szereplője.”

„Az Átlátszó alapos cikksorozata részletesen bemutatja, hogyan mutyizott ki magának pénzeket és posztokat az elmúlt húsz évben, függetlenül attól, éppen ki volt hatalmon. A 2010-es választások idejére már két lábon járó szimbóluma lett a magyar filmiparban tort ülő igénytelen urambátyám világnak. De a Fidesz kormányzása alatt vált belőle döntéshozó, kulturális vezető. Megkapta a Tháliát, majd a legtöbb pénzt kiosztó NKA-grémium, a Kulturális Fesztiválok Kollégiumának vezetését. Most pedig kiderült, szintén az Átlátszónak hála, hogy az általa vezetett testület a második legtöbb pénzt az ő színházának osztotta ki.” (…)

„Tévedésünket belátjuk. Az az NKA, ahol a kulturális élet korruptságának szimbóluma, egy nemzetieskedő frázisokat ismételgető bohóc, egy Simicska ülepe felé furakodó pártkatona osztja magának a pénzeket, az nem bástya. Az olyan mélység, amibe beleszédülünk.”

 

2013. július 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább