2019. október 22. kedd
Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egy a hangjuk – magyar-román focitöri

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Egy a hangjuk – magyar-román focitöri

„Tizenöt éve gólt se tudunk nekik rúgni, előtte azonban 65 éven át nem tudtak nyerni a magyarok ellen. Ami állandó volt: a folyamatos balhé a magyar-román meccseken.” Kovacspe blogjából (Mandiner):

„Tulajdonképpen minden válogatott meccs román meccs is egyben. Lehet bár Izland, vagy a trianoni traumához vajmi kevés szállal kötődő Japán az ellenfél, a mérkőzéseken kb. húszpercenként felhangzik a rigmus a B-középből a „Vesszen Trianon!” és a „Ki nem ugrál, büdös román, hej, hej!” örökzöld szövegek formájában. De nem marad adós soha a túloldal sem, ahol ugyanilyen sláger a „Ki a magyarokkal az országból!” vagy a bozgorozás (jelentése: hazátlan magyar). Úgy tűnik, a két nép trianoni „élményének” hű lenyomata továbbra is, az épp ezért nem is nagyon erőltetett magyar-román válogatott rivalizálás.” (…)

„A formálódó Aranycsapatnak nem okozott különösebb gondot a román válogatott többszöri legázolása, amit az 1945 és ’48 közötti 7-2, 3-0, 9-0 (!), 5-1 és az ’52-es olimpián elért 2-1-es győzelem jelzett. Annál nagyobb gondot jelentett viszont a korábban nem látott balhék felszínre kerülése. Az ’54-es ezüstérem után éppen Romániát fogadtuk Budapesten (5-1), miközben Bukarestben megütközött a két ország nem hivatalos, úgynevezett B-válogatottja is. A 2-1-es román győzelmet kő- és sörösüveg dobálással ünnepelte a román nézősereg, amit követett 1958-ban egy újabb magyar győzelemmel végződő válogatott fellépésünk a bukaresti nemzeti stadionban. A dobáláson túl itt már komoly magyar verések is voltak a lelátókon. Mivel ugyanebben az évben hasonló inzultusok érték a Honvéd labdarúgóit is, a magyar állami szervek jobbnak látták, ha nem erőltetik tovább a román-magyar barátságos mérkőzéseket, mivel azok megrendezései „kellemetlen kihatással vannak a románok és az erdélyi magyarság viszonyára is”. Ennek megfelelően Románia lett az a szomszédos ország, akivel a legkevesebb mérkőzést játszottuk, miközben például az osztrák-magyar világviszonylatban is az egyik legtöbb meccset hozó párosítássá vált.”

„Annál is inkább hanyagolni kellett az összecsapásokat, mert eddigre az erdélyi magyarok már tüntetőleg a magyar válogatottnak drukkoltak. Egy-egy nagy magyar meccs előtt tömegek keltek útra olyan helyek felé, ahol hallgatni lehetett Szepesi rádióközvetítéseit, vagy ahol később fogni lehetett a magyar tévé adásait – nem ritkán csak a hágókra felvitt, hordozható készülékekkel és házilag fabrikált antennákkal. Ne feledjük, az ekkor a magyar himnusz hangjainál csutkára felhangosított adások közös nézése egybeesett az Aranycsapat és később a ’60-as évek világszínvonalú magyar válogatottjának tündöklésével. Mindez pedig a Rákosi-, majd a Kádár-korszaknak is kellemetlen volt, nem csak a román belügyi szerveknek.” (…)

„A kilencvenes évekre nagyot fordult a világ: a kommunizmus eltűnt, a nacionalizmus nyílt teret kapott, a magyar foci pedig lehanyatlott. A románok közben remekül helyt álltak az 1994-es amerikai világbajnokságon, és olyan világsztárjuk lett, mint a „Kárpátok Maradonájának” becézett Hagi. Az 1998-as budapesti EB-selejtezőn azonban sokáig úgy tűnt, hogy él még rajtuk a magyar átok. A vendégeket „Lesz még Bukarest magyar falu” feliratú transzparenssel köszöntő magyar szurkolók örömmel látták, hogy a nagyszerűen támadó magyar csapat a kapu elé szorította a sztárokkal érkező románokat, sőt, Hrutka János csodás szabadrúgásgóljával pontot is szerzett (1-1). Sajnos nem csak az árnyékolja be ezt a mérkőzést, hogy mindmáig ez az utolsó gólunk a román hálóban, hanem az is, hogy a stadion környékén a román rendszámú autókat súlyosan megrongálták a magyar huligánok, ezzel főleg a végre szabadon a magyaroknak szurkolni jött erdélyi magyarokat büntetve. A visszavágóra a románok már nem bíztak semmit a véletlenre. Újra aktiválták Hagit, elindult a hecckampány, a szurkolók „magyar vért” akartak látni. Ebben a légkörben a halálfélelemben lévő és meglehetősen gyenge magyar válogatott elszenvedte történelmi első vereségét Romániától (0-2).”

„Hogy aztán azóta meglehetősen simán mindig ki is kapjon. A ’99-es bukaresti román diadal óta négy mérkőzést játszottunk és még gólt sem tudtunk lőni. A 2002-es világbajnokság selejtezőin sima dupla zakó (két 0-2) és a 2004-es és 2009-es két barátságos mérkőzésen sem volt sok közünk a mérkőzéshez (0-3 és 0-1). Ami változatlan maradt, az a kölcsönös gyűlölködés. Bár az utolsó válogatott találkozót a Magyarországon meggyilkolt román kézilabdás, Marian Cozma emlékének ajánlották, a megbékélési gesztus csak átmeneti volt. A román futballnak olyan nagyságokat, mint a Steaua Bukaresttel Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyerő Bölöni Lászlót és az edző Jenei Imrét adó magyarokat az Újpest 2009-es vendégjátékán olyannyira gusztustalan gyalázkodó felirat fogadta, ami még az európai labdarúgó szövetségnél is kiverte a biztosítékot és két meccsre bezáratta a stadiont. Más kérdés, hogy a visszavágón erre adott magyar válasz („Honnan tudod, hogy cigány vagy? Románul beszélsz.”) is igen távol állt a fennen hangoztatott európai (és ott is ritkán tapasztalt) ideáktól.”

2013. március 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább