2019. november 22. péntek
Ma Cecília, Filemon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Tankok és emlékezés

Keszég Károly
Keszég Károly
Tankok és emlékezés
A Kalasnyikov (AK-47)

Jól befűtött nekünk ez a Kalasnyikov-botrány. De kellett ez nekik?

Mármint azoknak, akik csak mos­tanában hozták nyilvánosságra a tényeket, holott már októberben tudták. Igaz, akkor még csak azt lehetett tudni, hogy a VMDK befolyásos, de szerbiai viszonylatban ele­nyésző erőt képviselő szervezet; ki hitte volna, hogy egyes vajdasági gócpontok­ban a választásokon elsöprik ellenfeleiket? Vagy, hogy a reformerők szárnyai alatt fellépő magyar képviselőjelöltek is ráver­nek az uralkodó párt, helyenként ugyan­csak magyar képviselőire? Ez pedig megtörtént: a jómagyarokból gyászmagyarok lettek. Ki hitte volna azt is, hogy az adott pillanatban a VMDK-val szövetkezni fog – még a Szerb Megújhodási Mozgalom is (sőt, ha felléphettek volna a választásokon: a csetnikek is!).

Már a választások első köre után nagy­reményű szocialistáink figyelmeztettek a magyar veszélyre. Ezt aztán a Kalasnyikovokban materializálódni látták; s jöhetett az ujjal mutogatás: ilyenek vagytok ti, magyarok! Mi itt mindent megadunk nek­tek, ti pedig a horvátokkal üzleteltek. Felfegyverzitek az usztasákat, hogy hátba tá­madjanak bennünket. Jöhetett azután a történelem elölről meg hátulról, a maga féligazságaival meg hazugságaival; jöhetett az Ágoston utolsó vacsorájáról készített hadijelentés; jöhetett a képviselők rendőrségi kihallgatásáról szóló álhír; s a bizal­matlanság elhintése a magyarság kollektív bűnének ismételt színre hozásával.

Furcsa ez a szocializmus: minél inkább demokratikus, annál inkább nemzeti. Ismét kellett egy ellenség, hogy a szerbség veszélyeztetettségének zászlaja alatt a kol­lektív szellem újból megerősödjön – s íme az eddig dolgos, hallgatag, jószándékú magyarokból egyszerre alattomos, izgága, gonosz nép lett – rosszabb talán az albán­nál, esetleg a szlovénnél is, aljassága csu­pán a horvátéval vetekedhet. Meg a Vati­kánéval, hogy a CIA-ről ne is beszéljünk! Hát még az amerikai nagykövet! Az a fránya Zimmermann is a Kaszával tárgyal. Hurrá, be vagyunk kerítve!

Csak még azt tisztázzák le nekem, hogy mi közünk nekünk a fegyverkereskedés­hez. Mi köze van ehhez a VMDK-nak? Vagy – mert a VMDK nem az összes vajdasági magyar képviselője – mi köze van minden más, a közösségen kívüli magyarnak ehhez? A szocialista párti ma­gyarokról pedig még feltételezni sem me­rek ilyesmit. Beleszólhat-e a vajdasági ma­gyarság Magyarország politikájába? Nem. Beleszólhat-e a VMDK a délszláv népek osztozkodásába? Aligha. Szaladjunk ki az utcára tüntetni? Szórjunk hamut a fejünk­re? Miért? Az az érzésem, hogy a Kalasnyikovok helyett az itteni magyarságnak mint fegyvernek a bevetése a szerb-horvát viszályba irigylésre méltóan „európaiatlan” lépés.

Aztán egyszer csak kiderül, hogy nem is Magyarország, nem is a VMDK a fő hibás, hanem a Szerb Megújhodási Mozga­lom, amelynek vezetői nem átallanak tár­gyalásokba bocsátkozni a szlovén ellenzékiekkel – Uram bocsá’ –, a Ribičič-féle re­formkommunistákkal (Belgrádi TV, vasár­nap esti híradó). Szóval, mégsem érzi magát mindenki annyira veszélyeztetve, hogy ne akarjon tárgyalni még az ősellen­séggel sem. A józanságra tényleg szükség van, ha már mindenki úgy fél mindenkitől, hogy állig felfegyverkezik.

A Belgrádi TV említett kommentárja viszont azt következtette ki a dolgok jelen­legi állásából, hogy ha a jobboldal (már­mint Vukék) kész szövetségre lépni az ország legszélsőségesebb erőivel, akkor itt Chile és Románia is lehet. Ha ezt Pinochet és Ceausescu hallaná! Lehet, hogy még őket is érdekelné, hogy mire képes a Szerbiai Szocialista Párt meg a KSZ-Mozgalom Jugoszláviáért érdek- és dacszövet­sége! Viszolygok a választól. Tisztelt szo­cialista, kommunista katonák, tényleg nem lehetne a kaszárnyában maradni?

E sorok írása közben hallom a hírt, hogy Gorbacsov állítólag megegyezett a szovjet konzervatív erőkkel a hatalom át­adásáról. Lehet, hogy a hír álhír, de igen­csak szimptomatikus, hogy az autentikus forradalmak országaiban (Kína, Szovjetu­nió, Jugoszlávia) mennyire egyformán gondolkodnak az ország és az eszme egyben maradásáról. (Tankok és emlékezés – Peking, Pristina, Vilnius, 1989-1991.) Stop.

Az államelnökség végre megtartotta ülését, majdnem teljes összetételben. Ebből kifolyólag továbbra sem tudjuk meg, milyen lesz Jugoszlávia a jövőben? Stop. Egyes horvát képviselők pisztollyal igyekeztek a jugoszláv parlament ülésére. Egyes horvát körzetekben a szerbek köz­ségváltásról szavaznak, mert nem akarnak abban a községben maradni, ahol a HDK-sok vannak többségben. Stop. Szaddam Húszéin megígérte, hogy kivonul Kuvait­ból, ezért egymillió embert von össze a határon, újabb rakétákat lő ki Izraelre, és ha a szövetségesek támadásai tovább tar­tatlak beveti a vegyi és biológiai fegyvere­ket is. Stop. A kikindai dolgozók már két hete a vajdasági képviselőházban laknak. Az illetékesek és a sajtó bevetette a hallga­tás fegyverét. Stop. Az ellenzéki szabadde­mokraták úgy vélik, hogy átvehetnék a kormányzást az MDF-től Magyarországon. Stop. A szerb, a szlovén, a horvát és a Crna Gora-i vezetés, a szakszervezetek, a JNH úgy vélik, hogy átvehetnék a kor­mányzást Ante Markovićtól. Stop.

Szóval, élünk. S egyre inkább azzal a tudattal, hogy a válság sohasem ér véget. Közben felépül Európa, amely már most óvakodik befogadni bennünket. Magyaror­szág, Csehszlovákia és Lengyelország Vi­segrádon szövetséget kötött, amely szerint regionális együttműködés keretében köze­lednek Európához. Ahogy egy hírmagyará­zó mondta: hogy leváljanak a Balkánról. Amely a regionális viszálykodás övezetként lassan, de biztosan magára marad, egyre Inkább nyűgnek érezve azt az országot is, amelyről gyermekkorában azt tanulta az ember, hogy a benne élő nemzetek évszá­zados együttélési vágyából keletkezett és ezért minden nemzet felemelkedését is szolgálja. A szlovének már nem így gon­dolják, s ha semmi sem jön közbe, hama­rosan arra ébrednek, hogy kiléptek abból, amibe 1918-ban állítólag önként léptek be. Hogy jó ez nekik? Nem tudhatjuk, s nyilván ők sem tudják. De hogy a jelenlegi jugoszláv helyzet kinek használ, azt egyik vezetőjük Matjaž Kmecl fogalmazta meg találóan: „az egyeduralomra törőknek, bármilyen köztársaságban is éljenek”. S az vesse rá az első követ, aki nem úgy érzi, hogy: „lesz itt még minden, de egy biztos: érdekes korszak elé nézünk”.

1991. február 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ez nem a miénk, mi itt megszállók vagyunk

Ebben a faluban, a templom előtt volt a gyülekezés. A parancsnokunk azt ígérte, hogy végre jöhetünk >

Tovább

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább