2020. április 9. csütörtök
Ma Erhard, Ákos, Döme névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Tankok és emlékezés

Keszég Károly
Keszég Károly
Tankok és emlékezés
A Kalasnyikov (AK-47)

Jól befűtött nekünk ez a Kalasnyikov-botrány. De kellett ez nekik?

Mármint azoknak, akik csak mos­tanában hozták nyilvánosságra a tényeket, holott már októberben tudták. Igaz, akkor még csak azt lehetett tudni, hogy a VMDK befolyásos, de szerbiai viszonylatban ele­nyésző erőt képviselő szervezet; ki hitte volna, hogy egyes vajdasági gócpontok­ban a választásokon elsöprik ellenfeleiket? Vagy, hogy a reformerők szárnyai alatt fellépő magyar képviselőjelöltek is ráver­nek az uralkodó párt, helyenként ugyan­csak magyar képviselőire? Ez pedig megtörtént: a jómagyarokból gyászmagyarok lettek. Ki hitte volna azt is, hogy az adott pillanatban a VMDK-val szövetkezni fog – még a Szerb Megújhodási Mozgalom is (sőt, ha felléphettek volna a választásokon: a csetnikek is!).

Már a választások első köre után nagy­reményű szocialistáink figyelmeztettek a magyar veszélyre. Ezt aztán a Kalasnyikovokban materializálódni látták; s jöhetett az ujjal mutogatás: ilyenek vagytok ti, magyarok! Mi itt mindent megadunk nek­tek, ti pedig a horvátokkal üzleteltek. Felfegyverzitek az usztasákat, hogy hátba tá­madjanak bennünket. Jöhetett azután a történelem elölről meg hátulról, a maga féligazságaival meg hazugságaival; jöhetett az Ágoston utolsó vacsorájáról készített hadijelentés; jöhetett a képviselők rendőrségi kihallgatásáról szóló álhír; s a bizal­matlanság elhintése a magyarság kollektív bűnének ismételt színre hozásával.

Furcsa ez a szocializmus: minél inkább demokratikus, annál inkább nemzeti. Ismét kellett egy ellenség, hogy a szerbség veszélyeztetettségének zászlaja alatt a kol­lektív szellem újból megerősödjön – s íme az eddig dolgos, hallgatag, jószándékú magyarokból egyszerre alattomos, izgága, gonosz nép lett – rosszabb talán az albán­nál, esetleg a szlovénnél is, aljassága csu­pán a horvátéval vetekedhet. Meg a Vati­kánéval, hogy a CIA-ről ne is beszéljünk! Hát még az amerikai nagykövet! Az a fránya Zimmermann is a Kaszával tárgyal. Hurrá, be vagyunk kerítve!

Csak még azt tisztázzák le nekem, hogy mi közünk nekünk a fegyverkereskedés­hez. Mi köze van ehhez a VMDK-nak? Vagy – mert a VMDK nem az összes vajdasági magyar képviselője – mi köze van minden más, a közösségen kívüli magyarnak ehhez? A szocialista párti ma­gyarokról pedig még feltételezni sem me­rek ilyesmit. Beleszólhat-e a vajdasági ma­gyarság Magyarország politikájába? Nem. Beleszólhat-e a VMDK a délszláv népek osztozkodásába? Aligha. Szaladjunk ki az utcára tüntetni? Szórjunk hamut a fejünk­re? Miért? Az az érzésem, hogy a Kalasnyikovok helyett az itteni magyarságnak mint fegyvernek a bevetése a szerb-horvát viszályba irigylésre méltóan „európaiatlan” lépés.

Aztán egyszer csak kiderül, hogy nem is Magyarország, nem is a VMDK a fő hibás, hanem a Szerb Megújhodási Mozga­lom, amelynek vezetői nem átallanak tár­gyalásokba bocsátkozni a szlovén ellenzékiekkel – Uram bocsá’ –, a Ribičič-féle re­formkommunistákkal (Belgrádi TV, vasár­nap esti híradó). Szóval, mégsem érzi magát mindenki annyira veszélyeztetve, hogy ne akarjon tárgyalni még az ősellen­séggel sem. A józanságra tényleg szükség van, ha már mindenki úgy fél mindenkitől, hogy állig felfegyverkezik.

A Belgrádi TV említett kommentárja viszont azt következtette ki a dolgok jelen­legi állásából, hogy ha a jobboldal (már­mint Vukék) kész szövetségre lépni az ország legszélsőségesebb erőivel, akkor itt Chile és Románia is lehet. Ha ezt Pinochet és Ceausescu hallaná! Lehet, hogy még őket is érdekelné, hogy mire képes a Szerbiai Szocialista Párt meg a KSZ-Mozgalom Jugoszláviáért érdek- és dacszövet­sége! Viszolygok a választól. Tisztelt szo­cialista, kommunista katonák, tényleg nem lehetne a kaszárnyában maradni?

E sorok írása közben hallom a hírt, hogy Gorbacsov állítólag megegyezett a szovjet konzervatív erőkkel a hatalom át­adásáról. Lehet, hogy a hír álhír, de igen­csak szimptomatikus, hogy az autentikus forradalmak országaiban (Kína, Szovjetu­nió, Jugoszlávia) mennyire egyformán gondolkodnak az ország és az eszme egyben maradásáról. (Tankok és emlékezés – Peking, Pristina, Vilnius, 1989-1991.) Stop.

Az államelnökség végre megtartotta ülését, majdnem teljes összetételben. Ebből kifolyólag továbbra sem tudjuk meg, milyen lesz Jugoszlávia a jövőben? Stop. Egyes horvát képviselők pisztollyal igyekeztek a jugoszláv parlament ülésére. Egyes horvát körzetekben a szerbek köz­ségváltásról szavaznak, mert nem akarnak abban a községben maradni, ahol a HDK-sok vannak többségben. Stop. Szaddam Húszéin megígérte, hogy kivonul Kuvait­ból, ezért egymillió embert von össze a határon, újabb rakétákat lő ki Izraelre, és ha a szövetségesek támadásai tovább tar­tatlak beveti a vegyi és biológiai fegyvere­ket is. Stop. A kikindai dolgozók már két hete a vajdasági képviselőházban laknak. Az illetékesek és a sajtó bevetette a hallga­tás fegyverét. Stop. Az ellenzéki szabadde­mokraták úgy vélik, hogy átvehetnék a kormányzást az MDF-től Magyarországon. Stop. A szerb, a szlovén, a horvát és a Crna Gora-i vezetés, a szakszervezetek, a JNH úgy vélik, hogy átvehetnék a kor­mányzást Ante Markovićtól. Stop.

Szóval, élünk. S egyre inkább azzal a tudattal, hogy a válság sohasem ér véget. Közben felépül Európa, amely már most óvakodik befogadni bennünket. Magyaror­szág, Csehszlovákia és Lengyelország Vi­segrádon szövetséget kötött, amely szerint regionális együttműködés keretében köze­lednek Európához. Ahogy egy hírmagyará­zó mondta: hogy leváljanak a Balkánról. Amely a regionális viszálykodás övezetként lassan, de biztosan magára marad, egyre Inkább nyűgnek érezve azt az országot is, amelyről gyermekkorában azt tanulta az ember, hogy a benne élő nemzetek évszá­zados együttélési vágyából keletkezett és ezért minden nemzet felemelkedését is szolgálja. A szlovének már nem így gon­dolják, s ha semmi sem jön közbe, hama­rosan arra ébrednek, hogy kiléptek abból, amibe 1918-ban állítólag önként léptek be. Hogy jó ez nekik? Nem tudhatjuk, s nyilván ők sem tudják. De hogy a jelenlegi jugoszláv helyzet kinek használ, azt egyik vezetőjük Matjaž Kmecl fogalmazta meg találóan: „az egyeduralomra törőknek, bármilyen köztársaságban is éljenek”. S az vesse rá az első követ, aki nem úgy érzi, hogy: „lesz itt még minden, de egy biztos: érdekes korszak elé nézünk”.

1991. február 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A veszélyeztetett emlékezet

A múltszorongásom oka az, hogy a múlt nem múlt el, ami főleg az emlékezetet veszélyeztethető autokrata >

Tovább

Elment a halk emberünk

Nemes Pistával a nyolcvanas évek legelején hozott össze a sors. Persze addig is tudtunk egymásról, hiszen >

Tovább

Büntetés vagy gondoskodás

A politikusnak kötelessége a feltételek biztosítása, ezért adókedvezményben részesíti azokat az üzletláncokat, amelyek nem reklámfogásból ígérik >

Tovább

A farkas és a huncut kismalac

Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >

Tovább

Bizalmi válság?

Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >

Tovább

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább