Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Megfakult ünnep: a forradalmat megeszik gyermekei
Bódis Gábor
Márton László, Pomogáts Béla és Várallay Gyula cikkéből idézünk (Népszabadság):
„Senki sem örült nálunk jobban, amikor az első szabadon választott parlament nemzeti ünneppé nyilvánította október huszonharmadikát. Úgy éreztük, a felejtéstől és hazugságoktól megtisztított nap nemcsak bennünket kárpótol a megelőző évtizedekben elszenvedett megaláztatásokért, de az utánunk következő nemzedékekkel is megértetheti az október 23-i tüntetés, majd az ezt betetőző forradalom korszakos jelentőségét. Azóta eltelt huszonkét év. Az ünnep alaposan megfakult. Zavartan szemléltük a bizonyára megkerülhetetlen, de merev állami protokoll külsőségeit. Noha tisztában voltunk azzal, hogy az ünnep államosítása egyúttal a mindenkori kormány legitimációs alátámasztását jelenti, de nem tett boldoggá, hogy a kitüntetésekről és díjakról általában olyan tisztviselők döntöttek, akiknek fogalmuk sem volt a történtekről, a szereplők tényleges súlyáról. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a forradalmat megeszik gyermekei: az ötvenhatos csoportok civódása a közvélemény szemében azokat is kompromittálta, akik távol maradtak az egyre durvább politikai haszonszerzéstől. Az ötvenedik évfordulón felháborodva tapasztaltuk a felzaklatott polgárokhoz csatlakozó csőcselék dúlását és a rendfenntartásra hivatott szervek a zűrzavart csupán súlyosbító intézkedéseit. Így történhetett, hogy – az Akadémia néhai elnökének, Kosáry Domokosnak a szavai szerint – „megmutattuk hülyeségünket a világnak”. Most, ötvenhat ötvenhatodik évfordulóján a politikai döntéshozók az ünnepen minden eddiginél mélyebb sebet ütnek. Egy, kétségtelenül az új nemzedék ízlésvilágát megjelenítő új csoport legfontosabb feladatának azt tartja, hogy jó és rossz pontokat adjon más politikai szereplőknek. A politikai pártok az állami ünnepen saját híveiknek szónokolnak. Az ünnepre tapadtak olyan szélsőjobboldali csoportok is, amelyeket az ’56-os forradalmárok egyetlen percig sem tűrtek volna meg. A szerencsétlenségben is szerencse, hogy a Kádár János homlokára csókot lehelő, Nagy Imréről és mártírtársairól rágalmakat terjesztő nosztalgikusok ezúttal távol maradnak. Bár mindhárman tevékeny résztvevői voltunk a forradalomnak, nem kívánunk egyetlen kisajátító csoporthoz sem csatlakozni. Az újnyilasok kivételével senkitől sem vitatjuk el a jogot, hogy október 23-án a maga módján ünnepeljen. A mai húszévesek, akárcsak negyven-ötven éves szüleik legtöbbje, nem tudja, mi történt valójában ’56-ban.”...
Kommentek
A kiábrándult hangvételű cikk alá,egy 56-os vicc:
Miért nincs elég hordó Magyarországon?
Azért,mert csak egy kádárunk van.
Az is az oroszoknak dolgozik.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >
Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás
Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >
Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ
Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >