2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Lear-nézőben

Gerold László
Gerold László
Lear-nézőben
Kovács Frigyes Lear király szerepében (forrás: jokaiszinhaz.hu)

„ ... ezt a változatos emberi, érzelmi skálát jeleníti meg Learként Kovács Frigyes, hol elsöprő drámai erővel, hol pedig már-már … önmagából is gúnyt űző komédiázással.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

„Békéscsabán voltunk színházban. A többes, hogy voltunk, nem udvariassági vagy afféle általános forma, hanem arra utal, hogy az ottani Jókai Színház szíves meghívására ment Lear király-előadást nézni egy néhány fős újvidéki/szabadkai különítmény, melynek oda és visszaszállításáról a vendéglátók gondoskodtak, ahogy szokásba jött az utóbbi ínséges időkben, amikor se a szerkesztőségeknek, se a kritikusoknak nincs pénzük az utazásra, akkor önerejéből, de önérdekből is, hogy a színház igyekszik biztosítani a kritikát. Érdeklődéssel mentünk a Viharsarok fővárosába, ahová nyílván a többieket is, mint engem, kettős érdeklődés vezérelt. Látni egyrészt, hogy boldogul a világ drámairodalmának egyik legismertebb, de megjelenítés szempontjából eléggé problematikus szövegével egy magyar vidéki társulat. És még inkább: látni, miféle Lear király Kovács Frigyes, a vajdasági színjátszás egyik kiválósága.” (…)

„És, ahogy az előadás színlapján olvassuk, miközben színészként Lear életre keltésén fáradozott, emberként is kereste önmagában azokat az élményeket, amelyek alapján ez a színpadi pokoljárás hiteles lesz. Egyfelől felidézte élete „összes keserűségét”, másfelől azonban tudatában volt annak, hogy ez a megkeseredett drámahős, „egy emberséges ember”, aki kálváriája során azt tapasztalja meg, amit sohasem gondolt, hogy környezete, köztük két lánya is, romlott, számító, gonosz. Nem elég, ha színészként szerepet alakít, Learbe személyes élményeit, önmagát is bele kell építenie.”

„Hogy jól gondolta, azt az előadás igazolja.”

„A helyzettől és saját pillanatnyi lelki állapotától függően tud őszintén naiv, sőt önáltatóan hiszékeny lenni, de ha ellentmondanak neki, gyorsan begerjed, s ilyenkor meggondolatlan, tévedését nem látja be, ellenkezőleg makacsul öntörvényű, s hogy hibázott, ezt csak akkor ismeri be, amikor nálánál erősebbel, a viharként tomboló természettel szembesül. Ekkor, az előadás – minden Lear király-előadás – csúcsjelenetében, ami Csabán a természet és technika félelmetes szimbiózisaként eszkalálódik, jön rá, olyasmire vállalkozott, ami erejét meghaladja: ahogy a vihart nem tudja megfékezni, úgy a társadalom romlottságával szemben is tehetetlen. Lapot vált. Ellenállás helyett a hazug világ játékszabályait követi: szerepet játszik, alakoskodik, sőt komédiázik. Csakhogy ez se megoldás, a gonosz világ nem bocsát meg, nem fogadja be, s ez már olyan csapás, amit nem él túl. Amikor legkedvesebb lányát, akit a történet kezdetén meggondolatlanul kitagadott az örökségből, mert Cordelia nem volt hajlandó, mint nővérei, hamis hízelgésre, megölik, akkor ebbe ő is belehal. Megtörténik az, amit a költő így fogalmazott meg: „Kiterítenek úgyis”.”

„Ezeket a fordulatokat, ezt a változatos emberi, érzelmi skálát jeleníti meg Learként Kovács Frigyes, hol elsöprő drámai erővel, hol pedig már-már a modorosságot is vállaló, lényegében azonban a világból is, önmagából is gúnyt űző komédiázással.”

„Embert látunk, aki fölényesen magabiztos, mindennel és mindenkivel dacoló, saját erejét túlértékelő önhittséggel teli, majd mélyen csalódott, végül önmagát legyőzve szerepjátszásra hajlandó, de aki tragikus sorsát nem kerülheti el.”

2013. május 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább