Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Krajinai és más menekültek
J. Garai Béla
A hágai felmentő ítélet menekültügyi következményeivel foglalkozik J. Garai Béla szokásos jegyzetében, a Tűlevélben, amely a Vajdaság Ma állandó rovata:
…”Hivatalos adatok szerint a kilencvenes években 350 ezer boszniai és a horvátországi menekült érkezett a Vajdaságba, és nagyobb részük itt is maradt, teljesen felbillentve az etnikai mérleget. Olvasom nyilatkozataikat, amelyben arra panaszkodnak, hogy a helybeliek – nemcsak a magyarok – bizalmatlanok velük szemben, és ma is „dogyosoknak” tekintik őket. Rosszul érzik magukat emiatt, szenvednek az idegen környezetben. Ám semmivel sem volt könnyebb sorsa annak az ötvenezer magyarnak, harmincezer horvát és más nemzetiségűnek, akiknek innen kellett távozniuk a nacionalista őrjöngés és a háborús viharok miatt, és akiknek távozása miatt nem szokott senki sajnálkozni. Természetesen nem a krajinai kisemberek tehettek róla, hogy el kellett hagyniuk otthonukat és szülőföldjüket, de az is csak részigazság, amit az igazságtalannak tartott hágai ítélet kapcsán hangoztatnak: hogy a Vihar miatt kerekedtek fel. Senki sem kételkedik abban, hogy súlyos atrocitásokban volt részük menekülés közben, és hogy a horvát fegyveresek felperzselték otthonukat. Azt is nehéz feltételezni, hogy Gotovina és Markač nem tudott a hátramaradt aggastyánok meggyilkolásáról, a fosztogatásokról. Azt azonban igyekeznek elhallgatni Belgrádban, hogy a milosevici rezsim által kinevezett, botcsinálta krajinai vezetők, Milan Babić és Milan Martić szólította fel nemzettársait, hogy hagyják el otthonukat, és fussanak Szerbiába. Hogy így nyissanak teret a szerb ellenőrzés alá került Jugoszláv Néphadseregnek, hogy megtorolja a horvát támadást. A Nagy-Szerbiáról szőtt álmok mámorában meg voltak győződve róla, hogy a JNH tankjai véget vetnek a horvátok és bosnyákok ellenállásának. Még Slobodan Milošević is felháborodott a krajinai és palei vezetők őrült cselekedetein, és a legnehezebb napokban sorsukra hagyta őket. Ez is az exodus történetéhez tartozik. Mint ahogy az is óhatatlanul eszünkbe jut, hogy Aleksandar Vučić, Szerbia aktuális első miniszterelnök-helyettese, aki most széltében-hosszában panaszkodik a külföldieknek az igazságtalan hágai döntés miatt, annak idején Tomislav Nikolićtyal és eszelős vezérükkel, Vojislav Šešeljjel együtt lelkesen hirdette a Virovitica-Karlovac-Karlobag határolta Nagy-Szerbiát, és egekbe magasztalta a Szlavóniába átruccanó hős rekviráló víkendharcosokat. És esze ágában sem volt felháborodni a vukovári gaztettek miatt. Lehet, hogy a hágai bírák tényleg túl elnézőek voltak a Vihar hadművelet főszereplői iránt, s ez sérti az atrocitást elszenvedett krajinai szerbeket. Ám itt is akadnak, akiknek illene bocsánatot kérni tőlük. A mi menekültjeinkről nem is beszélve.”
Következő cikk: Az utolsó délszláv bomba
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >