Ma Paulina, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A kultúra kis Simicskája
Bódis Gábor
„Gyenge és romlott az a művészeti elit, amelyik szó nélkül tűri, hogy egy Kálomista Gábor diktáljon neki. És szomorú hely az az ország, ahol ez egyáltalán megtörténhet.” Magyar Narancs:
„Nem fárasztanánk az olvasókat annak hosszas bizonygatásával, hogy Kálomista Gábor egy kapatos kocsmai hőzöngés színvonalán gondolkozik a kultúráról. Hősünk ugyanis ezt roppant előzékenyen és igen meggyőzően demonstrálja minden héten a HírTv képernyőjén. A Páholy című kulturális műsor mintegy az esszenciája annak az általános attitűdnek, amellyel a Nemzeti Együttműködés Rendszere a kultúrához közelít. Kálomista és Gajdics Ottó minden héten kiül a kamerák elé, és rámutat az ellenségre. Szinte soha nem beszélnek olyan alkotásról vagy alkotóról, amit és akit színvonalasnak, fontosnak tartanak. Sőt, ez a szempont legtöbbször fel sem merül, már csak azért sem, mert értekezéseik témáit egész egyszerűen nem ismerik: a tárgyalt könyveket nem olvasták, az előadásokat, kiállításokat nem látták. De nem viccelődünk tovább: a Páholy természetesen nem kulturális műsor, tárgya nem a művészet, célja nem a tájékoztatás, hanem a nem elég fideszes művészek kiválogatása és szapulása, illetve a tábor fenyegetettség-érzetének fenntartása. Ennek megfelelően a két kultúrember bármit lát vagy hall vagy olvas, egy dolog jut eszébe: a balliberálisok rárontanak az országra, azok a „bizonyos körök” áskálódnak, a nemzetietlenek báncsák a magyarat.”
„Saját érdemei okán hatalmas túlzás volna egy egész bekezdést szentelni a Páholy című kulturális műsornak, hiszen egyes magyar sajtómunkások ostobaságát és pártpolitikai dörgölőzését kritizálni körülbelül annyi értelme van, mintha egy erdő közepén arról panaszkodnánk, hogy sok a fa. Igen, sok. A fa. De ahogy Bayer Zsolt is csak és kizárólag azért érdekes, mert ott áll mögötte teljes mellszélességgel az egész kétharmad, úgy Kálomista morcos büfögései is fontossá válnak, mivel – nagy levegő, nehéz kimondani – jelenleg Kálomista Gábor a magyar kultúrpolitika egyik legfontosabb szereplője.”
„Az Átlátszó alapos cikksorozata részletesen bemutatja, hogyan mutyizott ki magának pénzeket és posztokat az elmúlt húsz évben, függetlenül attól, éppen ki volt hatalmon. A 2010-es választások idejére már két lábon járó szimbóluma lett a magyar filmiparban tort ülő igénytelen urambátyám világnak. De a Fidesz kormányzása alatt vált belőle döntéshozó, kulturális vezető. Megkapta a Tháliát, majd a legtöbb pénzt kiosztó NKA-grémium, a Kulturális Fesztiválok Kollégiumának vezetését. Most pedig kiderült, szintén az Átlátszónak hála, hogy az általa vezetett testület a második legtöbb pénzt az ő színházának osztotta ki.” (…)
„Tévedésünket belátjuk. Az az NKA, ahol a kulturális élet korruptságának szimbóluma, egy nemzetieskedő frázisokat ismételgető bohóc, egy Simicska ülepe felé furakodó pártkatona osztja magának a pénzeket, az nem bástya. Az olyan mélység, amibe beleszédülünk.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >