Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fock Jenő Louis Vuitton hátizsákja
Bódis Gábor
„Ne becsüljük alá a közös tolvajlás társadalomépítő szerepét!” Para-Kovács Imre blogjából (Amerikai Népszava):
(…) „Ha már egyszer loptál fideszessel, örökre lekötelezett maradsz, benne leszel a brancsban, rajta leszel a listán, soha többé nem éhezel.
A csúcsra persze kevesen jutnak el, ott, ahol százmilliárdokat lopnak, menekítenek külföldre, ott csak páran lebzselnek, de a járások szintjén (külön köszönet Navracsics Tibornak, a Hülye Járások Minisztériumának vezetéséért) gyakran leesik valami, hol egy trafik, hol egy polgármesteri cím, színházigazgatói állás, hol egy nagybirtok, a jövőben esetleg nemzeti benzinkút, nemzeti posta, nemzeti gyógyszertár – a lehetőségek korlátlanok. Focistáknak butikot, műkörmösöknek szántót, parasztoknak stadiont, mindenkinek érdemei és igényei szerint. A rendszer ellenségei mennek a levesbe, és akik mentek a levesbe, a rendszer ellenségei lesznek, de pont erre az esetre álltak fel a magánhadseregek, szellemi honvédők, savazó békementesek, a mindig mozgósítható idióták, hogy ha valaki felemeli a szavát a nyilvánvaló gazságok ellen, odarohanjanak és nyelvcsattogtatásuk elnyomja a tiltakozást. Nálam jobban senki sem utálta a létező szocializmust, de most kénytelen vagyok megjegyezni, hogy Fock Jenő nem árverezte el a Louis Vuitton hátizsákját. Két okból. Az első az, hogy nem volt neki. Azért nem volt, mert ízlése viszont volt, és pontosan tudta, hogy – az akkor még létező – Csepel, esetleg Angyalföld elég határozottan érdeklődne a miértek iránt. Megengedhette volna magának? Persze. A másik ok a nyilvánvaló tahóság, ami először eszünkbe jut egy luxustáskával virító képviselő láttán: ilyen az, amikor egy proligyerek túl fiatalon lop túl sokat, aztán a fészerben tartja a kokaint, mert a kastélyban nem fér el. És ebben az új-bolsevik pártban nincs senki, aki rászólna. Minden normális gengszterfilmben elhangzik a figyelmeztetés, hogy a nagy bankrablást követően az elkövetők ne vásároljanak drága kocsikat, nercbundát a feleségüknek, hanem kussoljanak, amíg elülnek a hullámok.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >