2020. június 6. szombat
Ma Norbert, Norberta, Cintia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Kettős mérce

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

Néha abszolúte megértem a határon túliakat, amikor kiakadnak a gyurcsányistákra. Paraméter.sk

Nem követem különösebben a Demokratikus Koalíció útját – már azt sem értem, mitől koalíció, hacsak azt nem vesszük, hogy egy padban ül Gyurcsány, a kiugrott konzervatív Debreczeni József és az egykori SZDSZ-es Bauer Tamás –, de amit a külhoniak állampolgársága ellen agitálnak még újabban is, azt már kommentálni sem lehet. (Oké, értjük mi: ha a külhoniaknak lesz szavazati joguk, ők abból csak akkor kapnak, ha valaki félrekarikázik). S csak utalok arra, hogy Bauer pont ugyanolyan hisztérikus állapotba kerül, ha a HTM állampolgárságáról van szó, miképpen épp a külhoniak esnek gyűlölettranszba Gyurcsány vagy a már nem is létező SZDSZ nevét hallván. Még jó, hogy nem kapnak kollektív agyvérzést. De az érvek egyik oldalon sem erősek, pusztán érzelmi kirohanásokról van szó.

A probléma azonban áttevődik más szintre, amikor pártkötődéssel talán nem is bíró szakemberek kezdenek el molyolni a témán, úgy, hogy utána sem néznek se a (nemzetközi) szakirodalomnak, se a jogi környezetnek, sem a téma politikai (ámok)futásának Magyarországon. Aztán rittyentenek egy olvasói levelet, csak úgy – mondjuk épp Bauer Tamás cikke nyomán (és tényleg csak utalnék rá, mert arra, aki Németországgal példálódzik e témakörben, és Trianont az Odera-Neisse vonalhoz hasonlítgatja, azzal nem lehet már mit kezdeni).

Szóval, íme, Ladányi Andor történész olvasói levelében épp Bauer nyomán indul ki az Élet és Irodalomban (Kik szavazzanak?, 2013. február 8.), s a világ tán egyik legszigorúbb választói cenzusának bevezetését javasolja azon ún. külhoniak esetében, akik már magyar állampolgárok (Szándékosan nem írtam határon túli magyarokat: mint talán már írtam itt is volt, láttam eskütételt, ahol magyarul kukkot sem tudó ukrán, szerb állampolgárok vették át a papírokat – de tőlük ne tartson a DK, ők szavazni sem fognak. Újabban a szabadkai konzul is beismerte: tudnak a visszaélésekről, szigorítani fogják a szabályokat, falusi anyakönyvvezetők ezentúl nem fognak ügyletelni.).

Ladányi Andor javaslata szerint „a kettős állampolgárság mint szerzett jog megmaradna, szavazati joggal azonban csak azok rendelkeznének, akik…”

1) „Magyarországon élnek.” Kérdésünk: e feltétel (miért nem) vonatkozna ama több százezer polgárra is, akik innen távoznak nap mint nap? (Sőt, Matolcsy már félmilliós számot emlegettek, akik – hogy dögölnének meg – nem átallnak nem Tündérországban melózni.)

2) „…itt van állandó lakásuk”. Az emigrálók mellett pl. már a hajléktalanoknak sem járna szavazati jog? Sőt, a pongyola megfogalmazás miatt az albérletben élőknek sem? Állandó lakás az, ami inkább van a bank kezében, mint a hitelezőében?

3) „…itt adóznak.” Akik külföldön élve ott adóznak, miért választhatnak? Mert ott még nem állampolgárok? És ha már azok, ők másfajta kettős állampolgárok? S mi lesz a nagykorú diákokkal? Vagy a milliókkal, akik a munkaerőpiacról teljesen kiestek? (A nyugdíjasok, ugye, már adóztak – vagy mégsem?) És az sem szavazhat, aki itthon maradt családját tartja el a kint leadózott pénzből? Nehogy már a társadalom taníttassa ki a kölköt? (A példa létező, felmerült a hetvenes évek Jugoszláviájában.) És mi lenne azokkal, akik itt élnek, de külföldi cégen át adóznak? És a börtönben ülők? Sorolhatnánk.

4) „…és saját tapasztalataik alapján ismerik a hazai viszonyokat.” Ez tájékozottsági-műveltségi cenzus lenne? Vagy lesz bizottság?  Miközben „a hazai viszonyokat” javarészt nem saját tapasztalatainkon át ismerjük, hanem a médián át. Már ha ez ismeret. S ha nem lesz kemény a vizsga, átmennek azon a „kettősök” is: tömegek nézik a magyar kertévéket külhonban is, a „tapasztalat” ugyanaz. És végül mit jelent az „ismer” szó? Maga Orbán vallotta be, hogy nem tud eligazodni a gázszámláján (bár kétlem, hogy volt a kezében), és a legtöbb matematika-professzort ki kéne zárni a választási rendszerből, mert szakterületén zseni, de azt már nem tudja, hányas évet írunk, és felemás zoknit hord.

2011-ig a magyar az egyik legszigorúbb állampolgársági törvény volt (ez ún. saját tapasztalat, a fenti feltételekből pedig hármat talán teljesítek, az adózást biztosan), s hozzáteszem: nem tartom jónak az újat sem. Ahogyan  szerencsésnek sem tartanám, ha a külhoni szavazatok lennének a mérleg nyelve, több okból sem.  Ám a fenti ötletek közül legalább nem csak diszkriminatívak, antidemokratikusak, már a fölvetésük is megalázó, hanem jogilag részben nonszenszek (kivéve a lakóhely kérdését, pontosabb megfogalmazásban). Arra jók, hogy tovább hergeljék a közhangulatot, és ha „ez” az oldal marad hatalmon, „amaz” rögtön megtalálhassa a bűnbakot.  De ismételjük el újra és újra: az első Fidesz-kormányzat nem támogatta a kettős állampolgárság intézményét. Az utána következőeknek megvolt az idejük, hogy a kérdést másképp, megnyugtatóbban rendezzék. Nem tették. Akkor most mit nyikorog a DK és az olvasó-levélíró?

Emlékszem, úgy tíz éve a téma kapcsán egy szűk körű megbeszélésen egy világhírű magyar, USA-ban élő közgazdász azzal érvelt a kettős állampolgárság ellen, hogy akkor mi majd mely hadseregben szolgálunk, főleg, ha háború lesz? Nem érdekelte, hogy már profi hadseregek vannak; NATO-tagság vagy –partnerség; nők, gyerekek, túlkorosak úgysem érdekeltek; aki volt amott, emitt már úgysem lesz stb. Nem értette.  Egyszerűen nemzetünk legokosabb emberei közt is akad bőven, aki nem látja, hogy az egy ország, egy nemzet, egy állampolgárság és egy szavazat kora már a múlté. De errefelé még mindig ezt a büdös, lerágott, kiszívott csontot nyalogatják.

Ami meg engem illet: ha háború lesz, remélem, internálni fognak, volt erre elég példa az utóbbi száz évben. Szerintem elég jó társaságba kerülök.

 

2013. február 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább