2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Márciusi hóvihar

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Márciusi hóvihar

„Mi, akik évek óta utazunk a magyar sztrádákon és fizetjük a borsos útdíjat, tudjuk, hogy nem számíthatunk segítségre... Egy baleset után a magyar rendőrök megfizettették velem a szalagkorláton esett kárt, pedig a karomat törtem.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

(…) „A szokatlan márciusi hóviharnak azonban nálunk is nagy visszhangja volt, mivel a győri autópálya-szakaszon sok szerbiai személygépkocsit és autóbuszt is rabul ejtett a hó. Érdekes módon a magyar illetékeseknek ez a körülmény valahogy elkerülte a figyelmét, mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a szóban forgó sztrádán rengeteg külföldi, szerbiai (és vajdasági), török vagy más állampolgár is közlekedik. Orbán Viktor például szombaton esti sajtóértekezletén azzal dicsekedett, hogy „az utolsó embert is kihoztuk az utolsó hóakadály mögül is, tehát nincs olyan magyar ma este, aki ne kapna enni, inni, és ne lenne biztonságban".

„Gondolom, a külföldieknek, akik ugyancsak átélték ezeket a nehéz órákat, egy kicsit sérthette ez a fülét. Joggal várták volna el, hogy az ő problémájukat is megemlítse a miniszterelnök, ha már a magyar sztrádát veszik igénybe, és ha már a mentésük nem sikerült a legtökéletesebben.”

„Márpedig a Nyugat-Európában, főleg az Ausztriában és Bécsben dolgozó gasztarbajterek ezrével közlekednek naponta ezen az útszakaszon, buszok tucatjai hozzák-viszik őket, tudjuk ezt itthoni tapasztalatainkból is. Az autópályán rekedtek kálváriája nálunk főleg az után került az érdeklődés középpontjába, hogy egy busz utasa arról számolt be a B92 hírportálnak, hogy csütörtök éjszaka elfogyott az üzemanyagjuk, nem tudnak fűteni, az utasok dideregnek, miközben kisgyerekek és egy féléves baba is van köztük. A férfi arra panaszkodott, hogy már tíz órája vesztegelnek a hófúvásban, és még nem láttak magyar mentőt.”

„Az elakadt buszból érkezett üzenet, stílusosan szólva, a kommentek lavináját indította el az itteni hírportálokon. Sok minden kiolvasható belőlük, az is, hogy miként tekint az itteni átlagpolgár az északi szomszédokra. A legtöbb hozzászólót a baba iránti aggodalom késztetett írásra, de sokan ragadták meg az alkalmat, hogy elverjék a port az uniós tagállamokon vagy a magyar szomszédokon.”

„Volt, aki a mai Szerbia jelentéktelenségével magyarázta, hogy késett a segítségnyújtás. „Mit gondoltok, ha német vagy más uniós állampolgárok akadtak volna el, akkor nem igyekeztek volna jobban a magyarok? Ej, Szerbia, hol vannak a diplomatáid, hogy reagáljanak, amikor polgáraid 15 órán át fagyoskodnak fűtetlen buszokban?” – írta egyik kommentelő.”

„Mi, akik évek óta utazunk a magyar sztrádákon és fizetjük a borsos útdíjat, tudjuk, hogy nem számíthatunk segítségre... Egy baleset után a magyar rendőrök megfizettették velem a szalagkorláton esett kárt, pedig a karomat törtem” – panaszkodott egy másik utas.”

„Nemrégiben egy belgrádi újság Magyarországot hozta fel pozitív példaként, hogy ott milyen alaposan tisztítják a havat az autóúton..., hát most kiderült, hogy ők sem jobbak.”

„Hogy történhet meg ilyesmi: 13 órát várnak segítségre? Magyarország ez, vagy egy Urál mögötti ország?”...

Voltak azonban józanabb hozzászólók is: „Nem szégyellitek magatokat, szidjátok a magyarokat! Akinek nem tetszik, utazzon a baráti horvát sztrádákon!”

„A Milićević család, amely szívbeteg kislányával igyekezett egy német klinikára, egy magyar rendőrnő emberséges gesztusáról számolt be, aki befogadta őket saját tatabányai lakásába, majd megszervezte továbbutazásukat.”

„Micsoda balkáni bunkó az olyan buszsofőr, aki ítéletidőben nem tankol elég üzemanyagot, mert Szerbiában olcsóbb!” – írta egy másik kommentelő.

„Előbb a saját házunk előtt söpörjünk! December 8-án Feketicsnél 15 kilométeres dugó alakult ki a hó miatt, pedig nem is volt hófúvás. Húsz órát állt a buszunk.”

Egy albán utas is hozzászólt a témához: „Csak hallgassanak a szerbek, decemberben Horgosnál 15 órát várakoztam a hó miatt...”.

„Hát ilyenek ezek a balkániak, elég nekik egy hófúvás, hogy jól odamondogassanak egymásnak.”

2013. március 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább