Ma Salamon, Antal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fudbal
Bódis Gábor
„Ashton bárónő már ereje végén van, és szülinapját is kénytelen volt Dačić és Thaci társaságában tölteni.” Svetlana Lukić blogjából (Peščanik):
„Jednog proleća tokom ratova devedesetih, u Beogradu je osvanuo čuveni grafit – Proleće je, a ja živim u Srbiji. Kakav je današnji prolećni dan, jedino je i logično da živiš u Srbiji, jer je vreme uvredljivo loše. Vučić, koji se juče oprobao u premijerskoj stolici (Dačić sa Tačijem leti na zasedanje UN-a, istim avionom), nije morao da nam se žali na “papir” koji nas teraju da potpišemo. Ljudi su toliko deprimirani ovom kišom, vetrom i blatom da ne bi primetili ni da su ga ovi potpisali, pogotovo zato što znaju da je to zakasnela repriza događaja iz kumanovskog šatora proleća gospodnjeg 1999.”
„Za sada izgleda da će se repriza kapitulacije poklopiti sa 14-ogodišnjicom prvog Tomahavkovog leta ka Beogradu. Ni ovog proleća, kao ni onog 99-e, to se neće zvati kapitulacijom, predajom. Miloševićeva spikerka sa RTS-a pobedonosnim glasom je to nazvala “pobedom miroljubive politike Srbije”. Ne zna se koji će sada eufemizam biti upotrebljen, ali to nije ni važno: svi znamo o čemu se radi. Jedino još nećemo da znamo zašto je, posle 100 godina upravljanja Kosovom, logično da srpska država mora i treba zauvek da napusti to bojno polje.”
„Baronica Ešton je već na izmaku snaga; i rođendan je morala da slavi u društvu Dačića i Tačija, i da prima darove. Od Srba je dobila ešarpu i rukavice, a od kosovskih Albanaca ogrlicu. Bićemo informisani o svakoj šari na ešarpi i svakom karatu ogrlice, ali ni nama ni građanima Kosova na kraju neće biti jasno šta su ovi potpisali, ako budu potpisali, a nešto će potpisati… Svako će kreativno tumačiti “papir”, a šta se zapravo dešava na terenu znaće samo oni koji tamo žive ili se slučajno zapute ka granici. Jedino će još patrijarh, Koštunica i Nikolićevi savetnici posle ovog proleća o Kosovu govoriti u terminima duše, srca, kolevke i majke. Za ostale će to biti “papir”, što je za nas ipak istorijski napredak.”
„Cela ova teška diplomatska artiljerija bila bi nepotrebna da su savetnici Ketrin Ešton uradili svoj posao i da su je obavestili da baš ovih dana dok traju pregovori – mi igramo utakmicu milenijuma protiv Hrvata. Da je telefonirala Milanoviću i rekla mu da je za Hrvatsku uveden dodatni uslov za članstvo u EU, 36. poglavlje, a to je poraz od Srbije na Maksimiru, u Beogradu i Mitrovici bi nastala takva euforija da bi Dačić relaksirano mogao da potpiše i predaju Preševske doline. Problem je u tome što bi Hrvati odbili da ispune taj uslov – po cenu članstva. Potpuno su poludeli zbog ove utakmice. Stvorena je takva atmosfera da bi ih inače očekivana pobeda nad našom bednom reprezentacijom usrećila više nego oslobađanje Gotovine i Markača.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen
„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >