Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mítingelések országa
J. Garai Béla
„Lesznek-e megint buszok, amelyekkel odaszállítják majd a vidéki aktivistákat, és kapnak-e ők is ingyen szendvicset, mint az Újvidékre kiránduló hazafiak?” J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):
„Úgy látszik, ez az ország nem tud meglenni mítingek és utcai politizálás nélkül. Pontosabban: ennek az országnak a politikusai nem tudnak meglenni nélküle. Miután április 12-én a belgrádi hatalmi pártok Újvidékre csődítették napidíjas híveiket, hogy felvegyék a harcot az állítólagos vajdasági szeparatizmus ellen, május 10-én a koszovói szerbek és Vojislav Koštunica buzgó nacionalistái részesítik őket hasonló demonstrációs élményekben Belgrádban.
A népharag ezúttal nem a bűnös tartományi vezetők, hanem a brüsszeli megállapodás ellen irányul majd, a tüntetők annak elutasítását fogják követelni.” (…)
„A referendumi kérdés tehát valószínűleg eldöntetlen marad május tizedikéig, amikoris a koszovóiak és belgrádi támogatóik megpróbálnak minél nagyobb tömeget összetrombitálni a „Szerbiában maradunk” jelszóval rendezendő mítingre. Nem tudom, hogy lesznek-e megint buszok, amelyekkel odaszállítják majd a vidéki aktivistákat, és kapnak-e ők is ingyen szendvicset, mint az Újvidékre kiránduló hazafiak? Ám az kétségtelen, hogy Vojislav Koštunica számára ez lesz az egyik utolsó alkalom, hogy megjátssza a népvezért, és mozgósítsa az Európa-ellenes erőket. Különben egyre inkább magára marad, amint a pénteki szkupstinai vitában is megmutatkozott: egyedül a szerb demokraták (DSS) szavaztak a megállapodás ellen. Hiába, a DSS-vezér nem eléggé tanulékony, mint egyes kormánypolitikusok. Mint például Ivica Dačić miniszterelnök. Volt pártfőnöke alighanem forog a sírjában Ivica egyik-másik nyilatkozata után. A megállapodás körüli vitákban a napokban nem átallotta megcáfolni a mindenható „Slobo” állítását a NATO felett aratott győzelemről. Az ország józanabbik része már akkor tudta, hogy ez akkora hazugság, mint ide Lacháza, ám most a jelenlegi szoci vezető is hősiesen bevallotta, hogy igenis átverték a népet. Hiszen a kumanovói békekötéssel Szerbia elvesztette Koszovót, feladta a déli tartomány feletti szuverenitást, és kivonult a NATO-csapatok elől. A megállapodással azt próbálják menteni, ami még menthető. Dačić azzal próbálta igazolni a hazudozást, hogy magasabb célok vezérelték őket, a mennyei nemzet érdekeit vélték védelmezni, ám három évvel ezelőtt „önkéntelenül megszólalt tudatalatti énje”, és az ezzel megindult események láncolata „a mellébeszélés feladásához vezetett”. „A kormány első cselekedete az volt, hogy abbahagytuk a hazudozást egymásnak, Szerbia polgárainak, barátainknak és ellenségeinknek, az egész világnak” – hangoztatja Dačić a Politikának írt cikkében. „Elismertük, hogy a koszovói kört nem lehet négyszögesíteni, és ezzel Szerbiát lehoztuk a földre.”
Következő cikk: Kiállás: fideszes képviselő leplezi le a trafikmutyit
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >