2020. december 5. szombat
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Márciusi hóvihar

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Márciusi hóvihar

„Mi, akik évek óta utazunk a magyar sztrádákon és fizetjük a borsos útdíjat, tudjuk, hogy nem számíthatunk segítségre... Egy baleset után a magyar rendőrök megfizettették velem a szalagkorláton esett kárt, pedig a karomat törtem.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

(…) „A szokatlan márciusi hóviharnak azonban nálunk is nagy visszhangja volt, mivel a győri autópálya-szakaszon sok szerbiai személygépkocsit és autóbuszt is rabul ejtett a hó. Érdekes módon a magyar illetékeseknek ez a körülmény valahogy elkerülte a figyelmét, mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a szóban forgó sztrádán rengeteg külföldi, szerbiai (és vajdasági), török vagy más állampolgár is közlekedik. Orbán Viktor például szombaton esti sajtóértekezletén azzal dicsekedett, hogy „az utolsó embert is kihoztuk az utolsó hóakadály mögül is, tehát nincs olyan magyar ma este, aki ne kapna enni, inni, és ne lenne biztonságban".

„Gondolom, a külföldieknek, akik ugyancsak átélték ezeket a nehéz órákat, egy kicsit sérthette ez a fülét. Joggal várták volna el, hogy az ő problémájukat is megemlítse a miniszterelnök, ha már a magyar sztrádát veszik igénybe, és ha már a mentésük nem sikerült a legtökéletesebben.”

„Márpedig a Nyugat-Európában, főleg az Ausztriában és Bécsben dolgozó gasztarbajterek ezrével közlekednek naponta ezen az útszakaszon, buszok tucatjai hozzák-viszik őket, tudjuk ezt itthoni tapasztalatainkból is. Az autópályán rekedtek kálváriája nálunk főleg az után került az érdeklődés középpontjába, hogy egy busz utasa arról számolt be a B92 hírportálnak, hogy csütörtök éjszaka elfogyott az üzemanyagjuk, nem tudnak fűteni, az utasok dideregnek, miközben kisgyerekek és egy féléves baba is van köztük. A férfi arra panaszkodott, hogy már tíz órája vesztegelnek a hófúvásban, és még nem láttak magyar mentőt.”

„Az elakadt buszból érkezett üzenet, stílusosan szólva, a kommentek lavináját indította el az itteni hírportálokon. Sok minden kiolvasható belőlük, az is, hogy miként tekint az itteni átlagpolgár az északi szomszédokra. A legtöbb hozzászólót a baba iránti aggodalom késztetett írásra, de sokan ragadták meg az alkalmat, hogy elverjék a port az uniós tagállamokon vagy a magyar szomszédokon.”

„Volt, aki a mai Szerbia jelentéktelenségével magyarázta, hogy késett a segítségnyújtás. „Mit gondoltok, ha német vagy más uniós állampolgárok akadtak volna el, akkor nem igyekeztek volna jobban a magyarok? Ej, Szerbia, hol vannak a diplomatáid, hogy reagáljanak, amikor polgáraid 15 órán át fagyoskodnak fűtetlen buszokban?” – írta egyik kommentelő.”

„Mi, akik évek óta utazunk a magyar sztrádákon és fizetjük a borsos útdíjat, tudjuk, hogy nem számíthatunk segítségre... Egy baleset után a magyar rendőrök megfizettették velem a szalagkorláton esett kárt, pedig a karomat törtem” – panaszkodott egy másik utas.”

„Nemrégiben egy belgrádi újság Magyarországot hozta fel pozitív példaként, hogy ott milyen alaposan tisztítják a havat az autóúton..., hát most kiderült, hogy ők sem jobbak.”

„Hogy történhet meg ilyesmi: 13 órát várnak segítségre? Magyarország ez, vagy egy Urál mögötti ország?”...

Voltak azonban józanabb hozzászólók is: „Nem szégyellitek magatokat, szidjátok a magyarokat! Akinek nem tetszik, utazzon a baráti horvát sztrádákon!”

„A Milićević család, amely szívbeteg kislányával igyekezett egy német klinikára, egy magyar rendőrnő emberséges gesztusáról számolt be, aki befogadta őket saját tatabányai lakásába, majd megszervezte továbbutazásukat.”

„Micsoda balkáni bunkó az olyan buszsofőr, aki ítéletidőben nem tankol elég üzemanyagot, mert Szerbiában olcsóbb!” – írta egy másik kommentelő.

„Előbb a saját házunk előtt söpörjünk! December 8-án Feketicsnél 15 kilométeres dugó alakult ki a hó miatt, pedig nem is volt hófúvás. Húsz órát állt a buszunk.”

Egy albán utas is hozzászólt a témához: „Csak hallgassanak a szerbek, decemberben Horgosnál 15 órát várakoztam a hó miatt...”.

„Hát ilyenek ezek a balkániak, elég nekik egy hófúvás, hogy jól odamondogassanak egymásnak.”

2013. március 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább