2022. szeptember 26. hétfő
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Tankok és emlékezés

Keszég Károly
Keszég Károly
Tankok és emlékezés
A Kalasnyikov (AK-47)

Jól befűtött nekünk ez a Kalasnyikov-botrány. De kellett ez nekik?

Mármint azoknak, akik csak mos­tanában hozták nyilvánosságra a tényeket, holott már októberben tudták. Igaz, akkor még csak azt lehetett tudni, hogy a VMDK befolyásos, de szerbiai viszonylatban ele­nyésző erőt képviselő szervezet; ki hitte volna, hogy egyes vajdasági gócpontok­ban a választásokon elsöprik ellenfeleiket? Vagy, hogy a reformerők szárnyai alatt fellépő magyar képviselőjelöltek is ráver­nek az uralkodó párt, helyenként ugyan­csak magyar képviselőire? Ez pedig megtörtént: a jómagyarokból gyászmagyarok lettek. Ki hitte volna azt is, hogy az adott pillanatban a VMDK-val szövetkezni fog – még a Szerb Megújhodási Mozgalom is (sőt, ha felléphettek volna a választásokon: a csetnikek is!).

Már a választások első köre után nagy­reményű szocialistáink figyelmeztettek a magyar veszélyre. Ezt aztán a Kalasnyikovokban materializálódni látták; s jöhetett az ujjal mutogatás: ilyenek vagytok ti, magyarok! Mi itt mindent megadunk nek­tek, ti pedig a horvátokkal üzleteltek. Felfegyverzitek az usztasákat, hogy hátba tá­madjanak bennünket. Jöhetett azután a történelem elölről meg hátulról, a maga féligazságaival meg hazugságaival; jöhetett az Ágoston utolsó vacsorájáról készített hadijelentés; jöhetett a képviselők rendőrségi kihallgatásáról szóló álhír; s a bizal­matlanság elhintése a magyarság kollektív bűnének ismételt színre hozásával.

Furcsa ez a szocializmus: minél inkább demokratikus, annál inkább nemzeti. Ismét kellett egy ellenség, hogy a szerbség veszélyeztetettségének zászlaja alatt a kol­lektív szellem újból megerősödjön – s íme az eddig dolgos, hallgatag, jószándékú magyarokból egyszerre alattomos, izgága, gonosz nép lett – rosszabb talán az albán­nál, esetleg a szlovénnél is, aljassága csu­pán a horvátéval vetekedhet. Meg a Vati­kánéval, hogy a CIA-ről ne is beszéljünk! Hát még az amerikai nagykövet! Az a fránya Zimmermann is a Kaszával tárgyal. Hurrá, be vagyunk kerítve!

Csak még azt tisztázzák le nekem, hogy mi közünk nekünk a fegyverkereskedés­hez. Mi köze van ehhez a VMDK-nak? Vagy – mert a VMDK nem az összes vajdasági magyar képviselője – mi köze van minden más, a közösségen kívüli magyarnak ehhez? A szocialista párti ma­gyarokról pedig még feltételezni sem me­rek ilyesmit. Beleszólhat-e a vajdasági ma­gyarság Magyarország politikájába? Nem. Beleszólhat-e a VMDK a délszláv népek osztozkodásába? Aligha. Szaladjunk ki az utcára tüntetni? Szórjunk hamut a fejünk­re? Miért? Az az érzésem, hogy a Kalasnyikovok helyett az itteni magyarságnak mint fegyvernek a bevetése a szerb-horvát viszályba irigylésre méltóan „európaiatlan” lépés.

Aztán egyszer csak kiderül, hogy nem is Magyarország, nem is a VMDK a fő hibás, hanem a Szerb Megújhodási Mozga­lom, amelynek vezetői nem átallanak tár­gyalásokba bocsátkozni a szlovén ellenzékiekkel – Uram bocsá’ –, a Ribičič-féle re­formkommunistákkal (Belgrádi TV, vasár­nap esti híradó). Szóval, mégsem érzi magát mindenki annyira veszélyeztetve, hogy ne akarjon tárgyalni még az ősellen­séggel sem. A józanságra tényleg szükség van, ha már mindenki úgy fél mindenkitől, hogy állig felfegyverkezik.

A Belgrádi TV említett kommentárja viszont azt következtette ki a dolgok jelen­legi állásából, hogy ha a jobboldal (már­mint Vukék) kész szövetségre lépni az ország legszélsőségesebb erőivel, akkor itt Chile és Románia is lehet. Ha ezt Pinochet és Ceausescu hallaná! Lehet, hogy még őket is érdekelné, hogy mire képes a Szerbiai Szocialista Párt meg a KSZ-Mozgalom Jugoszláviáért érdek- és dacszövet­sége! Viszolygok a választól. Tisztelt szo­cialista, kommunista katonák, tényleg nem lehetne a kaszárnyában maradni?

E sorok írása közben hallom a hírt, hogy Gorbacsov állítólag megegyezett a szovjet konzervatív erőkkel a hatalom át­adásáról. Lehet, hogy a hír álhír, de igen­csak szimptomatikus, hogy az autentikus forradalmak országaiban (Kína, Szovjetu­nió, Jugoszlávia) mennyire egyformán gondolkodnak az ország és az eszme egyben maradásáról. (Tankok és emlékezés – Peking, Pristina, Vilnius, 1989-1991.) Stop.

Az államelnökség végre megtartotta ülését, majdnem teljes összetételben. Ebből kifolyólag továbbra sem tudjuk meg, milyen lesz Jugoszlávia a jövőben? Stop. Egyes horvát képviselők pisztollyal igyekeztek a jugoszláv parlament ülésére. Egyes horvát körzetekben a szerbek köz­ségváltásról szavaznak, mert nem akarnak abban a községben maradni, ahol a HDK-sok vannak többségben. Stop. Szaddam Húszéin megígérte, hogy kivonul Kuvait­ból, ezért egymillió embert von össze a határon, újabb rakétákat lő ki Izraelre, és ha a szövetségesek támadásai tovább tar­tatlak beveti a vegyi és biológiai fegyvere­ket is. Stop. A kikindai dolgozók már két hete a vajdasági képviselőházban laknak. Az illetékesek és a sajtó bevetette a hallga­tás fegyverét. Stop. Az ellenzéki szabadde­mokraták úgy vélik, hogy átvehetnék a kormányzást az MDF-től Magyarországon. Stop. A szerb, a szlovén, a horvát és a Crna Gora-i vezetés, a szakszervezetek, a JNH úgy vélik, hogy átvehetnék a kor­mányzást Ante Markovićtól. Stop.

Szóval, élünk. S egyre inkább azzal a tudattal, hogy a válság sohasem ér véget. Közben felépül Európa, amely már most óvakodik befogadni bennünket. Magyaror­szág, Csehszlovákia és Lengyelország Vi­segrádon szövetséget kötött, amely szerint regionális együttműködés keretében köze­lednek Európához. Ahogy egy hírmagyará­zó mondta: hogy leváljanak a Balkánról. Amely a regionális viszálykodás övezetként lassan, de biztosan magára marad, egyre Inkább nyűgnek érezve azt az országot is, amelyről gyermekkorában azt tanulta az ember, hogy a benne élő nemzetek évszá­zados együttélési vágyából keletkezett és ezért minden nemzet felemelkedését is szolgálja. A szlovének már nem így gon­dolják, s ha semmi sem jön közbe, hama­rosan arra ébrednek, hogy kiléptek abból, amibe 1918-ban állítólag önként léptek be. Hogy jó ez nekik? Nem tudhatjuk, s nyilván ők sem tudják. De hogy a jelenlegi jugoszláv helyzet kinek használ, azt egyik vezetőjük Matjaž Kmecl fogalmazta meg találóan: „az egyeduralomra törőknek, bármilyen köztársaságban is éljenek”. S az vesse rá az első követ, aki nem úgy érzi, hogy: „lesz itt még minden, de egy biztos: érdekes korszak elé nézünk”.

1991. február 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább

Rombolni már tudnak!

Pásztor elismerte, „onnantól, hogy a migránsok belépnek Szerbia területére, a probléma kezelése kicsúszik az ellenőrzés alól”. >

Tovább

Lesz EuroPride Belgrádban vagy, nem lesz?

„Az EuroPride megosztotta Szerbiát.” Napok óta folyik a vita a szeptember 17-ére bejelentett megfelvonulásról. Sikerült ezzel >

Tovább

A tévedhetetlen írók

A kor megsebzi a legjobb íróit. Dosztojevszkijt is. Ezért olvasom némi gyanakvással a tévedhetetlen írók műveit. >

Tovább