Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Utorak
Bódis Gábor
„Megrészegülve saját hatalmától Szerbiában azt gondolhatta, hogy az a brüsszeli asztalt is ellepi.” Svetlana Lukić blogjából (Peščanik):
(…) „Izgleda da je u Briselu najslabija karika u tzv. Državnom vrhu bio Aleksandar Vučić; on je u utorak izazvao pometnju tako što se izvikao na Tačija. Razlog može biti Vučićeva nacionalistička prošlost, pa je zato dobio nervni slom kada je ugledao spokojnog komandanta UČK; ili je opijen svojom moći u Srbiji, poverovao da se ona može preliti i za briselski astal. Ili je u pitanju i jedno i drugo. Frustrirajuća je ta kombinacija – kada si silan u svojoj avliji, a nemoćan pred komšijom koga bi najradije zadavio, a on nigde ne žuri za razliku od tebe, i ima moćne zaštitnike za razliku od tebe, koji si opet sam na svetu. Prvi potpredsednik se zaneo komplimentima koje je prethodnih meseci dobijao sa zapada ne shvatajući da ga Latini-stare-varalice, kako bi rekao jedan od njegovih političkih prethodnika Baja Pašić, na taj način sokole da nastavi putem kojim oni žele da ide. Dodatno ga je zbunilo insistiranje da se i on u poslednjoj rundi pridruži razgovorima. Do tada je u njima učestvovao samo preko sms prepiske sa Dačićem. Mladi Vučić, koji je svoje diplomatske veštine savladavao u Zemunu, u uzurpiranoj zgradi Magistrata, preko puta pijace, nije shvatio da su ga zvali u Brisel jer im je jasno da je odnos moći u Srbiji takav da jedino on može garantovati sprovođenje nekog sporazuma. I želeli su da ga na taj način obavežu, jer i Ketrin Ešton zna ovo što i mi: da će on godinama gospodariti Srbijom, posebno njenim naoružanim delom. Svi na zapadu znaju da su naši političari lažovi, ne samo Milošević koji im je jedno pričao na kanabetu, a drugo radio kad im vidi leđa. Čuvena je priča o Jovanu Ristiću koji je u ime srpske vlade 1878. potpisao Berlinski ugovor kojim je Srbija, pod određenim uslovima, dobila nezavisnost. Kada se vratio u zemlju, poslanici su mu rekli – gde piše da smo mi dužni da poštujemo to što si ti potpisao. (…)
„Nije isključeno da se istorija ponovi, još jednom. Primus inter pares u tzv. Državnom vrhu, Alekandar Vučić, morao bi pod hitno da prestane da se uživljava u ulogu narikače i da povuče jedini potez koji mu je preostao. Ako to ne učini, predstoji mu mnogo mučnih uloga koje će morati da odigra na nizbrdici ka svojoj političkoj smrti. Epitaf je već spreman, eno ga na grobu jednog etrurskog glumca – umirao sam mnogo puta, ali ovako nikada. U međuvremenu, šta god da se desi sledećeg utorka, biće hapšenja, mnogo hapšenja. To je vrlo dobar izlaz iz svake situacije, a još kada imaš klijenata kao pleve, rešenje se samo nameće.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >