2021. október 23. szombat
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Lear-nézőben

Gerold László
Gerold László
Lear-nézőben
Kovács Frigyes Lear király szerepében (forrás: jokaiszinhaz.hu)

„ ... ezt a változatos emberi, érzelmi skálát jeleníti meg Learként Kovács Frigyes, hol elsöprő drámai erővel, hol pedig már-már … önmagából is gúnyt űző komédiázással.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

„Békéscsabán voltunk színházban. A többes, hogy voltunk, nem udvariassági vagy afféle általános forma, hanem arra utal, hogy az ottani Jókai Színház szíves meghívására ment Lear király-előadást nézni egy néhány fős újvidéki/szabadkai különítmény, melynek oda és visszaszállításáról a vendéglátók gondoskodtak, ahogy szokásba jött az utóbbi ínséges időkben, amikor se a szerkesztőségeknek, se a kritikusoknak nincs pénzük az utazásra, akkor önerejéből, de önérdekből is, hogy a színház igyekszik biztosítani a kritikát. Érdeklődéssel mentünk a Viharsarok fővárosába, ahová nyílván a többieket is, mint engem, kettős érdeklődés vezérelt. Látni egyrészt, hogy boldogul a világ drámairodalmának egyik legismertebb, de megjelenítés szempontjából eléggé problematikus szövegével egy magyar vidéki társulat. És még inkább: látni, miféle Lear király Kovács Frigyes, a vajdasági színjátszás egyik kiválósága.” (…)

„És, ahogy az előadás színlapján olvassuk, miközben színészként Lear életre keltésén fáradozott, emberként is kereste önmagában azokat az élményeket, amelyek alapján ez a színpadi pokoljárás hiteles lesz. Egyfelől felidézte élete „összes keserűségét”, másfelől azonban tudatában volt annak, hogy ez a megkeseredett drámahős, „egy emberséges ember”, aki kálváriája során azt tapasztalja meg, amit sohasem gondolt, hogy környezete, köztük két lánya is, romlott, számító, gonosz. Nem elég, ha színészként szerepet alakít, Learbe személyes élményeit, önmagát is bele kell építenie.”

„Hogy jól gondolta, azt az előadás igazolja.”

„A helyzettől és saját pillanatnyi lelki állapotától függően tud őszintén naiv, sőt önáltatóan hiszékeny lenni, de ha ellentmondanak neki, gyorsan begerjed, s ilyenkor meggondolatlan, tévedését nem látja be, ellenkezőleg makacsul öntörvényű, s hogy hibázott, ezt csak akkor ismeri be, amikor nálánál erősebbel, a viharként tomboló természettel szembesül. Ekkor, az előadás – minden Lear király-előadás – csúcsjelenetében, ami Csabán a természet és technika félelmetes szimbiózisaként eszkalálódik, jön rá, olyasmire vállalkozott, ami erejét meghaladja: ahogy a vihart nem tudja megfékezni, úgy a társadalom romlottságával szemben is tehetetlen. Lapot vált. Ellenállás helyett a hazug világ játékszabályait követi: szerepet játszik, alakoskodik, sőt komédiázik. Csakhogy ez se megoldás, a gonosz világ nem bocsát meg, nem fogadja be, s ez már olyan csapás, amit nem él túl. Amikor legkedvesebb lányát, akit a történet kezdetén meggondolatlanul kitagadott az örökségből, mert Cordelia nem volt hajlandó, mint nővérei, hamis hízelgésre, megölik, akkor ebbe ő is belehal. Megtörténik az, amit a költő így fogalmazott meg: „Kiterítenek úgyis”.”

„Ezeket a fordulatokat, ezt a változatos emberi, érzelmi skálát jeleníti meg Learként Kovács Frigyes, hol elsöprő drámai erővel, hol pedig már-már a modorosságot is vállaló, lényegében azonban a világból is, önmagából is gúnyt űző komédiázással.”

„Embert látunk, aki fölényesen magabiztos, mindennel és mindenkivel dacoló, saját erejét túlértékelő önhittséggel teli, majd mélyen csalódott, végül önmagát legyőzve szerepjátszásra hajlandó, de aki tragikus sorsát nem kerülheti el.”

2013. május 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább