Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Lear-nézőben
Gerold László
„ ... ezt a változatos emberi, érzelmi skálát jeleníti meg Learként Kovács Frigyes, hol elsöprő drámai erővel, hol pedig már-már … önmagából is gúnyt űző komédiázással.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):
„Békéscsabán voltunk színházban. A többes, hogy voltunk, nem udvariassági vagy afféle általános forma, hanem arra utal, hogy az ottani Jókai Színház szíves meghívására ment Lear király-előadást nézni egy néhány fős újvidéki/szabadkai különítmény, melynek oda és visszaszállításáról a vendéglátók gondoskodtak, ahogy szokásba jött az utóbbi ínséges időkben, amikor se a szerkesztőségeknek, se a kritikusoknak nincs pénzük az utazásra, akkor önerejéből, de önérdekből is, hogy a színház igyekszik biztosítani a kritikát. Érdeklődéssel mentünk a Viharsarok fővárosába, ahová nyílván a többieket is, mint engem, kettős érdeklődés vezérelt. Látni egyrészt, hogy boldogul a világ drámairodalmának egyik legismertebb, de megjelenítés szempontjából eléggé problematikus szövegével egy magyar vidéki társulat. És még inkább: látni, miféle Lear király Kovács Frigyes, a vajdasági színjátszás egyik kiválósága.” (…)
„És, ahogy az előadás színlapján olvassuk, miközben színészként Lear életre keltésén fáradozott, emberként is kereste önmagában azokat az élményeket, amelyek alapján ez a színpadi pokoljárás hiteles lesz. Egyfelől felidézte élete „összes keserűségét”, másfelől azonban tudatában volt annak, hogy ez a megkeseredett drámahős, „egy emberséges ember”, aki kálváriája során azt tapasztalja meg, amit sohasem gondolt, hogy környezete, köztük két lánya is, romlott, számító, gonosz. Nem elég, ha színészként szerepet alakít, Learbe személyes élményeit, önmagát is bele kell építenie.”
„Hogy jól gondolta, azt az előadás igazolja.”
„A helyzettől és saját pillanatnyi lelki állapotától függően tud őszintén naiv, sőt önáltatóan hiszékeny lenni, de ha ellentmondanak neki, gyorsan begerjed, s ilyenkor meggondolatlan, tévedését nem látja be, ellenkezőleg makacsul öntörvényű, s hogy hibázott, ezt csak akkor ismeri be, amikor nálánál erősebbel, a viharként tomboló természettel szembesül. Ekkor, az előadás – minden Lear király-előadás – csúcsjelenetében, ami Csabán a természet és technika félelmetes szimbiózisaként eszkalálódik, jön rá, olyasmire vállalkozott, ami erejét meghaladja: ahogy a vihart nem tudja megfékezni, úgy a társadalom romlottságával szemben is tehetetlen. Lapot vált. Ellenállás helyett a hazug világ játékszabályait követi: szerepet játszik, alakoskodik, sőt komédiázik. Csakhogy ez se megoldás, a gonosz világ nem bocsát meg, nem fogadja be, s ez már olyan csapás, amit nem él túl. Amikor legkedvesebb lányát, akit a történet kezdetén meggondolatlanul kitagadott az örökségből, mert Cordelia nem volt hajlandó, mint nővérei, hamis hízelgésre, megölik, akkor ebbe ő is belehal. Megtörténik az, amit a költő így fogalmazott meg: „Kiterítenek úgyis”.”
„Ezeket a fordulatokat, ezt a változatos emberi, érzelmi skálát jeleníti meg Learként Kovács Frigyes, hol elsöprő drámai erővel, hol pedig már-már a modorosságot is vállaló, lényegében azonban a világból is, önmagából is gúnyt űző komédiázással.”
„Embert látunk, aki fölényesen magabiztos, mindennel és mindenkivel dacoló, saját erejét túlértékelő önhittséggel teli, majd mélyen csalódott, végül önmagát legyőzve szerepjátszásra hajlandó, de aki tragikus sorsát nem kerülheti el.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >