Ma Hajnalka, Lídia, Auguszta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A kultúra nélküli kultúrharc
Szerbhorváth György
Olvasom Salman Rushdie önéletrajzát, a Joseph Antont, mely elsősorban arról az időszakról szól, miután a Sátáni versek miatt a fundamentalista vallási iráni vezető, H̱umaynī kimondta rá a fatvát (vélhetően anélkül, hogy elolvasta volna az amúgy bazi vastag regényt).
Az ajatollah most csak azért érdekes, mert alighanem azon politikai és vallási vezetők közé tartozott, akik életükben csak egy dolgot olvasnak újra és újra, aztán ennyi volt számára a kultúra meg minden más. Rushdiet pedig azért említjük itt, mert önéletrajza első száz oldalán a halálra ítélése előtti életéről is ír, amikor még nem kényszerült bujdokolni. Már 40 évesen világhírű volt, és a nyolcvanas években a világ legnagyobb íróival barátkozhatott irodalmi rendezvényeken. Büszkén sorolja, kikkel: Vonnegut, Sontag, Grass, Amos Oz, Bellow, Carver, Doctorow, Updike, Brodsky, Soyinka, Coetze, Gordimer. Vagy Közép-Kelet-Európából: Czesław Miłosz, Josef Škvorecký, Danilo Kiš.
És két magyar nevét is említi: Esterházy Péterét és Konrád Györgyét, többször.
Igen, jól olvasták: Esterházyét és Konrádét, akik nevét az utóbbi időben a (szélső)jobboldaliak igen szívesen, ámde ironikusan, cinikusan emlegetik. Hogy hát EP ki- és megszerkeszthető a rádióban, oszt csak azért kértek tőle bocsánatot, mer’ na, lássa a világ, milyen kultúremberek az MTVA vezetői. A másik, a Konrád, meg nem is magyar, nem is arisztokrata, úgyhogy neki főképp coki. Nem magyar, hászen zsidó is.
Eközben a kulturális államtitkár arról fecserészik, hogy meglehet, kultúrharc van, de az nem baj, ha eszmék, vélemények, koncepciók küzdenek s ütköznek egymással. Így valahogy mondta, ha jól emlékszem, legalábbis ez az értelme. Közben a másik Magyarország tiltakozik, az ellen, hogy L. Simon úgy van vele, elég volt a színjátékból, a pályázatokból, a beleszólásból. Ezen túl majd mindent ők határoznak meg, neveznek ki, más ne is gondolkodjék itt – igazgatói posztokat, díjakat, ösztöndíjakat, mindent, mindent saját hatáskörébe vesz a hatalom.
Ám innen üzenjük: nem, nincs kultúrharc. Az csak akkor van, ha kultúrák, kultúremberek csapnak össze. Ha a kulturálatlanság (oldalán a hatalmi arroganciával, a gőggel) száll szembe a kultúrával, az nem kultúrharc, hanem a műveletlenség és az akarat diadala (de közel sem nietzschei érelemben). Amikor a kisebbségi frusztráció és a nagyzolás furcsa egyvelege ül tort.
Sőt, péniszirigységnek is nevezhetjük. Mert frusztrált emberek zárkóznak be az ún. tiszta, igazi, őseredeti magyar kultúrába, vagyis a semmit nem érő magyarkodásba. S szerintük aki külföldön sikeres, az gyanús. Az nem is siker, ab ovo jó se lehet. Ó, ők direkt nem vennék szívesen, ha egy Rushdie nagy művészként, jeles emberként emlegetné őket, mint Esterházyt és Konrádot. Nem, ők egymás közt akarnak és mernek nagyot álmodni, különbejáratú világot és művészetet. Ahol az egyébként az egykor Európa-szerte sikereket arató karmester, Medveczky Ádám is oda jut, hogy Konrád nem magyar. Ide süllyed öregkorára, a mély emberi butaság mocsarába, bár már hét éve is miépes-jobbikos képviselőjelölt volt. Ez az ún. magyar ember is frusztráltan fog belehalni a kultúrkampfba, illetve egyszerűen meghalni: nagy karmester volt, de alighanem többet akart, mondjuk teremtő művész lenni, zeneszerző – hát az meg nem jött össze. Csak dirigálni tud. Vagy ha azt se, megaszondani.
De ennek már semmi köze a kultúrához. Hiába csapódnak művészek a havi 150 ezernyi MMA-pénzért és egyebek miatt a jelenlegi kormányzathoz, attól nem lesznek nagyobb művészek. Csak a pénzt oszthatja Fekete György és Kerényi Imre, a lapokat nem. De vakok ők is: nem látják, hogy Orbánék süketek a kultúrára, a művészetre. Kolonc a nyakukon.
Mert milyen kormányfő az, akinek az utóbbi évtizedben már csak a dakota közmondások idézésére futja? Akihez a kultúra csak a legtávolabbi értelmében áll közel. Az neki valami, amit az emberek csinálnak: focit, kolbász- és pálinkafesztivált. De még Wass Albertet és Nyírőt sem olvassa, nemhogy kortársakat. Színházban sem igen láthatták őt, és csak a jaj-de-híres-biztos-jó Cézanne tárlatát nézte meg, főleg szuvenírt bevásárlandó. Másra aligha emlékszünk. De ez talán nem volna baj, ha jól kormányozna (elődei sem voltak épp kultúrbuzik, a kormányfők közül műveltségben csak Antall József emelkedett ki), de hát annak megítélése is – maradjunk most annyiban – enyhén kétséges. S ha megszólalnak, ő is, drága barátai is, csak azt tudják szajkózni: keresztény Európa.
Amiből meg az látszik, Európának nemcsak gazdasági-, politikai-, társadalom- és vallástörténetével nincsenek tisztában, de kultúrtörténetével sem (mindezek persze összekapcsolódnak). Magyarán már arra sem emlékeznek, amit az általánosban és a gimiben tanultak. Hogy Európa (avagy amit Európának hiszünk, gondolunk a földrajzi fogalmon túl) nemcsak a kereszténységből áll, de ott volt és van (mögötte, benne, utána, ahogy tetszik) az ókori Athén és Róma, na meg azok reneszánsza, barokkostul. A humanizmus. A klasszicizmus. A felvilágosodás - a francia forradalommal, amely igen, új vallást akart állítani a kereszténység helyébe. És ott az avantgárd is, az se csak annyi, hogy művészek feketére pingáltak egy fehér vásznat. Ilyesmire meg nem is utalunk, hogy pl. Matolcsy mégis arab számokat használ…
De nem állítjuk azt, hogy mindez csak a fideszesekre áll, ám most náluk a kasszakulcs, hogy saját művészeiket megjutalmazzák. Ők fejtik ki nagy ívű gondolataikat, és azt hiszik, igen, ez a kultúra, komplex világkép, csúcs-ideológia.
Pedig e szint, már csak a dakotázásból kiindulva (ami sértő magukra a dakotákra nézve), nem haladja meg a gyermeteg indiánosdiét. Ahogyan a nácik is kedvelték Karl May regényeit. Melyben a hős gyakran a német származású cowboy volt, maga a megtestesült erő, igazságosság, fegyelem, bátorság. Aztán mi lett az egészből. Hát ebből a „kultúrharcból” is csak a romok fognak majd látszódni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >