2020. december 5. szombat
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A NER méltó végállomása a temető

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A NER méltó végállomása a temető
(Dimon101 fotója)

„Akinek nincs pénze, annak megszűnik a temetési szolgáltatás, ez a feladat a még nem halott családtagokra hárul.” Amerikai Népszava:

(…) „A Nemzeti Együttműködés Rendszere elérte működésének végcélját, az életre alkalmatlan tömegek temetőbe juttatását. A rendszer jó működését jelzi, hogy megérkeztek az első pénz nélküli tömegek a temetőkbe, akiknek egész életük során annyit sem sikerült összekaparniuk, hogy egy ládában tisztességgel a föld alá bújjanak, egyébként is céltalan és értelmetlen életük után. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének azt a feladatot kellett megoldani, hogy a szemétként a föld felszínén maradó hullák eltakarítása oly módon történjen meg, hogy az ne terhelje Orbán Viktor magánvagyonát, amelyet Magyarország költségvetésének hívnak. A NER megoldotta ezt a feladatot is, és a sürgető igényre válaszolva létrehozta és szabályozta az öntemetés és öneltakarítás rendszerét. Ezúttal is a világ előtt járunk, a csavaros magyar észjárás diadalát irigyli a földbolygó.”

„Ennek megfelelően jogszabály-módosításokat dolgozott ki a Belügyminisztérium, amely ezúttal is olyan színben tünteteti fel az intézkedést, mintha valami jót kapna a halálra ítélt NER-polgár. A szabályozást “a temetési költségek csökkentésének” nevezték el, elhallgatva szerényen azt az apróságot, hogy ez nem a halott családja számára jelenti a temetési költségek csökkentését, hanem Orbán Viktor számára, aki nem szeretné a Felcsút csapatának külföldi játékosokkal való megerősítését kockáztatni azzal, hogy vagyonokért kapartassa el a közmunkás élőlények tömegeit.”

„A koncepció része egyebek mellett “a szociális temetés bevezetése” a rászorulók részére, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy akinek nincs pénze, annak megszűnik a temetési szolgáltatás, ez a feladat a még nem halott családtagokra hárul. Ily módon mindenki kitanulja a temetés mesterségét, és az ország két részre lesz osztható: akiket már eltemettek, és akik temetnek. Várhatóan bevezetik majd a “szociális iskolát” is, ahol kizárólag azt tanítják majd a Vuitton táska nélkül elhalálozó, nemzeti trafikboltból dohányzó tüdőbeteg közmunkás tömegeknek, hogyan kell egymást fájdalommentesen eltemetniük.”

2013. május 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább