2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Mi lett volna, ha öreganyámnak tankja van?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Mi lett volna, ha öreganyámnak tankja van?
Részeg szerb katona Vukovárnál

„És főleg nem ők rohadtak volna a lövészárkokban, nem ők égnek benn a tankokban, nem őket erőszakolják meg az ellenség katonái.” Szerbhorváth György blogja (Community.eu):

„Vagy Raffay Ernő ex honvédelmi államtitkárnak esze lenne? Mert elsült a … zagya. A volt történész szakmájához méltatlanul mélázott el azon, mi lett volna ha? Ha rá hallgatnak a 90-es évek elején Antallék, ma Ovi uralkodhatna a Délvidéken, a Felvidéken meg a Kárpátalján. Szorri, Erdély kimaradt volna a buliból.”

„Raffay interjúját a vajdasági (ópardon: délvidéki) radikális delhir.com adta újra közzé, mert most, hogy a szerb parlament bocsánatot kért a vajdasági magyar ártatlan áldozatok miatt, Áder meg Belgrádban meakulpázott, hát jobb, ha hergeljük az igaz magyarokat, még mielőtt béke lenne.”

„Szóval, ha Raffay mindezt az ufómagazinban mondja, oda is befér. Azt még elhisszük, hogy részt vett a Kalasnyikov-mutyiban, azaz a horvát alakulatok felfegyverzésében 1990-ben,de a többi inkább egy kocsmai beszélgetésre hasonlít. Bár ha igaz, akkor az is igaz, hogy minderről mondjuk tudott a Jugoszláv Hadsereg is – 1992 nyarán nem hiába vittek ki engem is a magyar-jugó határra, hogy egy kamionban rohadjak a magyar hadsereget lehallgatva (ha be tudjuk őket fogva), mert a koncepció az volt, hogy a magyar hadsereg megtámadja a jugót, vagyis ami maradt belőle.”

„De Raffay kissé mellélő, amikor aszongya, a horvát hadsereggel karöltve le lehetett volna rohanni és visszaszerezni a Délvidéket. Höhö – ha a horvátok megbuggyantak volna, mert pl. a mai Horvátország egy része a történelmi Délvidék, el tudjuk képzelni, hogy meghalnak azért, hogy átadják e területeket a magyaroknak. Például Baranyát is, amit 1995-ben nem is foglaltak vissza, épp azért, mert akkor a Dunánál és Kelet-Szlavóniában a jugó haderővel néztek volna szembe.  Milošević is inkább belement abba, hogy békésen reintegrálják Baranyát Kroáciába 1997-ben (vagy 96-ban, már nem emlékszem), miután Arkanék kivágták az értékes tölgyeket és elcipelték haza a jó baranyai borokat.”

„Raffay szerint magyar tábornokok is a harc mellett voltak, a győzelem meg reális. Csak ez a falu bolondja elfeledi, ha a magyar hadsereg megindul a Vajdaság irányába, akkor az ott élő magyarokkal kb. az lett volna, mint a kosovói albánokkal 98-99-ben: kis népirtás, nagy menekülés. Raffay más faszával veri a csalánt, nyilván a sajátjával erre már nem képes – és elnézést az olvasóktól, de másképp ezt kommentálni nem lehet.”

„Az meg már egyenesen röhej, ahogyan ama vízióiról számol be, hogy 1992-93-ban, amikor még nem volt Szlovákia, a Felvidékre is simán be lehetett volna vonulni, na meg Kárpátaljára is, mert az ukrán haderő is a béke segge alatt volt. Ja, be lehetett volna vonulni, voltak ilyen vonulások 1938-41-ben is, meg a végzetes és végleges visszavonulás 44-től. Az biztos, ha Kassáig meg Ungvárig meg se áll 1992-93-ban a turulos magyar gárda, ma már egy szál magyar se élne ott, ahogy Újvidéken sem, és én se Kishegyesen írnám e sorokat (Šešelj vajdának is pont akkortájt megvoltak a jó kis tervei a vajdasági magyarokról, horvátokról, de még a szlovákokról is – ők két szendvicset kaptak volna az útra, mert Pozsony mégis messzebb van, mint Pest). És az is biztos, hogy a Lánchidat egy ukrán atombomba vitte volna, mert előbb-utóbb úgyis újra összeszereltek volna egyet. Vagy Raffay egész a Don-kanyarig gyalogolt volna?”

„Az efféle őrült tervek újracsomagolása önmagában nem lenne érdekes. De mégis azt jelzi, hogy ilyen vén szarháziak (ő meg a tábornokok) húsz évvel ezelőtt min elmélkedtek. Ők ezt történelmi igazságtételnek nevezik, meg a terület visszaszerzésének – közben ennek a neve háború. A háborúkban meg elesnek a katonák, de az ártatlan polgárok is, főleg utóbbiak. De Raffaynak és generálisainak semmi sem drága. És főleg nem ők rohadtak volna a lövészárkokban, nem ők égnek benn a tankokban, nem őket erőszakolják meg az ellenség katonái, nem őket viszik KZ-ekbe.”

„Ha lehetne, én őket zárnám be, internálnám. Vagy helyezném őket gyógykezelés alá, zárt intézetben.”

2013. július 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább