2020. szeptember 19. szombat
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Papírkutyák

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Papírkutyák
(Skailla illusztrációja)

„Nagyon megijedtek a „jobboldalon”: Mesterházy bocsánatot kért a határon túli magyaroktól Kolozsvárott.” A Csehszlovák Kém írja Slovensko, do toho! nevű portálon:

„Az MSZP elnöke olyan területre merészkedett, amelyet huszonhárom éve a magát „jobboldalnak” nevező populista-"jobboldali" oligarcha vindikál magának: Erdély és a hatuma. Bagatellizálják, jelentéktelen villámlátogatásként, olcsó szavazatszerző akcióként írnak fideszes bértollnokok Mesterházy kolozsvári látogatásáról, pedig nem az. A Mandiner már kétségbeesetten a szavazókat listázza. Ha az MSZP ügyesen politizál és végigviszi a Kolozsváron elkezdett meccset, megtörténhet, amire senki nem számított: a Fideszt hazai pályán verik meg.“...

„De nézzük, milyen a „nemzetpolitika” a terepen, Fidesz-módra. Romániában tiszta a képlet, hatalmasat bukott a párt, a székelyek véleményét megtudhattuk a választások során, a Fidesz még Erdély történelmét sem ismeri, hogyan választana már meg a székely egy nacionalista Szászt? Az udvarhelyi bukás után az erdélyi kiemelt nemzeti Paprikajenci magyarországi adóforintokból kapott néhány milliárdot, de vajon miért nem az erdélyi iskolákat, színházakat, könyvtárakat támogatjuk Magyarországról, nem ez lenne a dolgunk? Kínzó kérések ezek. Szlovákiában tanulhattak a romániai fideszes Patyomkin-pártok bukásából, nem akarnak ők párttá válni. A politika nem, de a taktika más: álcivil úthenger formájában próbálják Berényi emberei elhitetni a szlovákiai magyar választópolgárokkal az összefogás jól hangzó meséjét. Dehogy akarnak ők összefogni, orbáni júdáspénzen „tengetik” sorsuk a Tóth Károly által felügyelt Fórum Intézetben, amely nem mellesleg az elmúlt években hirtelen kiemelt nemzeti lófasz lett, alanyi jogon dotálja őket a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Vajon lehet-e olyan tenyérbe szarni, ahonnan a baksist kapjuk?”...

„Miközben a jobboldali verbális gyűlöletkampány egyelőre kimerül 2004 december 5. imamalomszerű emlegetésével, Mesterházy figyelmébe ajánlom: úgy semmi értelme belekezdeni az egészbe, ha megcsinálják az inverz-Fideszt, ha lesznek emeszpé-közeli kutatóközpontok, pártocskák és kedvenc politológusok, és álcivil mozgalmak. Így közel az idő, hogy az MSZP pártgyűléseken is emeszpé-logós nagymagyarország alakú fatányérból eszik a kölest, kalocsai mintás felespohárból isszák Attila Ostorát, és a szónoklatok előtt az Ómagyarország, miért nem süt bömböl a hangfalakból. Vagy rosszabb esetben Miskolcon gyanúsak lesznek a románul beszélő önkormányzati munkatársak. Ha így lesz, az MSZP nyitása maximum az eddigi pártpolitikai megosztást véglegesíti és látványosan rögzíti a határokon túl is.”...

2013. január 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább