2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Megfakult ünnep: a forradalmat megeszik gyermekei

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Megfakult ünnep: a forradalmat megeszik gyermekei
(Ashirou illusztrációja)

Márton László, Pomogáts Béla és Várallay Gyula cikkéből idézünk (Népszabadság):

„Senki sem örült nálunk jobban, amikor az első szabadon választott parlament nemzeti ünneppé nyilvánította október huszonharmadikát. Úgy éreztük, a felejtéstől és hazugságoktól megtisztított nap nemcsak bennünket kárpótol a megelőző évtizedekben elszenvedett megaláztatásokért, de az utánunk következő nemzedékekkel is megértetheti az október 23-i tüntetés, majd az ezt betetőző forradalom korszakos jelentőségét. Azóta eltelt huszonkét év. Az ünnep alaposan megfakult. Zavartan szemléltük a bizonyára megkerülhetetlen, de merev állami protokoll külsőségeit. Noha tisztában voltunk azzal, hogy az ünnep államosítása egyúttal a mindenkori kormány legitimációs alátámasztását jelenti, de nem tett boldoggá, hogy a kitüntetésekről és díjakról általában olyan tisztviselők döntöttek, akiknek fogalmuk sem volt a történtekről, a szereplők tényleges súlyáról. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a forradalmat megeszik gyermekei: az ötvenhatos csoportok civódása a közvélemény szemében azokat is kompromittálta, akik távol maradtak az egyre durvább politikai haszonszerzéstől. Az ötvenedik évfordulón felháborodva tapasztaltuk a felzaklatott polgárokhoz csatlakozó csőcselék dúlását és a rendfenntartásra hivatott szervek a zűrzavart csupán súlyosbító intézkedéseit. Így történhetett, hogy – az Akadémia néhai elnökének, Kosáry Domokosnak a szavai szerint – „megmutattuk hülyeségünket a világnak”. Most, ötvenhat ötvenhatodik évfordulóján a politikai döntéshozók az ünnepen minden eddiginél mélyebb sebet ütnek. Egy, kétségtelenül az új nemzedék ízlésvilágát megjelenítő új csoport legfontosabb feladatának azt tartja, hogy jó és rossz pontokat adjon más politikai szereplőknek. A politikai pártok az állami ünnepen saját híveiknek szónokolnak. Az ünnepre tapadtak olyan szélsőjobboldali csoportok is, amelyeket az ’56-os forradalmárok egyetlen percig sem tűrtek volna meg. A szerencsétlenségben is szerencse, hogy a Kádár János homlokára csókot lehelő, Nagy Imréről és mártírtársairól rágalmakat terjesztő nosztalgikusok ezúttal távol maradnak. Bár mindhárman tevékeny résztvevői voltunk a forradalomnak, nem kívánunk egyetlen kisajátító csoporthoz sem csatlakozni. Az újnyilasok kivételével senkitől sem vitatjuk el a jogot, hogy október 23-án a maga módján ünnepeljen. A mai húszévesek, akárcsak negyven-ötven éves szüleik legtöbbje, nem tudja, mi történt valójában ’56-ban.”...

 

2012. október 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Cola, írta: 2012. október 24. 7:18:49

A kiábrándult hangvételű cikk alá,egy 56-os vicc:

Miért nincs elég hordó Magyarországon?
Azért,mert csak egy kádárunk van.
Az is az oroszoknak dolgozik.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább