2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Šta se zapravo dogodilo?

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Šta se zapravo dogodilo?
A mennybe vezető út (Pharaun333 fotója)

Az előrehozott választások emlegetése az európai út feladását jelentené és azt, hogy csak egy újabb átejtés történt a hatalomért és a zsákmány elosztásáért folytatott harcban – írja Vesna Pešić a Peščanikon:

„Od kada su demokrati izgubili izbore i formirana nova vlada sastavljena od “bivših”, zavladala je nekakva van redna sitaucija, širi se konfuzija iz koje se ne vidi šta se zaista zbiva. Mediji lutaju i vode rovovske bitke, neki su za sadašnje, a najviše ih je za bivše. Ni opozicija nikako da se snađe. Ne uspeva da osmisli neki plan šta joj valja činiti, sem što insistira na neslaganju između predsednika republike i vlade. DS je tragikomično realizovala ovu ideju u skupštinskoj debati o kosovskoj Rezoluciji. Iskušavala je novu vlast da li je zaista na evropskom putu, pa im onda na sred Skupštine čestitala što nastavljaju njihovu politiku. Razmimoilaženja u koalicionoj vladi našeg tipa su gotovo neizbežbena, ali se nedovoljno primećuje da se ona transparentnije prevazilaze, da je vlada znatno koordinisanija, a da pri tom niko i ne pomišlja da uspostavi samo jedan glas, dok bi svi ostali ćutali i slušali.“...

„Tabloidi su poseban izvor konfuzije. Treba, navodno, da se pojavi Šarić i sve ispriča, pa onda, kao obavezno – pada vlada. Kurir (i Informer) nastavljaju staru praksu: radi se za političke opskurante i DB podzemlje u kome se tuku različite frakcije. To baca dugačku senku, uznemirava i situaciju čini nestabilnom. Blic se specijalizovao za lov na kadrove SNS-a, istražuju ih od kolevke pa do groba, pa se kadrovski kurioziteti svakodnevno ređaju. Vuk Jeremić se i dalje nekažnjeno producira za narodne pare. Slavi srpsku novu godinu u sred UN i svojim nacionalističkim iživljavanjima nanosi veliku štetu Srbiji, i to već godinama. Novi ministar je za njega pravi pravcati Kisindžer. Ne zaostaju ni nevladine organizacije koje vode svoju političku bitku, tvrdeći kako u Srbiji vlada “atmosfera linča” i progona, i za to okrivljuju novu vladu. Dobro je da se stane na put ekstremističkim grupama; to smo čekali odavno, jer te grupe nisu nastale ovih dana.”...

„Vođstvo Borisa Tadića nije komuniciralo s vremenom u kome živimo, niti je on shvatao šta je realnost poražene i ekonomski propale Srbije. Nerad, korupcija i čekanje da nam se Evropa smiluje dok varamo na kartama, spada u prošla vremena. Svako ko je to pažljivo gledao morao je da se osvesti i trgne iz letargije nekakve isprazne marketinške politike. Građani su to prvi učinili i odigrali glavnu ulogu smenjivanjem prethodne vlasti. Tako smo se pomerili s mrtve tačke. Kada se koprena sklonila, postalo je više nego jasno da živimo u katastrofi, da neprekidno padamo i dalje nazadujemo. Srbija se našla na evropskom dnu; poražena i ružnog lica. Dodirivanjem dna, koje ipak postoji, nova vlada je shvatila da postoji onaj važan spisak, krenula je od njega, počela da radi po njemu, pa i da ga inovira u pozitivnom pravcu. Ono što je najvažnije je da je pao dogovor da se Kosovo tretira kao realnost, jer je ono uslov svih uslova za izvlačenje iz katastrofe. Kosovo i postaje naša realnost umesto mitologije i zavetnih misli koje Srbiju muče već vekovima. Napravljena je i nekakva podela rada: Vučić je priznao da je Srbija primila pismo iz EU sa spiskom o 24 sumnjive privatizacije i krenuo u neizvesnu borbu protiv korupcije koja nam je zapisana na mapi puta. Dačiću je pripala kosovska agenda koju on i vešto i energično sprovodi, a Dinkiću je pao u šake najteži zadatak – privreda. Čini mi se da se i on trudi, da shvata da mu je to poslednja šansa. Teško je i zamisliti a kamoli ostvariti da Srbija krene u razvoj, da počne da napreduje. Utisak je da je Dinkić suviše impresioniran time kako smo lepo živeli za vreme Tita – od pozajmljivanja. A to je bilo i prošlo.”...

„Pokušala sam da uhvatim glavni trend zbivanja u Srbiji. To može da vidi svako ko nije osvetoljubiv i gleda stvari otvorenim očima. Ali to je samo trend, jer se ništa od toga još nije ostvarilo. Svako pominjanje izbora u ovoj godini značilo bi da to nije bio ni trend, nego još jedno varanje u borbi za moć i podelu plena. Jer kakvog smisla bi imala nova realnost Kosova, ako se ona ne bi uspostavila kao takva i omogućila Srbiji da napreduje ka EU? Šta bi značila politička volja u pogledu smanjivanja korupcije, ako bi svaki put iznova dolazio nekakav supermen da pritiska političko dugme kako bi institucije počele da rade? Jer drugo ime za korupciju je bezakonje. Vučić će ili nešto uraditi da institucije ojačaju, ili nije trebalo ni da počinje borbu protiv korupcije, jer takve borbe, ako od njih nema rezultata, ostavljaju za sobom pustinjsku depresiju. Sve što je sada započeto mora da se pokaže u rezultatu, a za to je potrebno neko vreme, a ne izbori, kako bi se opet obećavalo i počinjalo ispočetka. Trend jeste ohrabrujući, ali nije zagarantovano da se neće skliznuti u staro, ne u devedesete godine, jer je to glupost, nego u sada, u ovo što još uvek traje – u truljenje i propadanje. U Srbiji ima još mnogo podzemnih voda, neugašenih vulkana, zapuštenih enklava, haosa i dezorganizacije. U sređivanju te zapuštene kuće treba poći od sređivanja službi bezbednosti i njihovih tabloidnih ekspozitura. Taj posao opet proziva Vučića. Ako se to sredi i svede stvarno na službu, onda bi crkva, akademija, nacionalisti i estremisti sami po sebi postali bezubi i bezopasni. Odatle bi trebalo krenuti u modernizaciju države na svim nivoima. To ni iz daleka nije sve. Ima toliko toga da se sređuje, za mnogo godina ispred nas. Jer ovo je bio veliki blamaž, veliki poraz i velika propast. Ali i veliki posao da se iz sopstvenog pakla izvučemo.”

2013. január 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább