Ma Mária, Emőke névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Megbékélés negatív felhangokkal
J. Garai Béla
„Sajnos, a magukat demokratikusnak és európainak hirdető pártvezéreknek ehhez nem volt meg a bátorságuk.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
„Gondolom, közösségünk nagy-nagy többsége megkönnyebbüléssel fogadta a belgrádi parlamentben pénteken elfogadott nyilatkozatot, amelyben elítélték a vajdasági magyarok ellen a második világháború végén elkövetett atrocitásokat, és ezzel csaknem hét évtized után levették rólunk a kollektív bűnösség bélyegét.”
„Ennek az örömteljes eseménynek a tükrében talán felesleges szőrszálhasogatásnak tűnne most azon morfondírozni, hogy egy ilyen szégyenteljesen hosszú periódus után kik, mely politikusok és mely pártok vették a bátorságot, hogy szembeforduljanak a szerb társadalomban mélyen elültetett előítéletekkel, és megtegyék ezt a lépést. Tudjuk, azok tették meg, akiktől a kilencvenes években követett, esztelen vérontásokhoz vezető politikájuk alapján – valljuk be – a legkevésbé vártuk volna el. Sajnos, a magukat demokratikusnak és európainak hirdető pártvezéreknek ehhez nem volt meg a bátorságuk.” (…)
„Hogy a parlamenti döntésnek nem lett nagyobb negatív visszhangja a nacionalisták körében, azt valószínűleg annak köszönhetjük, hogy ezekben a napokban az ország, az egész szerb közélet a nagybetűs dátum bűvöletében él. A kormány mindent egy lapra tett fel: arra, hogy megszerezze az uniós államok jóindulatát, és június 28-án kiérdemelje a csatlakozási tárgyalások megnyitásának pontos dátumát. Nem mindegy ugyanis, hogy a tárgyalások már októberben elkezdődnek, vagy csak jövő januárban. Az ország vezetői amolyan csodatevő varázsigének tartják ezt a bűvös szót, amely azonnal idevonzza majd a pénzes nyugati befektetőket, akik a szánalmasan alacsony szerbiai bérekre építve felvirágoztatják a gazdaságot.
Valószínűleg ezen a téren is lesz még részünk kellemetlen meglepetésekben, mint ahogyan a magyarok bűnösségét eltörlő parlamenti nyilatkozattól sem várhatjuk, hogy egy csapásra megváltoznak a múltra vonatkozó előítéletek. Sokáig tartják még magukat az évtizedek alatt beléjük sulykolt sztereotípiák, amint a Večernje novosti minapi tudósításából is leszűrhetjük.”
„A történelem revíziója, vagy megbékélés” – ezzel a címmel számolt be a lap a nyilatkozat elfogadásáról, nem rejtve véka alá, hogy szerintük az előbbi dolog történt, hiszen mindjárt a bevezetőben leszögezik, hogy „a magyar megszállók 18 ezer embert gyilkoltak le, a kommunisták pedig háromezer magyart”. Mintegy felvilágosítva az olvasót, hogy a magyar áldozatok száma hatszor kevesebb, mint a szerbeké, és hogy a nyilatkozattal tulajdonképpen felmentik a gyilkosokat. A cikkben megszólaltatott történész bevallja, hogy az áldozatok pontos számát sohasem sikerült megállapítani, de megjegyzi, hogy a magyarok „negyvenezer áldozattal manipulálnak”. Ekkora sértés azért még egy esti lap részéről is megengedhetetlen és visszataszító. Szóval, bármennyire örömteli is számunkra a belgrádi parlament döntése, csodát azért nem kell várni tőle.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >