2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A kultúra kis Simicskája

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„Gyenge és romlott az a művészeti elit, amelyik szó nélkül tűri, hogy egy Kálomista Gábor diktáljon neki. És szomorú hely az az ország, ahol ez egyáltalán megtörténhet.” Magyar Narancs:

„Nem fárasztanánk az olvasókat annak hosszas bizonygatásával, hogy Kálomista Gábor egy kapatos kocsmai hőzöngés színvonalán gondolkozik a kultúráról. Hősünk ugyanis ezt roppant előzékenyen és igen meggyőzően demonstrálja minden héten a HírTv képernyőjén. A Páholy című kulturális műsor mintegy az esszenciája annak az általános attitűdnek, amellyel a Nemzeti Együttműködés Rendszere a kultúrához közelít. Kálomista és Gajdics Ottó minden héten kiül a kamerák elé, és rámutat az ellenségre. Szinte soha nem beszélnek olyan alkotásról vagy alkotóról, amit és akit színvonalasnak, fontosnak tartanak. Sőt, ez a szempont legtöbbször fel sem merül, már csak azért sem, mert értekezéseik témáit egész egyszerűen nem ismerik: a tárgyalt könyveket nem olvasták, az előadásokat, kiállításokat nem látták. De nem viccelődünk tovább: a Páholy természetesen nem kulturális műsor, tárgya nem a művészet, célja nem a tájékoztatás, hanem a nem elég fideszes művészek kiválogatása és szapulása, illetve a tábor fenyegetettség-érzetének fenntartása. Ennek megfelelően a két kultúrember bármit lát vagy hall vagy olvas, egy dolog jut eszébe: a balliberálisok rárontanak az országra, azok a „bizonyos körök” áskálódnak, a nemzetietlenek báncsák a magyarat.”

„Saját érdemei okán hatalmas túlzás volna egy egész bekezdést szentelni a Páholy című kulturális műsornak, hiszen egyes magyar sajtómunkások ostobaságát és pártpolitikai dörgölőzését kritizálni körülbelül annyi értelme van, mintha egy erdő közepén arról panaszkodnánk, hogy sok a fa. Igen, sok. A fa. De ahogy Bayer Zsolt is csak és kizárólag azért érdekes, mert ott áll mögötte teljes mellszélességgel az egész kétharmad, úgy Kálomista morcos büfögései is fontossá válnak, mivel – nagy levegő, nehéz kimondani – jelenleg Kálomista Gábor a magyar kultúrpolitika egyik legfontosabb szereplője.”

„Az Átlátszó alapos cikksorozata részletesen bemutatja, hogyan mutyizott ki magának pénzeket és posztokat az elmúlt húsz évben, függetlenül attól, éppen ki volt hatalmon. A 2010-es választások idejére már két lábon járó szimbóluma lett a magyar filmiparban tort ülő igénytelen urambátyám világnak. De a Fidesz kormányzása alatt vált belőle döntéshozó, kulturális vezető. Megkapta a Tháliát, majd a legtöbb pénzt kiosztó NKA-grémium, a Kulturális Fesztiválok Kollégiumának vezetését. Most pedig kiderült, szintén az Átlátszónak hála, hogy az általa vezetett testület a második legtöbb pénzt az ő színházának osztotta ki.” (…)

„Tévedésünket belátjuk. Az az NKA, ahol a kulturális élet korruptságának szimbóluma, egy nemzetieskedő frázisokat ismételgető bohóc, egy Simicska ülepe felé furakodó pártkatona osztja magának a pénzeket, az nem bástya. Az olyan mélység, amibe beleszédülünk.”

 

2013. július 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább