Ma Emánuel, Emánuéla, Larissza, Árpád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Unió Adriával
Bódis Gábor
Kelet-Európában változó a szélsőséges nacionalizmus megnyilvánulási formája, Horvátországban ez leginkább szerbellenességben ölt testet.
A szlovén parlament április elején egyhangúlag ratifikálta Horvátország csatlakozási megállapodását, így megszűnt az utolsó akadálya annak, hogy Zágráb július elsejével az Európai Unió tagjává váljon. Ljubljana majd’ egy évtizedig azért ellenezte a keleti szomszéd csatlakozását, mert határvitájuk volt a Piráni-öböl fölött. Ennek rendezése után még egy nyitott kérdés maradt: a volt Ljubljanai Bank horvát betéteseinek kártérítése. Jugoszlávia szétesése után ugyanis a szlovén bank, amelynek az egész országban működtek kirendeltségei, a szétválás után bezárta immár külföldre szakadt fiókjait és nem fizette ki a betétesek pénzét. A horvát kormány kártalanította a hoppon maradt állampolgárait, de perelte a jogutód pénzintézetet, a Nova Ljubljanska banka-t. Az alku most úgy szól: Zágráb nem perel, és ennek fejében Szlovénia jóváhagyja a csatlakozást. A mintegy 180 millió euró sorsa ezzel még nem dőlt el, de a két fél a vita rendezését a Nemzetközi Fizetések Bankjára bízta.
Még optimisták
A legújabb felmérések azt mutatják, hogy a horvát lakosság többségében bizakodik az uniós tagság hasznosságában.
A Nova TV nevű, országos kereskedelmi csatorna részére készített elemzés szerint, ha most tartanának népszavazást Horvátország az uniós csatlakozásról, akkor a horvátok 54 százaléka voksolna igennel, 37 százalék ellenezné a tagságot, 9 százalék pedig tartózkodna.
A csatlakozás népszerűbb a felsőfokú végzettségűek, a férfiak, a városi lakosság, de a főváros, Zágráb környékén élők körében is. Az euroszkeptikusok többségében a 60 évnél idősebbek, az alacsonyan képzettek, a falusiak, valamint az ország északi részén élők (Szlavónia és Baranya horvát része, ahol a kisszámú magyar kisebbség is él).
Az országban tavaly januárban tartottak népszavazást az EU-ról és kevesebb mint 50%-os részvétel mellett 66% igennel válaszolt.
A mérséklődő „lelkesedés” mögött az egyre inkább súlyosbodó gazdasági és szociális válság áll. A foglalkoztatási adatok az utóbbi évtized legrosszabb mutatói: több mint 370 ezren számítanak munkanélkülinek (21,9%, ezzel csak Görögország és Spanyolország áll a horvátok mögött). Idén januárban több mint 13 ezren vesztették el munkahelyüket. A 2008-as válság kitörése óta 150 ezer horvát maradt munka nélkül. Az infláció 5 százalékos, az Európai Bizottság 2013-ra 0,4%-os visszaesést prognosztizál és talán jövőre lesz 1%-os növekedés. A középbal kormány 3%-kal kénytelen csökkenteni a közalkalmazottak számát, mert különben ismét külföldi kölcsönre szorulna.
Enyhe derűlátásra ad okot, hogy az év első hónapjaiban, különösen a horvát tengerpart legrégibb (és egyben legelőkelőbb) részére, a Kvarner öbölbe (Opatija és környéke) rekord számú turista érkezett. A legtöbben a nyugati szomszédok, a szlovénok jöttek. Tavaly is rekordot döntött a horvát tengerparti turizmus és érdekes, hogy az egyébként tömegesen az Adriára látogató magyarok nincsenek a Top 5-ben (németek, szlovénok, osztrákok, olaszok és csehek) pedig a húsvéti munkaszüneti napokban csúcslátogatottság volt.
Tavaly decemberben a Standard & Poor's a bóvli kategóriába minősítette le Horvátországot, a szociáldemokrata miniszterelnök, Zoran Milanović azonban visszautasította azokat a követeléseket, hogy az IMF-től kölcsönt vegyen fel.
A korrupció
A horvát társadalom másik rákfenéje, a korrupció. A Transparency International 2012-es rangsora szerint Horvátországot még Ruanda, Jordánia és Kuba megelőzi, és az unióban csak Olaszországban rosszabb a helyzet.
Talán ezen a téren a legtanulságosabb eset, Ivo Sanader volt miniszterelnöké (2004-2009), akit 10 évre ítéltek korrupciós vádak alapján. A magyarországi hivatalos szervek ezen a téren nem mutattak túlságosan komoly együttműködési hajlamot, hiszen visszautasították a horvátok kérelmét, hogy Hernádi Zsoltot kihallgathassák a Mol-Ina megvesztegetési ügyben. A horvát média évekig volt tele Sanader féktelen költekezéseiről, ingatlanjairól, méreg drága óráiról és festményeiről szóló cikkekkel. Pedig a politikus a horvát mérsékelt jobboldal nagy reménysége volt, jó megjelenésű, tanult, nyelveket beszélő, jó tárgyaló hírében állt, ami egyáltalán nem jellemző a Hágai törvényszéket csak halála miatt megúszó Franjo Tuđman alapította háborús Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) mindenkori vezetőire. Sanadernek sikerült is a nyíltan a szélső jobbal paktáló HDZ-t megszelídíteni, európai párttá alakítania és ő bonyolította le az EU csatlakozási folyamat oroszlán részét. Csak hát a pénz és a hatalom.
Sanader bukását követően, egyik helyettese Jadranka Kosor vette át a kormány és a HDZ vezetését. A választásokat azonban a korrupciós vádakkal terhelt jobboldal elvesztette és a szociáldemokraták (SDP, Zoran Milanović) vezette balközép koalíció jutott hatalomra. Őket nemcsak a súlyos gazdasági és korrupciós válság várta, hanem személyi bonyodalmak is: Milanović legfontosabb koalíciós partnerét Radimir Čačićot, a Horvát Néppárt (HNS) elnökét, miniszterelnök-helyettest Magyarországon börtönbüntetésre ítélték, az M7-esen okozott baleset miatt. Helyét a párt alelnöke, az a Vesna Pusić vette át, aki a Milanović-kormány külügyminisztere is. Ő nyilatkozott úgy, hogy „senki sem merészel korrupciós ügyekbe bonyolódni, mert retteg…”.
A felpergetett nacionalizmus
Az immár ellenzékben levő háborús, majd mérsékelt jobboldali HDZ-ben időközben leváltották és a pártból is kirúgták a pártalapító Tuđman eszméihez visszatérni kívánó Jadranka Kosort. Helyére Tomislav Karamarko került, akinek rendőrségi kapcsolatai, karrierje még a titói időszakban kezdődött. Azóta a HDZ egyre inkább jobbra tolódik, amit megfigyelők annak is tulajdonítanak, hogy a legnagyobb ellenzéki párt népszerűsége még gyorsabban apad, mint a válságban csak tébláboló kormánykoalíció.
Kelet-Európában változó a szélsőséges nacionalizmus megnyilvánulási formája, Horvátországban ez leginkább szerbellenességben ölt testet. Ilyen szempontból nagyon kockázatos eseménynek hirdették meg nemrégiben a horvát-szerb labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzést Zágrábban. Simán győztek a horvátok (2:0) és a szerbek esélye véglegesen elúszott. Nem történt komolyabb összecsapás a pályán kívül, az előzetes nagyon szigorú hatósági intézkedéseknek köszönhetően, amelyek sorába tartozik az is, hogy a szerb szurkolók (egy részük bizonyítottan randalírozó huligán) csoportosan nem utazhattak a horvát fővárosba. A lelátókon csupán a már megszokott soviniszta jelszavakat skandálták az önfeledt horvát drukkerek, amelyek közül a legelterjedtebb az „Öld a szerbet!” (Ubij Srbina!).
A minap Kistanje – szerbek is lakta – dalmáciai városkában (Sibenik felett) helyi pravoszláv papnövendékeket vertek össze horvát fiatalok. Milanović kormányfő azonnal nemzetközi sajtóértekezletet tartott, amelyen a HDZ „piszkos” európai parlamenti választási kampányának véres eredményeként értékelte az incidenst.
De a hangulat tovább fokozódik: a horvát közszolgálati televízió műsorában egy szélsőjobboldali (Horvát Jogpárt, HSP) parlamenti képviselő egy másik képviselőt, aki, természetesen szerb nemzetiségű, csetniknek nevezett és azt állította, hogy háborús bűnökben vett részt. A II. világháborúban a szerb királypárti és a németekkel lepaktáló csapatok tagjait nevezték csetnikeknek, a délszláv háborúkban pedig általában a szerb fegyvereseket. Azóta a csetnik szitokszóvá vált.
A szélsőjobb manapság azért mozgósít, hogy meghiúsítsa a cirill írásmód hivatalossá tételét olyan környezetekben, ahol nagyszámú szerb közösség él. A tüntetések élén a vukovári hadi veteránok állnak. Vukovár ostroma 1991 októberében/novemberében a horvátországi háború egyik legpusztítóbb ütközete volt. Az akkori Jugoszláv Néphadsereg és a szerb szabadcsapatok szinte a földig rombolták a Duna-parti várost. Vukovár lakosságának egyharmadát ma is szerb nemzetiségűek alkotják. A horvát veteránok szerint nem jár nekik anyanyelvük írásmódja.
A hazafiasnak vélt érzelmek megerősítést nyertek Ante Gotovina horvát tábornok felmentésével Hágában, amit a legtöbben Horvátországban úgy értelmeztek, hogy beigazolódott: szabadságharcot folytattak a szerb agresszió ellen. Utóbb Hága felmentette az akkori jugoszláv/szerb vezérkari főnököt is, ami tovább bonyolíthatná az értelmezést. De a nacionalista indulatok gerjesztésében érdekeltek nem szoktak ilyen apró részletekkel foglalkozni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >