Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Megfakult ünnep: a forradalmat megeszik gyermekei
Bódis Gábor
Márton László, Pomogáts Béla és Várallay Gyula cikkéből idézünk (Népszabadság):
„Senki sem örült nálunk jobban, amikor az első szabadon választott parlament nemzeti ünneppé nyilvánította október huszonharmadikát. Úgy éreztük, a felejtéstől és hazugságoktól megtisztított nap nemcsak bennünket kárpótol a megelőző évtizedekben elszenvedett megaláztatásokért, de az utánunk következő nemzedékekkel is megértetheti az október 23-i tüntetés, majd az ezt betetőző forradalom korszakos jelentőségét. Azóta eltelt huszonkét év. Az ünnep alaposan megfakult. Zavartan szemléltük a bizonyára megkerülhetetlen, de merev állami protokoll külsőségeit. Noha tisztában voltunk azzal, hogy az ünnep államosítása egyúttal a mindenkori kormány legitimációs alátámasztását jelenti, de nem tett boldoggá, hogy a kitüntetésekről és díjakról általában olyan tisztviselők döntöttek, akiknek fogalmuk sem volt a történtekről, a szereplők tényleges súlyáról. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a forradalmat megeszik gyermekei: az ötvenhatos csoportok civódása a közvélemény szemében azokat is kompromittálta, akik távol maradtak az egyre durvább politikai haszonszerzéstől. Az ötvenedik évfordulón felháborodva tapasztaltuk a felzaklatott polgárokhoz csatlakozó csőcselék dúlását és a rendfenntartásra hivatott szervek a zűrzavart csupán súlyosbító intézkedéseit. Így történhetett, hogy – az Akadémia néhai elnökének, Kosáry Domokosnak a szavai szerint – „megmutattuk hülyeségünket a világnak”. Most, ötvenhat ötvenhatodik évfordulóján a politikai döntéshozók az ünnepen minden eddiginél mélyebb sebet ütnek. Egy, kétségtelenül az új nemzedék ízlésvilágát megjelenítő új csoport legfontosabb feladatának azt tartja, hogy jó és rossz pontokat adjon más politikai szereplőknek. A politikai pártok az állami ünnepen saját híveiknek szónokolnak. Az ünnepre tapadtak olyan szélsőjobboldali csoportok is, amelyeket az ’56-os forradalmárok egyetlen percig sem tűrtek volna meg. A szerencsétlenségben is szerencse, hogy a Kádár János homlokára csókot lehelő, Nagy Imréről és mártírtársairól rágalmakat terjesztő nosztalgikusok ezúttal távol maradnak. Bár mindhárman tevékeny résztvevői voltunk a forradalomnak, nem kívánunk egyetlen kisajátító csoporthoz sem csatlakozni. Az újnyilasok kivételével senkitől sem vitatjuk el a jogot, hogy október 23-án a maga módján ünnepeljen. A mai húszévesek, akárcsak negyven-ötven éves szüleik legtöbbje, nem tudja, mi történt valójában ’56-ban.”...
Kommentek
A kiábrándult hangvételű cikk alá,egy 56-os vicc:
Miért nincs elég hordó Magyarországon?
Azért,mert csak egy kádárunk van.
Az is az oroszoknak dolgozik.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >