2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

From „non-tuition” to no tuition in Hungary?

Bódis Gábor
Bódis Gábor
From „non-tuition” to no tuition in Hungary?
Az Index fotója

„Őrület! Csak ennyit mondhatok” – így értékeli a Hungarian Spectrum a magyarországi felsőoktatási ámokfutást:

„By now I really don’t know what to think. Yesterday I talked about the total communication chaos created by the three chief actors in the “tuition fee drama” in Hungary. But today it seems that Viktor Orbán completely reversed himself on the issue. From one extreme to the other. A few months ago he advocated a totally self-financed higher education. Now, out of the blue, it seems that no one will have to pay who receives the minimum 240 points on the entrance examination.

Madness! That’s all I can say.”…

„I have other objections to these proposed changes. Some of them are professional, others philosophical. First, I think a reasonably set tuition fee is absolutely necessary to maintain academic excellence, especially if scholarships are awarded on the strength of individual merit. Second, I have grave objections to the entrance exams in their present form. Back when I used to receive hard copies of Rubicon, the popular history magazine, once a year I also got a list of the exam questions pertaining to history at different universities. I was truly horrified. Facts, facts, and more facts. Nothing else. What are these exams suppose to measure? How good a memory a student has and how long he can retain these facts after he crams for the entrance exams? They certainly don’t measure intelligence, logic, and the comprehension of larger issues. To fill universities with people who reach the minimum requirement of 240 points on examinations like the ones I saw does not ensure the excellence of Hungarian universities. So, the selection process itself is problematic.”

„Third, and this is a financial problem, higher education according to the 2013 budget will receive considerably less money from the central government. Obviously, or at least I hope it was obvious to the drafters of the budget, these new figures reflected a smaller student body due to the introduction of tuition fees. I’m pretty sure that the government was looking forward to fewer students and therefore fewer professors. A lot of  instructors were shaking in their boots already. But if the same number of students will enter college in September as before, what will happen to the financing of the universities?”

„On the plus side–that is, if we can take Viktor Orbán’s words at face value–at least the state will not play the role of the old communist central planning agency (Tervhivatal). As we know, central planning didn’t work and severe shortages, especially in the early years of the Soviet period, were frequent. In the earlier Orbán scheme the government would in effect decide how many people should study what. We don’t need lawyers, we need engineers. We don’t need economists, we need biologists. In democratic societies people should be free to decide what they want to do with their lives. If I want to waste my time on history no one should prevent me from doing so. And it will be my problem what to do with a B.A. in history. Moreover, no amount of state planning could have turned me into an engineer, a chemist, a mathematician, or a doctor. I had no interest in or talent for these subjects. Moreover, the whole notion of trying to calculate a country’s future need for engineers or computer scientists is suicidal, especially if the calculations are based on a faulty image of today’s world. Viktor Orbán has this mistaken notion about a “work-based economy,” and for such an economy he envisages the need for a lot of engineers. But Hungary will never be “the country of iron and steel.” That notion pretty well died by the mid-1960s and it will never return. Hungary needs college graduates who can think logically, write clearly, can speak foreign languages, and be adaptable to change. And who love what they do!”

2012. december 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább